Miért kezdenek félni Németországtól a lengyel diplomaták? Miért ne bízzon Donald Trumpban a lengyel kormány? Miért nem akar eleget tenni az USA hadi kiadásokra vonatkozó követelésének Németország? Mi a közös a lengyelekben és a magyarokban? Erről beszélgettek német szociáldemokrata politikusok Varsóban lengyel közönségnek. Meg az Azonnalinak!
Miközben az utcán éppen a Świętokrzyska (ejtsd: svjentokzsiszka) metrómegálló felé igyekezett a dolgozó nép, Varsó egyik félfelhőkarcolójában a német-lengyel kapcsolatot tárgyalta ki válogatott lengyel közönség előtt pár német szocdem politikus. A kilátás remek volt: a komplett emeletet betöltő üvegablakon át a Kultúrpalotát és a varsói belváros déli részét is végig lehetett pásztázni, ha esetleg unatkozott volna valaki a német egység ünnepének előestéjén rendezett beszélgetésen.
Bár CDU-s EP-képviselők váltig állítják, hogy a német külpolitikát Angela Merkel határozza meg egyszemélyben, azért külügyminisztere is van Németországnak, Heiko Maas, aki a szociáldemokrata SPD tagja. A párt azon része, amely tagja a német parlament Lengyelországgal foglalkozó delegációjának, most ellátogatott Varsóba. És ha már ott voltak, beszélgettek is a lengyel-német viszonyról. Valami félédes, rajnairizling-szerű fehérbort is felszolgáltak utána. Az Azonnali pedig nemes egyszerűséggel csak úgy ott volt.
Rosszabbak lettek a kapcsolatok. De miért?
Közmegyezésszerű tény, hogy 2015, vagyis a nemzeti-konzervatív Jog és Igazságosság párt (PiS, ezt vezeti Jarosław Kaczyński) hatalomra kerülése óta bőven a potenciálja alatt van a német-lengyel kapcsolat. Dietmar Nietan – aki az SPD-s képviselőség mellett a németországi Német-Lengyel Társaság elnöke is – Varsóban elmesélte: a varsói külügyben a PiS hatalomra kerülésének idején még folyton azon gondolkodtak az ott dolgozók, hogyan tudnának közös projekteket kezdeményezni, egymást kölcsönösen pozitív színben feltüntetni a németekkel, ám ezek a kezdeményezések a legfelső szinten rendre elakadtak.
Ellenségeskedés nincs, tanácstalanság és ijedtség viszont van: senki nem akar németbarátnak tűnni a lengyel diplomáciában, mert előfordul, hogy ezzel elveszíti a varsói politikai vezetés bizalmát. „Lepaktálnak Németországgal! Jó színben akarják feltüntetni a hegemón hatalmat!” – ilyen reakcióktól félnek ezek a diplomaták a német politikus tapasztalata szerint.
Csakhogy ezzel együtt a németek bizalma is elveszik, figyelmeztett Nietan, mert Németország nincs egyedül azzal a véleményével, hogy a PiS által vezetett Lengyelországban számos uniós alapjog sérül. Ha ezt kimondjuk, az nem támadás, hanem őszinte, konstruktív baráti kritika, amiben lehet, sok hülyeség is van – fűzi tovább gondolatmenetét Nietan –, de ennek figyelmen kívül hagyása hosszú távon jobban károsítja Lengyelországot, mint Németországot.
A beszélgetés egyik moderátora egy jobbos külpolitikai újságíró, Aleksandra Rybińska, aki rögtön felhozza: nem lehet-e, hogy pont az új lengyel kormány bevándorlásellenessége miatt lett ilyen rossz a viszony a két szomszéd között?
Erre a török származású Aydan Özoğuz, aki idén került be a német parlament lengyel-német munkacsoportjába, a kérdést profin megkerülve arról beszélt: a lengyel a legrégebb Németországban élő kisebbség. Az előző nagykoalíciós kormány integrációs felelőseként számos alkalma volt arra, hogy németországi lengyelekkel is beszéljen. Mint felidézte, egyszer elmondták neki, hogy
Özoğuz úgy látja, a 2015-ös menekültválságot követően érezhetően megváltozott a hangulat Kelet-Európa számos országában, ezért igenis fontos nyíltan kibeszélni a problémákat. Szerinte most, amikor épp nagyon kevés az EU-ba érkező menekült, pont megfelelő alkalom van erre.
De milyen közös nevezőt találhat Lengyelország és Németország az EU megújításában?
Hozzá tud-e tenni valamit Varsó a francia-német tandemhez? – vetődött fel a kérdés.
Többet kell költeni biztonság- és védelempolitikára, szögezi le a német parlament külügyi bizottságágában is dolgozó Dietmar Nietan. A lengyel kormánynak szerinte e téren például lehetnek lehetőségei, mondjuk ha komolyabb pénzt tesz a PESCO-ba, az állandó strukturált európai együttműködésbe. Mégsem ezt teszi, épp ellenkezőleg, a NATO konkurenciájaként tekint erre az együttműködésre. Szerinte nem érdekkülönbségek alkotják a problémát – ilyenek mindig is voltak –, hanem
Nietan szerint a PiS-kormány legijesztőbb rémálma, hogy egyszer majd ki kell mondania: vannak kérdések, amelyekben Lengyelország együtt tud működni Németországgal. A jelenlegi irányvonal ugyanis borzasztó módon elszigeteli Varsót. Holott Lengyelország követelését, miszerint legyen erősebb NATO-jelenlét a Baltikumban, pont Berlin támogatja a leginkább, emlékeztett a politikus.
Ki kinek a gyarmata?
A lengyel moderátor erre visszakérdezett, hogy mindez igencsak egyoldalú sztori, hiszen miért is kéne Varsónak bíznia abban a Németországban, amely a lengyel érdek teljes figyelmen kívül hagyásával pénzeli a Németországot Oroszországgal az Északi-tenger alatt összekötő Északi Áramlat 2-t? Nietan igazat ad a moderátornak abban, hogy Lengyelországot kihagyták az Északi Áramlat-bulikból, őt ezt kifejezetten zavarja is, szerinte most az a teendő, hogy a gázvezetékkel rosszul járó országok kárait minimalizálják.
Majd tovább folytatta a lengyel biztonságpolitika ekézését: szerinte – ezzel Varsó PESCO-val szembeni kételyeire utalt –
Szerinte ha hirtelen azt mondaná minden egyes ország Trumphoz hasonlóan, hogy Germany first, Hungary first, Poland first, az nagyon gyorsan nacionalizmushoz, és ezáltal háborúhoz vezetne, vette elő a szokásos martinschulzi érvkészletet (ami nem meglepő, tekintve hogy Nietan korábban Schulz munkatársaként is dolgozott).
Nietan szerint Trumpra az EU adekvát válasza az, hogy megerősíti magát nemzetközi színtéren:
A politika nem nulla összegű játék, hanem a kompromisszum művészete, ide kéne visszatérni mindenkinek, mondja.
Kell az bárkinek, hogy a német hadsereg a világ harmadik legerősebbje legyen?
Aydan Özoğuz az amerikai elnök követelését, miszerint minden NATO-tag igenis rakja be a NATO-közösbe GDP-jének 2 százalékát, úgy kommentálta, hogy
Ezt azért sokan nem akarják, nekünk érthető történelmi okokból még a választóink se, fejtegette a politikus.
Özoğuz szerint fontos látni, hogy Németország nem egyedül alkotja az EU-t, ahogy Franciaország sem, pláne nem a kettő együtt. Lengyelország nélkül nincs EU, és bár mindenki érti a lengyelek érzelmi alapú politizálását, és ebből fakadó kivagyiságát, de erre, valamint mások kárhoztatására politikát alapozni nem szerencsés.
Egy, a közönség soraiban helyet foglaló szocdem Bundestag-képviselő ehhez hozzátette: ő azon dolgozik, hogy ne csak német-francia tandem legyen az EU-ban, hanem létrejöjjön egy német-lengyel is. Hozzáfűzte: a választói Hamburgban valamiért mégsem erről beszélnek neki, hanem arról, hogy
Nekem ezt mondják a szavazóim – fejtegette a politikus – hozzátéve a kérdést: vajon tényleg az-e az európai szellemiség, amit ők [mármint Magyarország és Lengyelország kormányai] mondanak a migráció ügyében?
A beszélgetés másik moderátora, Agnieszka Łada, a Lengyel Közpolitikai Intézet programigazgatója rákérdezett arra is, hogy lehetnek-e egyetértési pontok a két ország között a migráció terén. Aydan Özoğuz szerint ha józanul nézzük Lengyelország esetét, akkor azt látjuk, ugyanazt csinálja a bevándorlás terén, mint amit minden olyan ország, amelynek munkaerőre van szüksége: behozza a munkaerőt. Ha nem is Szíriából, de Ukrajnából. (Magyarország dettó.)
Ez az agyelszívás az EU-n belül is működik sajnos, mint mondja, Bulgáriában rendszeresen megkapja, hogy nincsenek orvosaik, mert mindegyik Németországban praktizál.
Ha már belső migráció: azt is megtudtuk, hogy kifejezetten jó a kapcsolat az Odera két oldalán élők között. Annyira, hogy az, hogy a Szczecin/Stettin melletti, keletnémet viszonyokhoz képest is kifejezetten szegény-elmaradott brandenburgi Uckermark régió nem néptelenedett el, pont az odaköltöző lengyeleknek köszönhető. Ennek oka, hogy míg a lengyel határvárosban 80 ezer euróba (ez 26 millió forint) kerül egy 60 négyzetméteres lakás, ennyi pénzért onnan 30 kilométerrel nyugatra 300 négyzetméteres házat kapni. És veszik is őket.
FOTÓK A CIKKBEN: Bakó Bea / Azonnali
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.