Folytatódik a horvát-szerb szájháború: „ha ma élne Tesla, megölnék a horvátok”

A szerb elnök Tesla sorsáról folytat gondolatkísérletet, a miniszterelnök szerint pedig senkit sem zavar Szerbiában, hogy ő félig horvát. A horvát kormánytöbbségnek eközben része a horvátországi szerb párt is. Újabb poszt-jugoszláv anomáliák.

Ha augusztus, akkor kiújul a horvát-szerb háború – írta pár napja az Azonnali. A zágrábi és belgrádi politikai köröknek alkalmat az üzengetésre a horvát Oluja katonai akció augusztus elejei évfordulója ad évről évre. 1995 augusztusának első hetében foglalta vissza a tuđmani Horvátország a szerb bábállam Krajinai Köztársaságot. A katonai akció következtében majdnem negyedmillió horvátországi szerbnek menekülnie kellett. Ez az ország etnikai összetételére is radikálisan kihatott: Horvátországon belül 13 százalékról négyre zuhant a szerb kisebbség aránya.

Miközben az Oluja nemzeti ünnep délnyugati szomszédunknál, elvégre Horvátország ezzel nyerte vissza területi integritását, Szerbia – ahol augusztus ötödik az Emlékezés Napja, ugyanis az elűzött szerbekre emlékeznek – etnikai tisztogatást lát az egykori akcióban. A szerb közéletet az is zavarja, hogy Ante Gotovinát a hágai törvényszék is felmentette minden vádpont alól. Az egykori horvát tábornok ma tonhaltelepet irányít, afrikai menekülteknek is munkát adva – és nemzeti hősnek számít.

Belgrád augusztus elejét tehát minden évben durva üzenetekre használja. Aleksandar Vučić szerb elnök idén azonban különösen túllőtt: egyenesen holokausztnak nevezte a horvátok katonai akcióját. Ezt a stílust a békülékenyebb, mérsékelt horvát konzervatív kormányfő, Andrej Plenković is kikérte magának.

Vučić azonban nem vett vissza, sőt: tovább támadta Zágrábot. A szerb elnök a bírálatokra válaszul kijelentette, hogy a beszédet nem dühből, hanem tudatosan mondta, és semmit se vonna ma se vissza.

Vučić arra utalt, hogy Tesla azon Lika régióból származott, amely az oszmán időktől szerb többségű volt – egészen az 1995-ös kiűzetésig. Teslát persze a horvátok is maguknak tulajdonítják – értelmetlen természetesen mai nemzeti-állampolgársági kategóriákat egy többes identitásokkal teli korszakba és régióba, mint az egykori Lika, visszavetíteni.

Ana Brnabić szerb kormányfő is élesen bírálta Horvátországot, amiért a mai napig nem akarna szembenézni a szerbek elűzésével. Brnabić arra emlékeztetett, hogy ő maga félig horvát, apai ágon horvátországi horvát családból származik.

Brnabić szerint nem Vučić beszéde, hanem a horvát megemlékezéseket záró Thompson koncertje tekinthető fasisztának. 

Ha szerb kormányfő nincs is a horvátoknál – Plenković maga egyébként szlovén származású –, 

Milorad Pupovac, a zágrábi parlament szerb képviselője is elismerte, hogy Vučić holokausztozós szavai „erősek“ voltak, de arra kérte a horvátokat, hogy az elűzött szerbekre is emlékezzenek, ne csak saját katonai győzelmükre.

A politikus békülékeny szavaira durván vágott vissza a horvát ellenzéki klerikális-neoliberális Most (Híd) párt képviselője, Miro Bulj: „Pupovac és a csetnik Vučić nagy sajnálatára is értsd meg: Glina [visszafoglalt város Krajinában] sohasem lesz szerb“. A konzervatív Večernji List napilap pedig egyenesen azt szorgalmazta, hogy „Vučić Szerbiája“ ne lehessen EU-tag. Ez azért is érdekes, mert a Večernji a Fidesz-testvérpárt HDZ-hez áll közel, a Fidesz pedig elkötelezett a vučići Szerbia európai integrációja iránt.

CIKKÖZI FOTÓ: Balogh Ákos Gergely / Újvidék