A Kolozsvári Magyar Napokon arról tartottak beszélgetést, hogy mi hír az erdélyi magyar sajtóban. Vannak-e tabuk, és ha igen, mik? Illik-e kritizálni a magyar kormánypolitikát? Okozhat túldramatizálást a „kisebbségi neurózis”? És a legfontosabb: leszáll-e a barátnőjéről a munka kedvéért egy erdélyi újságíró?
Beszédes, hogy a Kolozsvári Magyar Napok keretein belül szinte minden évben megrendeznek egy kerekasztal-beszélgetést a rommagyar sajtó valamilyen szegmenséről, de a valós, strukturális problémákat érintő kérdésekről nemigen esik szó, inkább technikai, pszeudo-professzionális síkra terelődik a beszélgetés.
Mint ahogy az is jelzi, hogy mekkora valós tétje is van tulajdonképpen az effajta beszélgetéseknek, hogy a négy meghívott beszélgetőtárs közül két főszerkesztő is simán lemondta a részvételt. Cseke Péter, a Maszol főszerkesztője hetekkel korábban (de ez a programfüzetbe nem került be), Víg Emese, a Román Televízió magyar adásának főszerkesztője meg 10 perccel az esemény előtt.
Persze lenne miről beszélni, még úgy is, hogy a témát felvető Botházi Mária – egyetemi tanár és a Nőileg magazin főszerkesztője, aki kutatásokat is folytatott ebben a témában – az online hír, és a „ki az újságíró Erdélyben” kérdése köré kívánta felépíteni a beszélgetést, kiélezve arra, hogy specifikusan Erdélyben milyen változásokon ment át a hír az utóbbi időszakban, az online lapok megjelenése óta.
Botházi két partnere pedig a távolmaradók hiányában Gazda Árpád, az MTI erdélyi tudósítója és Papp Attila Zsolt, a Főtér volt főszerkesztője, jelenlegi főmunkatársa voltak. (Ide nyílik egy zárójel: Papp lemondása azt követően történt meg, hogy a sógora, Demeter Szilárd kilobbizott egy, az erdélyi médiák történetében sosem látott, 1,45 milliárd forintos támogatást, amelyet a Főteret kiadó Erdélyi Médiatér Egyesület kapott meg. Jelenleg több orgánumot felvásároltak már, másokkal különböző mértékű partnerségeket kötöttek.)
A fő pontok pedig a következők voltak.
Mire kattint a rommagyar, azaz mi a fantomképe egy ottani magyar médiafogyasztónak?
„Vagy a konfliktusos témák mennek jól, etnikai és poltikai konfliktusok, vagy olyan témák, amelyek identitáriusan számítanak az embereknek, már amennyiben leszámítjuk a bulvárosabb híreket, hogy kit, mikor, és hogyan harapott meg a medve” – mondja Papp Attila Zsolt. Itt megjegyezném, hogy a délutáni hőségben az volt a jó, hogy a beszélgetés nézőseregének legalább fele maga is újságíró volt, így meg is szólalt a Szabadság című kolozsvári napilap munkatársa, Kiss Olivér. (A Szabadság egyszerre működtet nyomtatott sajtót és online-t.)
– mondja a megváltozott újságírói munkáról Kiss. A Szabadság egyébként már 1995-ben létrehozott egyfajta online felületet, ezt 2007-ben újították fel, azóta is folyamatosan keresik a receptet arra, hogy melyik hírt fogják olvasni az emberek.
Az etnikai fegyelem
Magyari Tivadar szociológus (és azóta az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke) írt egy tanulmányt 2000-ben az erdélyi magyar médiáról. Ebben az időszakban még vékony volt az online sajtó jelenléte, hiszen az egyetlen közéleti-kulturális portál, a Transindex is csak 1999-ben jött létre. Magyari ebben a tanulmányban sok fontos aspektusra rávilágított, például hogy
A beszélgetés moderátora arra volt kíváncsi, hogy ezen a kisebbségi fegyelmen lazított-e az online térhódítása.
Ez az etnikai vonal és fegyelem talán lazult kicsit, de azért vannak most is kényes témák, amikkel nem illik foglalkozni, mondja erre az MTI-s Gazda Árpád, és amikor példát kér tőle a közönség, akkor engem hoz fel rá, mint aki próbáltam tabukat döntögetni (egy színész szexuális zaklatásáról írtam, sajtóper lett belőle, holott egy kézen lehet megszámolni, hogy a rendszerváltás után hány sajtóper volt erdélyi magyar lapok ellen).
ennek nyilvánvalóan sokszor finanszírozási okai is vannak, a finanszírozóról nem illik rosszat mondani” – megy tovább az MTI munkatársa.
Hírírás, verseny, ördögi körök és a medve
„Az online sajtó a hírírás legfőbb követelményévé tette a gyorsaságot, sokszor egymással is versenyzünk, és ez nagyon sok esetben a minőség rovására megy. Sokszor vitatkoztam kollégákkal, hogy érdemes-e úgy gyorsnak lenni, hogy kiugrunk tájékozódási lépcsőfokokat. Ezt az online sajtó sokszor megteszi. Például befut Borboly Csaba híre egy medvetámadásról – igen ám, csakhogy nem Borboly Csabát támadja meg a medve, nem is szóvivője az áldozatoknak” – mondja Gazda. (Itt megjegyezném, hogy Borboly Csaba RMDSZ-es politikus a hargitai tanácselnöksége mellett amolyan egyszemélyes medvefigyelővé vált a megyében, minap béldául beszólt újságíróknak, hogy miért tudósítanak nélküle egy medveesetről.)
„Mindig az a legegyszerűbb, hogy az általa küldött közleményt fogjuk meg és tesszük be az újságba, holott mindig az lenne a követelmény, hogy felkeressük az elsődleges forrásokat. A sebesültet, a mentőst, a kórházi személyzetet, akiknek hivatásszerűen válaszolnia kell a kérdéseinkre, vagy azokat, akik jelen voltak az eseményen. Ehelyett, mivel a Hargita megyei önkormányzat elnöke úgy gondolja, hogy a medvekérdés az ő területe, és csak az ő testén keresztül lehet értesülni a medvés hírekről, gyorsan kinyom egy közleményt, amiben félinformációk vannak, és sokan ezzel dolgoznak” – magyarázza Gazda az általa az online felületeken beazonosított legfőbb problémát.
A Főtér főmunkatársa, Papp Attila Zsolt egyetértett ezzel a kritikával, viszont megjegyezte, hogy az MTI ilyen szempontból kivételes helyzetben van, mert nem része az erdélyi hírversenynek. Ha azonban minden sajtótermék azt csinálná, amit az MTI, akkor mire elérnék a hírforrást, már megharapott volna egy másik embert is a medve, fejtegette.
„Ez tényleg olyan, mint egy ördögi kör. Belekényszerülsz egy olyan típusú versenybe, aminek nem az a téje, hogy milyen információt szolgáltatsz, hanem hogy az információt pont nálad olvassák el a másik nyolcvan hely helyett. Régóta hajlok afelé, hogy ennek a hírversenynek nincs akkora tétje, mint gondoltuk sokáig. Olyan mértékben diverzifikálódtak a hírforrások, hogy már tényleg tökmindegy, honnan jut el hozzád a hír. Szerintem inkább olyan típusú tartalmakat kell gyártani, amit csak nálad érnek el” – folytatta Papp.
A beszélgetést végül egy másik jelenlévő újságíró, Benkő Levente, a Művelődés folyóirat munkatársának felszólalása zárta le egyetlen frappáns mondattal:
MONTÁZS: Pintér Bence / Azonnali
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.