Hiába esett ki mindenki meglepetésére a német fociválogatott az oroszországi világbajnokságról, a német nagykoalíció vitái elég izgalmat ígérnek. A meccset különösen az teszi érdekessé, hogy a CDU és a CSU csapatai nem egy pályán játszanak: míg a CDU Berlinben rúgja a gólokat, a CSU Münchenben. Az eddigi eredmény: döntetlen.
A német politikát alapvetően a nyugalom és a nyugalom iránti vágy határozta meg – ezt törte meg a tavaly szeptemberi parlamenti választás. Egyrészről több mint ötven év után ismét megjelent egy szélsőjobboldali frakció a berlini parlamentben. Másrészről a két nagy néppárt csak a szavazatok valamivel több mint ötven százalékát szerezte meg, majdnem húsz százalékot zuhanva 2013-as eredményükhöz képest. Harmadrészt majdnem két hónapig tartó kormányalakítási tárgyalás után sem tudott Merkel a zöldekkel és a liberálisokkal koalíciót összehozni.
Ezért minden maradt a régiben: Merkel kancellár, a magukat már minden szinten megalázó szocdemek (immáron húsz százalék alatt) bementek ismét Merkel alá, a bajor CSU pedig továbbra is örjöng.
A „menekültkérdés” ural mindent
Ez persze felettébb elkeserítő és meglepő. 2015-ben tényleg egy rendkívüli helyzet volt, amit ugyan Merkel rosszul kezelt, de se egy nyolcvanmilliós német gazdaságnak, se egy félmilliárdos Európai Uniónak nem kellene beledöglenie, ha egy-két millió menekült és/vagy bevándorló megérkezik.
Ahelyett, hogy a német társadalom és az Európai Unió előtt álló valós problémákról (szociális jóléti államiság csökkenése, társadalmi egyenlőtlenségek növekedése, kereskedelmi háború az USA-val, orosz destrukciós propaganda és kiberháború) folyna hangos és éles vita, a közéleti viták egész Európában egyedül a menekültekről, az „identitásról” szólnak.
Nos, ez Németországban is sikerült: a berlini kormány majdnem fél éve mással sem foglalkozik, mint a menekültkérdéssel, holott 2015 óta jelentős mértékben csökkent a menekültek száma. Mindazonáltal Németországban is megjelentek azok az erők, amelyek a zárt társadalmat, az új határokat támogatják – a bajor CSU politikája szól erről.
A bajor kormánypárt reszketve néz az októberi tartományi választások elé, ahol a szélsőjobboldali-liberális AfD párt jelentősen beleharaphat a CSU törzsbázisába. A megvert oroszlán képét nyújtó Horst Seehofer pártelnök és a bajor lázárjánosként leírható új bajor kormányfő, Markus Söder azt találta ki megoldásként,
Hiába szónokoltak a 2017-es parlamenti választások előtt arról, hogy márványnál erősebb a szövetségük a CDU-val, most Seehofer gyakorlatilag megindította a végső támadását Merkel ellen – amibe persze lehet, hogy végül Seehofer fog belebukni.
CDU-CSU-meccs: külön pályákon
Vasárnap nem csak a dán-horvát meccs okozott az utolsó percekig, a legutolsó döntő gólig izgalmat, de a berlini és a müncheni CDU- és CSU-ülés is. A két testvérpárt külön-külön helyen ülve meccselt egymással. Merkel sztoikus nyugalommal reagált a Münchenből érkező oroszlánordításokra. („Amikor a bajor oroszlán felbődül, csak szájszagot érezni” – mondta egykor Helmut Kohl.)
Egyesek szerint konfrontatív kurzusra van szükség, ami azt jelenti, hogy a párt nem ad további határidőt Merkelnek az ún. „menekültválság“ európai szintű megoldására, hanem nemzetállami hatáskörben cselekedve Seehofer – akár Merkel ellenében is – szövetségi belügyminiszterként lezárná a határokat a menekültek (az EU területére már más tagállamban belépett menekültek) előtt.
Más keresztényszociálisok szerint viszont ezzel csak azt provokálnák ki, hogy Merkel egyszerűen kirúgja Seehofert, a CSU pedig a senkiföldjén találná magát. Több CSU-s politikus – főleg a katolikus lobbi – morális érvekkel ment neki Seehofernek: szerintük egy keresztény párt nem zárhatja le a határokat.
A dán-horvát meccs már rég befejeződött, Merkelék is levonultak már lassan Berlinben a pályáról (elég gólt lőttek addig is a CSU hálójába) – ám Münchenben a CSU még mindig rúgta a lasztit, hol a CDU kapujába, hol a sajátjába. Seehofer fenyegetése, miszerint lemond pártelnöki és belügyminiszteri posztjáról, kicsit nevetséges lett.
Megszületik Merkel centrális erőtere?
A virtuális „menekültkérdés” – amely tipikusan egy médiabuborék, azaz elsősorban nem a valóságban, csak a róla szóló hírekben létezik – rámutat egy valóban létező kérdésre: a német uniópártok jövőjére. E téren, noha még ez nincs ennyire kimondva, egyértelműen más Merkel és a CSU elképzelése.
A CSU visszahozná Franz Josef Strauß hajdani jelszavát: „tőlünk jobbra csak a fal lehet”. Azzal, hogy az AfD megjelent a CDU/CSU-tól jobbra, Seehofer azonnal ki is adta a jelszót: újra zárni kell a jobboldali területet, azaz kemény jobbos retorikával vissza kell hozni a párthoz az AfD-hez vándoroltakat.
Ezzel szemben a CDU – de legalábbis Angela Merkel és köre – egyáltalán nem tekint katasztrófaként az AfD megjelenésére. Merkel a CDU-t immáron nem jobboldali pártként képzeli el, amelynek le kéne fednie a széljobbot is,
Merkel stratégiája egyáltalán nem buta, a német kancellár híres arról, hogy egy-egy lépése egy hosszú cselekvésterv megtervezett része. Sztoikus nyugalma, csendessége, külsődlegességekben megnyilvánuló esetlensége miatt sokan szeretik őt alábecsülni, hamar leírni – de ezen politikusok már mind pályán kívül vannak, miközben Merkel még mindig játszik.
Tehát Merkel szerint egyáltalán nem baj, ha az AfD elviszi a széljobbosokat, mert így a CDU-nak nem kell már ezen szavazók felé is játszani. Ha a CDU megfelelő számú balközép szavazókat is be tud vonzani, akkor gyakorlatilag Merkelnek egy centrális erőteret sikerülne létrehoznia a CDU körül: a CDU/CSU 35-40 százalék körül beállna, míg az összes párt, köztük a szocdemek is, már csak közép- és kispártként versenghetnének azért, hogy melyikükkel akarjon kormányt alakítani a CDU/CSU.
A CDU-nak így – hol esetleg a zöldekkel és a liberálisokkal, máskor a zöldekkel és a szocdemekkel – mindig meglenne a többsége, a rendszerkritikus ellenzék (a szélsőjobboldali AfD és a szélsőbaloldali Die Linke) pedig a szélre sodródna. Merkel ezért hagyná a széljobb lesodródását és önállóságát. Seehofer viszont még mindig hisz abban, hogy a CDU/CSU-nak újra jobboldali párttá kell válnia, amely egy színtisztán jobboldali programmal is tudna választást nyerni.
Hogy Seehoferék mostani vad kurzusa mit hoz, meg lehet majd nézni ősszel Bajorországban.
Ha a CSU győz a mostani retorikájával, akkor Merkel nyugodtan megállapíthatja: ha Bajorország csak így szerezhető meg, hát akkor hozza a CSU így a szavazatokat. Ha viszont a CSU a mostani retorikájával elbukik, akkor Merkel még inkább hirdetheti: már csak középről lehet nyerni.
Nyitókép: dpa
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.