Nagyon rossz fényt vet az EU-ra, hogy a legsúlyosabb szankciókat egy ilyen felületes jelentés alapján alkalmaznák. Ennél az ügynél tényleg érdekesebb az, hogy honnan van Rasinak tizenkétmilliós órája...
Meghallgatva az engem ért kritikát, elolvastam a Sargentini-jelentést, ami egy executive summary. Ez az a műfaj, amikor a vezérigazgató úrnak annyit tesznek le az asztalára, hogy rózsaszín prémes nyuszipapucsokat kell gyártani, mert ez a trend, meg mert kifejlesztettük amúgy is, itt írja alá vezérigazgató úr, kettőre jön a személyi edzője.
Értem, hogy a műfaj nem tűr nagyobb kifejtéseket, de ezt a jelentést pár nap lelkiismeretes guglizással meg lehet csinálni, főleg, ha valaki fordít magyarból. Nagy része megjelent a 444-en, az Átlátszón és még pár helyen, ezeket egyébként felsorolja a jelentés.
Elég ironikus, de amikor egy ugyanilyen színvonalú jelentés vagy szerződés vagy tanulmány készül itthon valami Tiborcz-közeli cégnél, akkor menni szokott a huhogás, hogy a közpénz, meg a jogállam.
A jelentés tehát rendkívül felületes és ordít belőle a terepmunka hiánya. Nem tudom feltételezni, hogy a különböző cigány szervezetek és a jogvédők ne küldtek volna részletes adatokat ezekhez a jelentésekhez. Sok ilyen helyen dolgozó embert ismerek, néhányukkal kifejezetten baráti viszonyt ápolok. Lehet sok rosszat gondolni ezekről a szervezetekről, de az elvitathatatlan tőlük, hogy nagyon magas szakmai színvonalon dolgoznak.
Ha a Helsinki Bizottság azt mondja, rosszak a börtönállapotok, akkor azt sok börtön megnézése, sok ügyvéd, rendőr, bv-s és más szakember megkérdezése után mondja. A hasonló témákban készült anyagaik, nemcsak nekik, az összes többi hasonló szervezetnek is alaposak, és adatokkal bőségesen alátámasztottak. Nem véletlenül üldözik őket. Ehhez képest a rájuk hivatkozó Sargentini-jelentés jól láthatóan nem megy tovább a kapott anyagok executive summary-jének az átvételénél. Jól láthatóan olyasvalaki írta, aki nem akarta részleteiben megérteni a magyarországi állapotokat.
Rasi órája is érdekesebb
Sargentini mindenütt megkapargatja a felszínt. Például a bírósági állapotoknál valamiért megáll 2016-ban. Hogy azóta bírók tucatjai mondanak le folyamatosan, hogy Handó Tünde nyomására lemond a fél Országos Bírói Tanács, hogy aktívan akadályozni próbálják a bíróságokat az önkormányzásban, arról egy szó sincs. Nincs arról se, hogy az új Pp. miatt jelentősen csökkent a bírósághoz fordulás lehetősége, hogy az új Be. minden szép és jó elhatározás ellenére a gyakorlatban azt eredményezi, hogy a beismerő vádlottat további bizonyítás nélkül ítélik el.
Aztán vannak olyan fejezetek, amelyek inkább naprakészek. Az egyesülési jognál, civil szervezeteknél van friss anyag, alighanem azért, mert a civil szervezeteknek már volt kapcsolatuk Sargentinivel és tudták, hogy érjék el. Persze, alighanem ez az út senkitől sem volt elzárva.
Mindenesetre nagyon rossz fényt vet az EU-ra, hogy a legsúlyosabb szankciókat egy ilyen fércmunka alapján akarják esetleg megszavazni.
De igazából nem akarják, nagyjából lehetetlen is lenne alkalmazni. Orbánnal elbánni nem nagyon akar senki, ez egy jó kampánytéma az EP-választásokra, valami, ami kicsit ellensúlyozza a migránsozást. Orbán tudja, hogy van esély a megszavazásra, arra viszont nagyon nincs, hogy ennek bármi következménye is legyen.
Ritkán szoktam ilyet írni, hogy hagyjuk a nemzetközi történéseket, de ennél az ügynél tényleg érdekesebb az, hogy honnan van Rasinak tizenkétmilliós órája...
Ésik Sándor írása a Diétás Magyar Múzsán is megjelent, itt tudjátok lájkolni!
A hetes cikkes eljárásról pedig itt tudhatsz meg többet az Azonnalin Bakó Beától.
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
