+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2018. szeptember 29. szombat, 14:55
„Az eszpresszónak mindig ugyanaz a története“ – mondja Francesco Illy, az Illycaffè egyik tulajdonosa. És mi az ő történetük? A kávé világnapján az Azonnali elmeséli a világ egyik legjobb kávéjának történetét – Temesvártól Toszkánáig.

Van-e közép-európaibb történet annál, hogy egy bánáti magyar és egy német gyereke bécsi tudással az Adria-partjáról megszerettet svájciakkal is egy török italt?

 

Az Illy története nem csak a kávé, de közös hazánk, Közép-Európa ízéről is szól.

 

Megérkezés Triesztbe

 

Amikor Triesztet, Ausztria addigi tengeri kikötőjét 1918 végén elfoglalta Olaszország, az olasz katonák megdöbbentek: a város egyrészről nem volt olyan olasz, amilyennek a hadi propagandájuk beállította, másrészről eleve nem csak olasz volt. A negyedmilliós város több mint negyedét a szlovénok tették ki – de több mint tízezer német és pár ezer magyar is élt.

 

Akkoriban azonban a nemzetiségi kategóriák – mint a későbbi nemzetállamok konstrukciói – még nem voltak annyira erősek. Többes identitások, lokális kötődések, választott hazák határozták meg az egyes emberek életrajzát.

 

Közéjük tartozott Illy Ferenc is, vagy ahogy már Triesztben hívta magát: Francesco Illy.

 

A Temesvárott magyar apától és német anyától született fiatalember először Bécsben tanult, majd Triesztbe költözött szerencsét próbálni. Többek között a város híres kávéüzeménél, a Hausbrandtnál dolgozott. Az első világháborúban Isonzónál harcolt.

 

 

A vereség személyes életének keretét is szétverte: Temesvár román lett, Bécs kis-osztrák, a magyar identitása új nemzetállamot kapott, Trieszt pedig olasz fennhatóság alá került. Francesco Illy pedig maradt – egy városban, ahol még a háború után is hosszú ideig német, szlovén, horvát vagy görög szót ugyanúgy hallani lehetett, mint olaszt.

 

Bár az olaszosítás a fasizmus erősödésével felpörgött: már 1920. július 13-án felgyújtották helyi fasiszták a szlovénok kulturális központját, a fasizmus győzelme pedig a német és a szlovén nyelv brutális elnyomását, különösen a szlovénok üldözését hozta magával. Valódi etnikai tisztogatás indult.

 

Francesco Illy is jobban tette, ha egyre inkább olasz lesz. És mivel személyesen megtalálta a továbbra is prosperáló városban a számításait, maradt az első világháború után és a fasizmus alatt is. Megnősült:

 

az immár olasz identitású, magyar-német származású, temesvári Illy egy johannesburgi születésű, félig ír, félig trieszti nőt vett feleségül: Vittoriát. Riccardo Illy, az egyik unoka úgy emlékszik vissza nagyszüleire, hogy otthon végig „németül beszéltek, magyarul ettek és olaszul ittak”.

 

Francesco Illy először a fűszer-, majd a kakaókereskedelemben dolgozott, onnan váltott a kávéiparba. 1933-ban a Hausbrandt kávé tulajdonosával közösen létrehozta az Illycaffè-t, a mai cég elődjét.

 

 

A konkurencia óriási volt: az egykori osztrák kikötővárosban a harmincas években több mint hatvan kávécég működött. Illy azonban két újítással azonnal meghatározóvá vált a piacon: az eszpresszógépet és a légmentes kávédobozt gondolta ki, tervezte meg.

 

1934-től működik a híres Illetta, az Illy könnyen kezelhető eszpresszógépe. A kávét pedig – azért, hogy a kávébab hosszú ideig megőrizze frissességét és illatát – a mai napig is használt, légmentesített fémdobozokban kezdte el terjeszteni.

 

Az Illycaffè így igen gyorsan lenyomta a Hausbrandtot, és már a negyvenes évekre meghatározóvá vált egész Olaszországban.

 

Orbán és Salvini ellen

 

Francesco Illy 1956-ban halt meg. A céget fia, Ernesto Illy vette át, akit mérnöki és biológiai oldalról is érdekelt a kávéipar: egyrészről automatizálta a hibás kávébabok kiválasztását (amelyeket addig kézzel, egyenként kellett kiválogatni), másrészről tovább tökéletesítette az Illetta eszpresszógépet. Az 1925-ben született Ernesto 2005-ig vezette a mai napig családi tulajdonban lévő céget, majd fiai követték: Francesco és Riccardo.

 

Míg Francesco tovább építette a kávébirodalmat gazdasági vezetőként, Riccardo a kilencvenes évek elején a politikába is beszállt. Triesztet a mai napig meghatározzák a nagyiparos családok – az Illyék pedig talán a legismertebb közülük.

 

Amikor a kilencvenes évek elején összeomlott az olasz pártszerkezet – Triesztben is eltűntek az addig meghatározó kereszténydemokraták –, a város több értelmiségije, többek között a Habsburg-kutató germanista, Claudio Magris vagy a magyar-zsidó származású Giorgio Pressburger felkérték Riccardo Illyt, hogy vállalja a polgármester-jelöltséget.

 

A magát balliberálisnak valló Riccardo Illyt 1993-ban és 1997-ben nagy többséggel választották polgármesterré. Majdnem tíz éven át állt Trieszt élén.

 

A város, amely az olasz uralom alatt egy lassú, öregedő határvárossá szürkült, Illynek köszönhetően ismét elkezdte felfedezni Habsburg-múltját, közép-európaiságát, multikulturalizmusát – ez főleg visszahelyezett szobrokban vagy újra elővett utcaneveken látható a mai napig.

 

Riccardo Illyt 2001-ben baloldali jelöltként a római parlamentbe választotta be városa, 2003-tól 2008-ig pedig a trieszti régió élén állt. Közismert, hogy elutasítja a jobboldali nacionalizmust: 2016-ban például azt mondta, hogy ha Salvini hatalomra kerül, ő inkább Szlovéniába költözik (ezt nem tette végül azonban meg), valamint többször is élesen bírálta Orbán Viktor menekültellenes politikáját:

 

„Vérem egynegyede magyar, és ezért is vagyok annyira dühös a magyar kormány álláspontjára. A menekülthullám ellen védekezni nem csak értelmetlen, de a magyar történelemmel sem fér össze“

 

– nyilatkozta még 2016-ban az osztrák hírügynökségnek.

 

Kávé – vezényli Walter Bruno

 

A testvér, Francesco inkább az élvezeteknél maradt, nem mártozott meg a politikában. Fotós, borász, üzletember, világutazó – az esztétikai és gasztronómiai élvezetek megszállottja, aki hol toszkanai birtokán, hol svájci villájában, hol trieszti házában van éppen otthon.

 

Ellentétben Riccardoval (a képen jobbra), aki mai is Triesztben él, Francesco (a képe balra) fiatalon Svájcba költözött, ahol prémium kategóriás kávét állít elő Amici néven, és borászkodik mellette.

 

 

Az új cég mögött családi vita is állt: míg Ernesto a robusta kávét preferálta, mert az jobban habosítható, ami szükséges az eszpresszóhoz, Francesco száz százalékban arabica kávéból dolgozik. „Dobd már ki végre a robustát!“ – emlékezik vissza egy vitájára apjával a bécsi Die Pressének nyilatkozva. Az Amici másik oka jogi: miután az alapító Illy Ferenc egykoron Zürich mellett is létrehozott egy Illycaffèt, amit azonban később feladott, ma Svájcban nem a világ bármely pontján ismert trieszti Illyt rejti a márkanév. A svájci Illy ezért az Amici lett – és persze minőségben is svájci verzió.

 

Az Amici – ellentétben az Illyvel – tudatosan azoknak szól, akiknek nem elég, ha egy kávé nagyon jó, mert még annál is többet akarnak. Ennek persze ára is van.

 

De ahogy Francesco mondja: „az a drága, amit nem értesz“, szerinte ugyanis aki érti a kávét, annak nem lehet gond sok pénzt kiadni egy jó kávéért.

 

Francesco számára a kávé egy nagy zenemű: „például Beethoven kilencedik szimfóniája, vezényli Bruno Walter, Gustav Mahler tanítványa, azonban minden egyes összetevőnek stimmelnie kell, minden egyes kávé tudjon egy zongorakoncert lenni, vagy egy hegedűkoncert“ – foglalta össze a svájci Luzerner Zeitungban a kávé lényegét. A bort persze sokrétübbnek tartja, a kávénak viszont eleve nem meglepnie kell az embert:

 

„Egy eszpresszó mindig ugyanazt a történetet meséli.“

 

Az Illycaffè története pedig már több mint nyolcvan éve szól ugyanarról – Triesztben ezt egyszerűen csak „neronak“, azaz feketének hívják. Ha arra járnak, így rendeljék.

 

KÉPEK: Az Illy egykori logói az Olasz Márkák Múzeumából

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A kormányzati bértámogatást hiába igényelték meg, nem kaptak semmit a kávézóban. A hat alkalmazottból mára egy maradt, ő sem kap teljes bért.

Ezzel már hivatalosan három ember jelezte, hogy szívesen lenne az ellenzék közös '22-es miniszterelnök-jelöltje.

Nyithassanak meg korlátozottan a múzeumok, állatkertek, vendéglátó helyek, szállodák, színházak, mozik – Ujhelyi István ezt kéri a kormánytól.

Nem teljes kapacitással ugyan, de október óta végre újra üzemelhetnek. Ha a járványhelyzet is engedi, akkor második félévtől kinyitnak az iskolák is az országban.

A vírus reprodukciós rátája közben 1 alá esett náluk, azaz egyre kevésbé terjed.

Beteltek az időpontok, mert olyan kevés vakcina érkezett. A rendszer 11 millió embert is be tudna oltani, ha lenne elég oltóanyag, de csak 3,1 milliónak elegendő fog megérkezni.

A kezdeményezők szerint több tucat település vehetett részt az akcióban. A Minority Safepack elkaszálása ellen tiltakoztak.

A hét kérdése

Még ugyan nem látni, mikor lesz vége a lockdownnak, de álmodozni azért lehet. A hét kérdésében pont ezt kell tenni!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Megújult a Helyzet, az Azonnali podcastja! Prieger Zsolt, az Anima Sound System frontembere mesél cigányságról, vírusról és jellemfejlődésről.

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

A magyar kormánypárt egyre szorultabb helyzetben van a Néppártban, a vétó hatásait pedig elszámította Orbán Viktor. Helyzet Stefano Bottonival és Hegedűs Dániellel!

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Twitter megosztás Google+ megosztás