Félrevezető azzal riogatni, hogy szeretik Putyint a magyarok

Mikecz Dániel

Szerző:
Mikecz Dániel

2018.07.26. 16:40

Tízből nyolc magyar nem szereti Putyint – derül ki egy friss kutatásból, ami úgy futott sajtóban, hogy Putyin elnyerte a magyarok szívét. De mit számít ez egyáltalán, és hol sántít a felmérés?

Tízből nyolc magyar nem szereti Putyint – akár ezt a címet is adhatták volna azok a portálok, amelyek a Ténygyár kutatását közölték szerdán. A szerkesztőségek azonban – minden bizonnyal a több kattintás miatt – jobban látták, ha a másik oldaláról közelítenek a kérdéshez, így a következő címekkel találkozhattunk: Putyin elnyerte a magyarok szívét; Hogy lett Putyin a magyarok kedvenc politikusa?; Hatott a propaganda: Putyint sokkal jobban szeretik a magyarok, mint Merkelt; Minden szempontból Putyint szeretik a legjobban a magyarok.

Az adatokból az persze kiderül, hogy valóban az orosz elnökről gondolták a legtöbben, hogy szimpatikus, azonban ők még így is csupán az összes megkérdezett 17 százalékát teszik ki.

A válaszadók 83 százaléka tehát nem találja szimpatikusnak Putyin elnököt. Az, hogy valaki szimpatikus, még nem feltétlenül jelent szeretetet – ez politikusokra vonatkoztatva különösen igaz. Ebben a tekintetben az általam javasolt cím is hatásvadász, noha annyi mentségem lehet, hogy az idézett címadások fals voltára hívja fel a figyelmet.

Valójában még ennél is kevesebben lehetnek a Putyin-fanok

A kutatók a szimpátiát és a politikusi alkalmasságot, illetve hatékonyságot külön vizsgálták. Ugyanakkor könnyen belátható, hogy ezek korántsem egymás szinonimái. Elismerhetem, hogy Putyin hatékony vezető, mert erősítette Oroszország státuszát, bár az alkalmasságról lehet a válaszadónak más elképzelése: magában foglalhatja például a demokratikus elkötelezettséget is.

További kérdéseket vet fel a megkérdezettek életkora. A 24.hu cikkében a Ténygyár kutatói nagyon helyesen megemlítik, hogy a fiatalok között többen találják szimpatikusnak Putyint, hiszen az idősebbeknek vannak emlékeik arról, amikor szovjet csapatok tartották megszállás alatt hazánkat. Azt különösebben nem emelik ki, hogy mintájuk csak a 18-59 év közötti magyar lakosságra nézve reprezentatív.

A 2017-es KSH-adatok szerint azonban a választókorú lakosság 32 százaléka 59 év feletti. Feltételezhető, hogy körükben egyrészt még erősebb az ellenszenv az orosz befolyással szemben, másrészt a baloldali pártok felülreprezentáltsága miatt erősebb a Putyin-ellenesség is.

Mindkét jelenség abba az irányba mutat, hogy a teljes szavazókorú népességben 17 százaléknál is kisebb a Putyint szimpatikusnak találók aránya.

Az 59-es korhatárt egyébként az indokolhatja, hogy a mintavétel alapja egy telefonos applikáció, így nehezebben elérhetőek az idősebb választók. A társadalom öregedése, illetve az idősebb választók magasabb részvételi aránya miatt azonban nehezen indokolható az ilyen életkori korlátozás.

Érdemes azt is számba venni, hogy a magyar emberek nem különösebben érdeklődnek a külpolitikai események iránt, amit önmagában már az is jelez, hogy 32, ill. 35 százalék nem tudott vagy nem akart választ adni a két kérdésre. De erre utal az is, hogy a ‘90-es évek elején még a hajtás után kezdődtek a külpolitikai hírek az olyan napilapokban, mint a Népszabadság vagy a Magyar Nemzet, de a 2010-es évek közepére jócskán megelőzték azokat a belföldi, gazdasági hírek és publicisztikák.

Amikor azonban a válaszadónak nincsen magával hozott véleménye egy kérdésről, akkor a közvélemény-kutatást végző kérdezőbiztosnak nem ad átgondolt választ, így jobban befolyásolhatja az, amit innen-onnan hall. Putyinról pedig elég sok szó esett korábban is, az LMP még ki is plakátolta kacsintós képével az egész országot. Minden bizonnyal azt remélték, hogy többféle jelentés (demokrácia és a jogállam leépítése, függetlenség elvesztése, a Paks 2) sűríthető Putyin köré, ahogyan például Brüsszel köré is egy egész mitológiát húzott fel a kormánypárt.

A külföldi politikusok megítélése esetleges

A külföldi politikusok megítélése sokkal esetlegesebb, mint a hazaiaké. Számíthat egy-egy belpolitikai esemény, mint Angela Merkel esetében a menekültválság során betöltött szerepe, aminek csupán kormánypárti értelmezése ismert, és ellenzéki politikusok sem dicsérték. Putyinnál inkább a populáris kultúrában is megjelenő karaktere lehet meghatározó azok számára, akik kevésbé intenzíven foglalkoznak a politikai eseményekkel.

A válaszadó kifejezheti a politikus országával szembeni szimpátiáját is, de maga az ismertség is döntő. 

Ha azért lenne Putyin a magyarok „kedvence”, mert hatott a kormányzati propaganda, akkor logikusan nem Recep Tayyip Erdoğan török elnöknek kellene szerepelnie az utolsó helyen a felmérésben. De ott szerepel.

A külföldi politikusok tehát nem állnak egy szinten a magyarok szimpátiájáért folytatott „versenyben”. Népszerűségük érdekes lehet, de nem árul el annyit a válaszadó politikához való hozzáállásáról, mint az értékekre, szakpolitikákra vonatkozó kérdések.

Az persze érthető, hogy a fenti címek az ellenzéki kattintókat is vonzzák, hiszen visszaigazolják számukra az illiberális kormányzás veszélyét, a putyinizálódás tényét. A közösségi médiában a felháborodás-felhők vonulása nyomán erősödhet az ellenzéki közösség összetartozás-tudata, erkölcsi önbizalma, azonban a tisztánlátást és így a helyes cselekvést végső soron akadályozzák az ehhez hasonló, félresiklott információk.

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek