+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2018. július 23. hétfő, 17:00
Mesut Özil, a német fociválogatott török focistája visszalépett. Az indok a szokásos: bánccsák szegényt a csúnya rasszisták. A török játékos azonban focista logikával közelít a témához. Ő iratkozott ki ugyanis a német társadalomból azzal, hogy májusban Erdoğan török elnökkel fotózkodott. Mindezek után szánalmas és nevetséges, ha ő vádolja a német társadalmat az integráció elmulasztásával.

Mesut Özil, a német fociválogatott huszonkilenc éves török játékosa többször is kifejezte már nagyrabecsülését Recep Tayyip Erdoğan török államfő felé. Idén májusban, a világbajnokság előtt mosolyogva pózolt is az elnök mellett egy másik németországi török focistával – a képen a felirat: „Tisztelettel az elnökömnek”.

 

Mesut Özil azonban Németország színeiben lép pályára, az az ország taníttatta, adott családjának és neki új otthont, munkát, esélyt, megbecsülést.

 

Özilt keményen és joggal bírálták Erdoğan melletti kiállásáért – a török focista még félszívvel végigjátszotta az oroszországi vb-t, majd most vasárnap bejelentette: kiszáll a német fociból. Az ok a rasszizmus: szerinte ugyanis ő csak akkor számított németnek, ha nyert a csapat.

 

A német média egy része most azon tanakodik, hogy mit rontottak el a németországi törökök integrációjában – azaz magukban keresik a hibát. Katarina Barley, szociáldemokrata igazságügy-miniszter egyenesen arról írt, hogy „ez egy vészjelzés, ha egy nagy német focistát, mint Özilt nem akarják rasszizmus miatt a saját országában”.

 

Barley azonban ugyanazt a focista logikát alkalmazza, mint Özil: nem a német társadalom nem akarta a focistát, hanem a focista nem fogadta el eme társadalom értékeit. Ha valaki egy török elnökkel fotózkodik, majd ezt azzal magyarázza, hogy „elődeire” való tekintettel bármilyen török elnökkel kész lenne közös fényképet csinálni, ott éppen annyi derül ki, hogy Özil nem volt nagy német focista, és Németország nem volt az ő országa.

 

Az integráció elmaradásáért csak ő maga felel.

 

Az integráció ugyanis – a német jogi nyelven szólva – nem Holschuld, hanem Bringschuld, azaz a kötelezett a jogosultnál kell, hogy teljesítse a szolgáltatást, és nem fordítva. Mit jelent ez társadalmilag? Azt, hogy ha valaki Németországba megy, akkor az ő kötelezettsége az integráció – annak elmaradásakor nem lehet a német államra, társadalomra mutogatni.

 

Mesut Özilnek a német állam és német társadalom minden lehetőséget megadott; a német kultúra, a liberális demokrácia, a német alkotmányos berendezkedés elfogadása az ő kötelezettsége lett volna, aminek elmaradásáért nem teheti felelőssé a németeket. Most viszont éppen ez történik.

 

Miközben ő maga iratkozott ki a német társadalomból azzal, hogy egy autoriter politikus mellett kampányolt a török identitását a német elé helyezve, majd a németeket rasszistázza.

 

Egyes németek pedig még el is gondolkodnak az érvein.

 

Nem, Mesut Özil nem a németek rasszizmusa miatt lép vissza, hanem saját akaratából, elhatározásából: azzal, hogy többször is kiállt Törökország autoriter útja és saját török eredete mellett, ő maga utasította el az integrációt.

 

Mesut Özil esete nem a német társadalom vélt rasszizmusára, hanem egyes bevándorlók makacsságára mutat rá. A bevándorlást természetesen nem szabad holmi etnonacionalista-rasszista alapokon korlátozni, ahogy azt például a magyar kormány szeretné. De aki – akár menekültként, akár bevándorlóként – éppen Németországot választja célállomásul, az vélhetően azért teszi ezt, mert tetszik neki az a társadalmi, politikai, jogi, kulturális környezet, amelyben a német társadalom jelenleg él.

 

Nem megváltoztatni van joga ezt, hanem kötelessége elfogadni, ha ott akar élni.

 

Éppen ezért lehet feltenni a kérdést, hogy miért akar valaki Németországba menni, ha továbbra is úgy öltözködik, úgy eszik, úgy énekel, és legfőképpen úgy gondolkodik, mintha ma is egy primitív anatóliai faluban élne. Özil nagyszülei a Fekete-tenger-parti Zonguldak városából költöztek Gelsenkirchenbe – a döntésük azt is jelenti, hogy Gelsenkirchen jobban tetszett nekik, mint Zonguldak.

 

Willkommen!

 

Ha azonban ma az unoka mégis úgy viselkedik – például azzal, hogy egy török politikus mellett áll ki –, mintha még mindig Zonguldakban élne, akkor az valóban az integráció kudarca. De nem a német társadalom, hanem Özil felelőssége. Sőt, bűne. Jó, hogy lelépett, egy káros elemmel kevesebb.

 

Jó utat vissza Törökországba!

 

NYITÓKÉP: Recep Tayyip Erdoğan FB

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A klímaaktivista posztolt magáról egy képet, ahogy egy túlzsúfolt német vonaton a földön ül csomagjaival, a német vasút szerint viszont nyugodtan ülhetett volna a saját, első osztályra szóló helyén is.

Volt szóvivő, aki élő adásban káromkodott, Boris Johnson pedig még fagyasztóba is bújt az újságírói kérdések elől. Szóval áll a báll, de miért is?

A volt Munkáspárt-tag, Corbyn-szövetséges Ken Livingstone szerint a „zsidó szavazatok nem segítettek” a párt esélyein.

Pollreisz Balázs postaládájába valószínűleg Borkai Zsolt legnagyobb rajongója dobott be egy irodalmi igényű fenyegető levelet, ami miatt a politikus a rendőrséghez is fordult azóta.

És miért várja ezt hatalmas tömeg a bastogne-i városháza előtt a hidegben? A furcsa népszokásnak a második világháborúhoz van köze.

Rod Stewart nagyon örül Boris Johnson győzelmének, a korábban őt istenként tisztelő Celtic drukkereinek egy része viszont jelezte, hogy a továbbiakban nem szívesen látott vendég náluk.

Türkmenisztán elnöke megunta, hogy a közvetlen beosztottjai bevallottan korrumpálódtak, ezért mostantól ő maga sem kegyelmezhet meg senkinek, akikhez elér a botrány.

A hét kérdése

Végre kilépnek a britek? Vagy folytatódik a komédia? Esetleg az egész brexit csak egy kitűnő médiahekk volt arra, hogy végre figyeljen a britekre valaki? Ez a hét kérdése az Azonnalin!

Azért ide elnéznénk

Ablonczy Balázs előadása az összeomlás rejtett oldalairól december 19-én.

Magyar topédesek december 20-án, Budakeszi, Kálvária Pince.

Nem csak szurkolóknak. Budapesten, az Ellátóházban, december 21-én.

Ez ilyen zene lesz. Pécsen, a Szabadkikötőben. December 29.

Az év egyik legjobb évnyitó bulija: Pécs komplett belvárosában koncertek délelőtt 10-től éjfélig. Január 4.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás