+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kollai István
2018. július 5. csütörtök, 09:28
Nem kell hozzá nagy asszociációs képesség, hogy rögtön a történelem egyik legsötétebb fejezete ugorjon be mindenkinek a menekülteknek építendő táborokról. Itt a lehetőség bebizonyítani, hogy az ember nem lép mindig ugyanabba a folyóba.

Nemsokára elkészülhetnek azok a fotók, amelyektől retteg ma a politikus – különösen a német politikus, még különösebben Angela Merkel. Lesznek fényképeink emberekről, akik Európa közepén zárt, elkerített, őrzött táborokban élnek, akaratuk ellenére.

 

Ezek létrehozásáról a minapi, sokadik válságtanácsán döntött Németország két legnagyobb hatalmú vezetője. A német szövetségi belügyminiszter azzal a feltétellel maradt a kormányban, ha létrehozzák ezeket a bizonyos elkerített táborokat. Ezekben kell majd várakoznia mindenkinek, aki rendezett papírok nélkül lépi át a német határt; itt dől el a sorsuk, hogy letelepedhetnek-e Németországban, vagy vissza kell térniük a hazájukba. Ahonnan valamiért nagyon, nagyon el akartak jönni.

 

Az ilyen életképekről finoman szólva nem vidám fotók szoktak készülni. És finoman szólva nem kell hozzá nagy asszociációs képesség, hogy rögtön a történelem egyik legsötétebb fejezete, a koncentrációs táborok emléke ugorjon be mindenkinek. Nyilván

 

ez a történelmi asszociáció az, ami miatt a 2015-ös migrációs válságkor a németek kesztyűs kézzel bántak a menekültstátuszért folyamodókkal.

 

A német politikai elit, főképp Angela Merkel, rettegett attól a naptól, amikor fél évszázad után újra síró gyerekekről készülnek fotók, erőszakszervezetekkel – rendőrökkel, határőrökkel, katonákkal – a háttérben.

 

Pedig nem biztos, hogy most is ugyanabban a folyóban fogunk lépkedni. Bár ma pesszimista világlátás uralkodott el a közbeszédben, optimizmusra – legalább részbeni optimizmusra – ad okot az, hogy az ember elég sok hibájából tudott tanulni. Az atomenergiával úgy játszott az emberiség jó pár évtizede, mint kisgyerek a tűzzel, atombombákat dobálva, robbantásokkal kísérletezgetve, hanyag erőműveket építve. Aztán a fájdalmas tapasztalat, a brutális, maradandó nyomok óvatosságra tanítottak, és még a legvadabb konfliktusokban is higgadtságra ösztönöz az atom ereje.

 

Ugyanez igaz a zabolátlan pénzügyi mohóságra, ami túltermelést és tőzsdei buborékokat okozott, majd totális összeomlásokat. Ma is vannak pénzügyi válságok, de sikerült kitalálni törvényi és intézményi megoldásokat, melyek előrejelzik a bajokat, csökkentik a pusztító hatást, megakadályozzák a dominóhatást. Ez sem ment a brutális tapasztalás nélkül.

 

A lágerek emléke rendkívül mélyről indítja bármilyen tábor megítélését. Ott mocorog a gondolat: ez az a helyzet, ami a legrosszabbat hozza ki az emberi viselkedésből. Úgyhogy nincs más hátra, mint előremenekülni, szabályozásokba, átláthatóságba, nemzetközi együttműködésekbe. És igen, készüljenek a fotók, a vidám és a szomorú fotók, melyek egyébként pont, hogy nem jelentek meg a sajtóban 70 éve; nem volt működő nyilvánosság. Mégsem ugyanabban a világban élünk, mint akkor? És

 

ha a körülményeket sikerül humánussá tenni, talán még távolabb kerülhetünk a világháborús trauma béklyóitól. Itt a lehetőség bebizonyítani, hogy az ember nem lép mindig ugyanabba a folyóba,

 

hogy képes változni, hogy Zimbardónak a börtönkísérletével valóban nincs igaza. Bízzunk a németekben, és kicsit a németek is bízhatnának magukban.

 

Kollai István írását azért olvashatod az Azonnalin, mert együttműködünk a felvidéki Új Szó című napilappal, ahol ez a cikk először megjelent.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Vajon felismerhetőek-e a pártok és politikusok üzenetei, ha nincs jelezve az illető vagy szervezetének neve? Töltsd ki!

Évtizedek óta betiltott rákkeltő hatású anyagot is találtak a La Manche csatornánál
élő delfinek szervezetében.

Galambok, varjak, kutyák, macskák és delfinek titkosszolgálati kiképzésével is kísérletezett a hetvenes években a CIA egy, a titkosítás alól most feloldott dokumentum szerint.

A Bugár Béla-féle szlovákiai Híd nem működik együtt a másik magyar párt MKP-val, emiatt pedig a héten többen is otthagyták a pártot.

Az angol nyelv pedig a mandarin egyik dialektusa. De mennyire kell ezt komolyan venni? Salát Gergely Kína-szakértő magyarázta el az Azonnalinak.

A hét kérdése

Megjelent a nyomtatott Mandiner, de mellette van még Magyar Hang, Figyelő, Demokrata, és sok minden más is. Te melyikre rabolsz rá az újságosnál? Ez a hét
kérdése az Azonnalin!

Azért ide elnéznénk

Tokaj-Hegyalja legszebb falujában szeptember 13-án végig lehet kóstolni a helyi borászatok legjobb borait.

Kőváry Zoltán pszichológus válaszol a kérdésekre szeptember 19-én este.

Közlekedéstörténet minden mennyiségben szeptember
21-én, szombaton!

Milyen volt az erdélyi Magyar Autonóm Tartomány? Szeptember 27-én a Kutatók éjszakáján szó lesz róla.

Szeptember 28-án végig lehet kóstolni egy csomó gőzgombócot. Mellé koncertek.

Ezt is szerettétek

Ha már elkezdődött a tanév, itt az ideje kitombolni magunkat!

Kik azok, akikről első ránézésre nem mondaná meg az ember, hogy hosszú évek óta fideszesek? Összeszedtük!

Ugyan az ország nagy részében összefog az ellenzék, de ez nem jött össze Mosonmagyaróváron.

Összeszedtünk pár fideszest, akik vidéki létükre mégis befutottak karriert a fővárosban!

Twitter megosztás Google+ megosztás