Megharapja-e a székely megye tanácselnöke a medvét, avagy mi a hír Erdélyben?

Szerző: Kulcsár Árpád
2018.08.24. 09:06

A Kolozsvári Magyar Napokon arról tartottak beszélgetést, hogy mi hír az erdélyi magyar sajtóban. Vannak-e tabuk, és ha igen, mik? Illik-e kritizálni a magyar kormánypolitikát? Okozhat túldramatizálást a „kisebbségi neurózis”? És a legfontosabb: leszáll-e a barátnőjéről a munka kedvéért egy erdélyi újságíró?

Megharapja-e a székely megye tanácselnöke a medvét, avagy mi a hír Erdélyben?

Beszédes, hogy a Kolozsvári Magyar Napok keretein belül szinte minden évben megrendeznek egy kerekasztal-beszélgetést a rommagyar sajtó valamilyen szegmenséről, de a valós, strukturális problémákat érintő kérdésekről nemigen esik szó, inkább technikai, pszeudo-professzionális síkra terelődik a beszélgetés.

Mint ahogy az is jelzi, hogy mekkora valós tétje is van tulajdonképpen az effajta beszélgetéseknek, hogy a négy meghívott beszélgetőtárs közül két főszerkesztő is simán lemondta a részvételt. Cseke Péter, a Maszol főszerkesztője hetekkel korábban (de ez a programfüzetbe nem került be), Víg Emese, a Román Televízió magyar adásának főszerkesztője meg 10 perccel az esemény előtt.

Persze lenne miről beszélni, még úgy is, hogy a témát felvető Botházi Mária – egyetemi tanár és a Nőileg magazin főszerkesztője, aki kutatásokat is folytatott ebben a témában – az online hír, és a „ki az újságíró Erdélyben” kérdése köré kívánta felépíteni a beszélgetést, kiélezve arra, hogy specifikusan Erdélyben milyen változásokon ment át a hír az utóbbi időszakban, az online lapok megjelenése óta.

Botházi két partnere pedig a távolmaradók hiányában Gazda Árpád, az MTI erdélyi tudósítója és Papp Attila Zsolt, a Főtér volt főszerkesztője, jelenlegi főmunkatársa voltak. (Ide nyílik egy zárójel: Papp lemondása azt követően történt meg, hogy a sógora, Demeter Szilárd kilobbizott egy, az erdélyi médiák történetében sosem látott, 1,45 milliárd forintos támogatást, amelyet a Főteret kiadó Erdélyi Médiatér Egyesület kapott meg. Jelenleg több orgánumot felvásároltak már, másokkal különböző mértékű partnerségeket kötöttek.)

Egyszóval sosem látott mozgolódás van az erdélyi magyar sajtóban. Ehhez képest egy teadélutánt kaptunk, az állóvízet ritkán redőzte bármi fuvallat.

A fő pontok pedig a következők voltak.

Mire kattint a rommagyar, azaz mi a fantomképe egy ottani magyar médiafogyasztónak?

„Vagy a konfliktusos témák mennek jól, etnikai és poltikai konfliktusok, vagy olyan témák, amelyek identitáriusan számítanak az embereknek, már amennyiben leszámítjuk a bulvárosabb híreket, hogy kit, mikor, és hogyan harapott meg a medve” – mondja Papp Attila Zsolt. Itt megjegyezném, hogy a délutáni hőségben az volt a jó, hogy a beszélgetés nézőseregének legalább fele maga is újságíró volt, így meg is szólalt a Szabadság című kolozsvári napilap munkatársa, Kiss Olivér. (A Szabadság egyszerre működtet nyomtatott sajtót és online-t.)

„Volt olyan eset, amikor leszálltam a barátnőmről és leültem a gép elé, mert fel kellett tölteni a hírt, ez egyszer fordult elő, azóta csak maximum a zuhany alól szállok ki ennek kedvért”

– mondja a megváltozott újságírói munkáról Kiss. A Szabadság egyébként már 1995-ben létrehozott egyfajta online felületet, ezt 2007-ben újították fel, azóta is folyamatosan keresik a receptet arra, hogy melyik hírt fogják olvasni az emberek.

Az etnikai fegyelem

Magyari Tivadar szociológus (és azóta az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke) írt egy tanulmányt 2000-ben az erdélyi magyar médiáról. Ebben az időszakban még vékony volt az online sajtó jelenléte, hiszen az egyetlen közéleti-kulturális portál, a Transindex is csak 1999-ben jött létre. Magyari ebben a tanulmányban sok fontos aspektusra rávilágított, például hogy

a rommagyar sajtóra jellemző egyrészt az úgynevezett „igenlő” diskurzus, másrészt a kisebbségi neurózis. Az előbbi az egyes személyekkel, szervezetekkel szembeni kritika hiányát, a másik a román-magyar együttélés nehézségeinek túldramatizálását jelenti.

A beszélgetés moderátora arra volt kíváncsi, hogy ezen a kisebbségi fegyelmen lazított-e az online térhódítása.

Ez az etnikai vonal és fegyelem talán lazult kicsit, de azért vannak most is kényes témák, amikkel nem illik foglalkozni, mondja erre az MTI-s Gazda Árpád, és amikor példát kér tőle a közönség, akkor engem hoz fel rá, mint aki próbáltam tabukat döntögetni (egy színész szexuális zaklatásáról írtam, sajtóper lett belőle, holott egy kézen lehet megszámolni, hogy a rendszerváltás után hány sajtóper volt erdélyi magyar lapok ellen).

„A magyarországi politikával kapcsolatban hírt illik adni, de nem illik kritikusan viszonyulni a magyarországi kormánypolitikához,

ennek nyilvánvalóan sokszor finanszírozási okai is vannak, a finanszírozóról nem illik rosszat mondani” – megy tovább az MTI munkatársa. 

Hírírás, verseny, ördögi körök és a medve

„Az online sajtó a hírírás legfőbb követelményévé tette a gyorsaságot, sokszor egymással is versenyzünk, és ez nagyon sok esetben a minőség rovására megy. Sokszor vitatkoztam kollégákkal, hogy érdemes-e úgy gyorsnak lenni, hogy kiugrunk tájékozódási lépcsőfokokat. Ezt az online sajtó sokszor megteszi. Például befut Borboly Csaba híre egy medvetámadásról – igen ám, csakhogy nem Borboly Csabát támadja meg a medve, nem is szóvivője az áldozatoknak” – mondja Gazda. (Itt megjegyezném, hogy Borboly Csaba RMDSZ-es politikus a hargitai tanácselnöksége mellett amolyan egyszemélyes medvefigyelővé vált a megyében, minap béldául beszólt újságíróknak, hogy miért tudósítanak nélküle egy medveesetről.)

„Mindig az a legegyszerűbb, hogy az általa küldött közleményt fogjuk meg és tesszük be az újságba, holott mindig az lenne a követelmény, hogy felkeressük az elsődleges forrásokat. A sebesültet, a mentőst, a kórházi személyzetet, akiknek hivatásszerűen válaszolnia kell a kérdéseinkre, vagy azokat, akik jelen voltak az eseményen. Ehelyett, mivel a Hargita megyei önkormányzat elnöke úgy gondolja, hogy a medvekérdés az ő területe, és csak az ő testén keresztül lehet értesülni a medvés hírekről, gyorsan kinyom egy közleményt, amiben félinformációk vannak, és sokan ezzel dolgoznak” – magyarázza Gazda az általa az online felületeken beazonosított legfőbb problémát.

A Főtér főmunkatársa, Papp Attila Zsolt egyetértett ezzel a kritikával, viszont megjegyezte, hogy az MTI ilyen szempontból kivételes helyzetben van, mert nem része az erdélyi hírversenynek. Ha azonban minden sajtótermék azt csinálná, amit az MTI, akkor mire elérnék a hírforrást, már megharapott volna egy másik embert is a medve, fejtegette.

„Ez tényleg olyan, mint egy ördögi kör. Belekényszerülsz egy olyan típusú versenybe, aminek nem az a téje, hogy milyen információt szolgáltatsz, hanem hogy az információt pont nálad olvassák el a másik nyolcvan hely helyett. Régóta hajlok afelé, hogy ennek a hírversenynek nincs akkora tétje, mint gondoltuk sokáig. Olyan mértékben diverzifikálódtak a hírforrások, hogy már tényleg tökmindegy, honnan jut el hozzád a hír. Szerintem inkább olyan típusú tartalmakat kell gyártani, amit csak nálad érnek el” – folytatta Papp.

A beszélgetést végül egy másik jelenlévő újságíró, Benkő Levente, a Művelődés folyóirat munkatársának felszólalása zárta le egyetlen frappáns mondattal:

„Ha a medve megharapja Borboly Csabát, az ma már nem hír Erdélyben. Ha Borboly Csaba harapja meg a medvét, az a hír!”

MONTÁZS: Pintér Bence / Azonnali

Kulcsár Árpád
Kulcsár Árpád az Azonnali újságírója

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek