A Sargentini-jelentés elfogadása sokkal többet adott a Fidesznek egy egyszerű kampánytémánál: az beleágyazódik a kormánypárt évek alatt felépített politikai univerzumába.
Kétségtelen, hogy a Sargentini-jelentés elfogadása – belpolitikai értelemben – jól jött a Fidesznek, és kampánytémaként minden bizonnyal ki fogja aknázni a benne rejlő lehetőségeket. Téved azonban az, aki hátradől, és elintézi annyival az egészet, hogy hát oké, kampánytéma lesz ez is, ennyi. Ahhoz ugyanis, hogy megértsük a Sargentini-jelentés valódi helyét és jelentőségét a Fidesz politikájában, ennél mélyebbre kell ásnunk, és vissza kell mennünk egészen a 2014-es kampányig.
Sok milliónyi programja volt a Fidesznek – a választók fejében
Össze se lehet számolni, hányszor vetette az ellenzék Orbán Viktor szemére, hogy a Fidesz 2014-ben nem rakott le az asztalra választási programot. Helyette a miniszterelnök annyit mondott csupán 2014. március 19-én, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara rendezvényén, hogy a Fidesz programja abban az egy szóban összefoglalható, hogy „Folytatjuk!”.
Ez elsőre egy üresnek ható jelszó, a lustaság ékes bizonyítéka, amit lehetővé tett magának a kormány azáltal, hogy a saját maga írta Alaptörvény értelmében a kormányalakításhoz mindössze a miniszterelnök személyét kell megszavaznia a parlamentnek. 2011 előtt a kormányprogramra is igent kellett mondani a törvényhozásnak, hogy az új kormány felállhasson.
Ez jól lehet, az új alkotmány hatálybalépése előtt is azt jelentette, hogy a mindenkori kormánytöbbség megszavazott mindent, amit kellett, és ilyenformán az ellenzéknek nem volt szerepe az új kormány megalakulásában. Mégiscsak a választók felé tett szimbolikus lépés volt, hogy a hivatalba lépő kormány programjával demonstrálta: van konkrét tervem arra, hogyan tegyem jobbá az életeteket! Olybá tűnhet tehát, hogy egy egyszerű jogi csűrcsavarral megspórolta magának a Fidesz ezt a munkát, és amolyan programpótlékként dobta az emberek elé azt az egyszavas mondatot, hogy folytatjuk.
Ha megnézzük a 2014-es kampány Orbán-beszédeit, többségében nem üres lózungokkal találkozunk. A beszédek egyrészt tartalmazták az elért kormányzati eredményeket, mint a rezsicsökkentést vagy az emelkedő átlagbéreket, és szóltak a jövőre vonatkozó ígéretekről is, mint a megélhetési költségek további csökkentése vagy a teljes foglalkoztatottság elérése. Ezeken felül magukba foglaltak megannyi értéktelített állítást a kormánypártról, ami a magyarok, és nem a külföldi hatalmak érdekeit képviseli, illetve mondott valamit a Fideszt támogató politikai közösségről is, ami büszke, erős, és Dávidként bátran felveszi a harcot a Góliátok seregével. Pepitában pedig megtalálhatjuk ezekben a beszédekben a negatív értelmezéseket, értéktársításokat az ellenzékhez kapcsolódóan, akik „a pufajkát öltönyre, a tavarist Tavaresre cserélték”.
Ezzel még nem találta fel a Fidesz a spanyol viaszt. Klasszikus szabály, amit untig sulykolnak a politikai tanácsadók és ismételgetik a politológusok, hogy a pozitív és a negatív kampányelemek együtt alkotnak meggyőző kommunikációs csomagot.
Akkor mégis miben alkotott újat a Fidesz? Abban, hogy a kampányelemeiből felépített egy egész politikai univerzumot. Egy olyan univerzumot, amiben lazán egymáshoz kötődő kormányzati cselekvések, tervek, ígéretek, értékállítások és világnézeti kinyilatkoztatások sodródnak ide-oda, és kapcsolódnak össze, fűződnek egymásba időről időre. A „Folytatjuk!” jelszóval pedig nem tett mást Orbán Viktor, minthogy a választók figyelmét erre az univerzumra irányította.
És ugyanúgy, ahogy a Marvel-univerzum szereplői közül is kiválaszthatjuk a kedvencüket, a kormánypárti szavazók is megtették ezt a Fidesz univerzumában. Mindenki eldöntötte saját maga preferenciái, kívánalmai alapján, hogy mit fog folytatni a Fidesz, ha újabb négy évre megkapja a felhatalmazást. Az egyik ember mindenek előtt a rezsicsökkentés, a másik a startmunkaprogram, a harmadik a szemkilövető ellenzéktől való megvédés folytatására szavazott.
Most sem volt ez másképp, bár a Fidesz a 2018-as kampányban nem rakta piedesztálra azt az egy szót, ami a választókat ilyetén orientálta volna. Nem kell azonban politikatudósnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk: ami 2014-ben „Folytatjuk!”, az idén a „Megvédjük!” volt.
És akárcsak négy éve, a Fidesz-szavazó most is elképzelhette magának azt a kormányprogramot, amire ő a leginkább rezonál, és eldönthette, hogy a Fidesznek kitől kell leginkább megvédenie Magyarországot: Soros Györgytől, a migránsoktól, Brüsszeltől, az ENSZ-től, a CEU-tól, a balliberális, a hagyományos értékeket sárba tipró gondolkodásmódtól, és még hosszan lehetne sorolni.
A nagy különbség a két kimondatlan, a Fidesz-kampányokat összefoglaló, egybefogó szlogen között, hogy míg a „Folytatjuk!” kifejezetten pozitív társításokat vont maga után, addig a „Megvédjük!” sokkal inkább a negatív asszociációknak engedett teret. Hiszen valakit, valamit megvédeni valakitől lehet. És valóban a 2018-as Fidesz-kampányon eluralkodott a negatív, az ellenfelekről, a veszélyekről szóló kommunikáció, ám az ellenzék gyengesége miatt megengedhette magának Orbán a kísérletezés luxusát. És talán pont az erőteljes negatív kampány ellensúlyozásaként kezdett el legalább egy kicsit koncentrálni a kormánypárt a pozitív üzenetekre, mint a családok évére vagy az illiberális állam helyébe lépett kereszténydemokráciára.
A Sargenitini-jelentés iskolapéldája annak, hogy hogyan működik a Fidesz univerzuma
És akkor mi a helyzet ezzel a jelentéssel? Mi a szerepe, hol a helye a Fidesz kommunikációjában? A jelentés iskolapéldája annak, hogy az univerzum egyes elemei, amikből öt is azonosítható, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, hogyan fonódnak össze.
1. A brüsszeli bürokraták
Orbán Viktor egyáltalán nem keverte össze a pillanat hevében, hogy Brüsszelbe vagy Strasbourgba kell-e mennie „megvédeni Magyarországot” a jelentés európai parlamenti vitáján.
Tudatos médiastratégiának lehetünk tehát tanúi, amivel a Fidesz-univerzum egy hangsúlyos elemét kapcsolhatta hozzá a jelentéshez és annak vitájához.
2. A bevándorlás és a migráció
„Az Európai Parlamentben a bevándorláspárti képviselők vannak többségben. Ők most bosszúra készülnek Magyarország ellen, mert a magyarok úgy döntöttek, hogy nem lesznek bevándorlóország” – ezt úgyszint a vitát megelőző videójában mondta a miniszterelnök. A kerezetés tehát nem állt meg a homo brüsszelicus rémképével, hanem folytatódott bevándorláshoz és a migránsokhoz kapcsolódó negatív asszociációk előhívásával.
3. Soros György
Ehhez adódik hozzá a kormányzati kommunikátorok és a kormányközeli médiumok egyértelmű szándéka, hogy Judith Sargentini személyét Soros Györggyel keverjék össze, azt állítva, hogy a jelentés írója Soros György ügynöke, és az ő megrendelésére készítette el hazug jelentését.
4. A magyar szuverenitást lábbal tipró, külföldi nagyhatalom
Szeptember 12-én szerdán fogadta el az Európai Parlament a Sargentini-jelentést. A miniszterelnök erre rá két nappal, pénteki rádióinterjújában úgy fejtette meg a szavazást, hogy „Angela Merkel (...) ultimátumot intézett Európához. (...) Azt mondta Merkel, hogy az európai peremországoknak (...) át kell adni határőrizetük egy részét Brüsszelnek. Tehát a terv most az, hogyha Magyarországot nem lehet rászorítani arra, hogy beengedje a migránsokat, akkor el kell tőle venni a határvédelem jogát.”
Hiába cáfolta az Azonnalinak Daniel Caspary, a német konzervatív kormánypártok, a CDU/CSU néppárti delegációjának vezetője, hogy Merkel utasítására szavaztak volna úgy, ahogy, vagy hogy ők kritizálták volna a magyar kormányt Európa külső határainak védelme miatt, ez azóta sem hatotta meg Orbán Viktort. A jelentés és Angela Merkel kijelentésének összemosása, a német államfő sejtetése a jelentés elfogadása mögött már csak az időbeli közelség miatt is alkalmas arra, hogy a fideszes fejekben összekapcsolódjon a szuverenitásunkat csorbítani akaró nagyhatalom képe a Sargentini-jelentéssel.
5. Harcra fel!
A Sargentini-jelentés végül nem egy önmagában álló történet, hanem beágyazódik abba a nagy képbe, amit a miniszterelnök idei tusványosi beszédében vázolt fel: a jövő évi EP-választás tétje, hogy a bevándorláspárti vagy a bevándorlást ellenző országok fogják-e irányítani az Európai Uniót. Ha nem akarjuk, hogy az előbbiek kerüljenek hatalomra, harcolnunk kell – hangzik a fideszes következtetés. Ennek a harcnak a tétjét és jogosságát erősítette meg a jelentés elfogadása.
Tehát mire volt jó végső soron a Fidesznek a Sargentini-jelentés? Nem egyszerűen arra, hogy egy erős kampánytémát adott a kormánynak 2019-re.
MONTÁZS: Pintér Bence / Azonnali
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.