+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Isztin Péter
2018. július 2. hétfő, 11:11
Jobb tervünk van, mint a Soros-terv: a magyar származású milliárdos segélyekkel pörgetné fel az afrikai gazdaságot, pedig a segélyek sok mindenre jók lehetnek, de erre nem.

Soros György megjelentette legújabb írását – vagy, hogy a magyar kormány szóhasználatával éljünk: „tervét” a menekültválsággal kapcsolatban. (Az eredetileg olaszul írt cikk magyarul itt olvasható.) Jelen esetben a „terv” kifejezés nem is kifejezetten lenne pontatlan, ugyanis a szerző nem először egy 30 milliárd dolláros új „Marshall-tervet” javasol Afrika megsegítésére, ettől várva az afrikai gazdaságok megerősödését és ezen keresztül a menekülthullám apadását. Ezzel, illetve általában véve Afrika menekültproblémájával kapcsolatban tennék itt néhány megjegyzést.

 

Ma már viszonylag széleskörű konszenzus van a közgazdászok között abban, hogy a segélyek sok mindenre jók ugyan, de a gazdasági növekedés beindítását pont kár tőlük várni. A hosszú távú gazdasági növekedéshez olyan intézményekre van szükség, amelyek ösztönzik a specializációt és a kereskedelmet, a beruházást és az innovációt. Ez elsősorban egy piacgazdasági intézményrendszert jelent, stabil tulajdonjogokkal és a szerződések kikényszerítését garantáló bírósági és büntetőjogi rendszerrel. Ilyen intézményi alapok nélkül a fejlesztési segélyek gyakran csak a korrupciót növelik.

 

Ez azt jelentené, hogy a segélyek minden formája pazarlás? Távolról sem.

 

A készpénztranszferek például bizonyított módon képesek enyhíteni a szegénységet, a közegészségügyi segélyezés pedig segíthet felszámolni halálos járványokat. Mindössze arról van szó, hogy a gazdaságot nem a segélyek fogják beindtani, így aztán egy új „Marshall-segély” kapcsán is jó okunk van a szkepticizmusra. Ráadásul számos afrikai ország, köztük Etiópia, Nigéria vagy Botswana fényes bizonyítékát adják annak, hogy „Marshall-segély” nélkül is képesek afrikai országok növekedni, amennyiben a növekedés intézményi és egyéb feltételei fennállnak.

 

De akkor mit tehet Európa és általában véve a Nyugat annak érdekében, hogy kevesebb afrikai legyen kénytelen elhagyni az országát? Azt hiszem, én is tudok egy „tervet” javasolni – más kérdés, hogy aligha fogják a közeljövőben megvalósítani. A terv a következőkből állna:

 

1. Legyenek a vízkészletek felett jól definiált tulajdonjogok és legyen a víznek mindenhol működő piaca, olyan árakkal, amelyek tartalmazzák a víz „szűkösség-értékét”, vagyis figyelembe veszik azt, hogy a víz véges erőforrás. A jól funkcionáló árrendszer takarékoskodásra ösztönzi a fogyasztókat, a szolgáltatókat pedig arra, hogy oda helyezzék a vízkészleteket, ahol arra a legnagyobb szükség van. Ehhez megfelelő tulajdonjogi, bírósági és igazgatási rezsimek kellenek. 

 

A vízszolgáltatóknak például biztosítani kell a lehetőséget, hogy a szolgáltatás díját behajthassák és általában azt, hogy tevékenységüket profitábilisan folytathassák. Igen, a fentiek azt jelentik, hogy a gyakran szegény embereknek fizetniük kell a vízért. De ez még mindig sokkal jobb a vízhiánynál, ami rengeteg embert késztet otthona elhagyására.


2. Európa (és Amerika) bontsa le azokat az akadályokat, amelyeket Afrika további gazdagodása elé állítanak. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termékek piacán végre valósuljon meg a szabad kereskedelem és szüntessük meg ne csak "megreformáljuk" az agrártámogatásokat. Az afrikai mezőgazdasági termékek útjába emelt vámok és az agrártámogatások rossz szakosodáshoz vezetnek:

 

ezek hiányában a mezőgazdasági termékek egy részét Európán kívülről, például Afrikából szerezhetnénk be, olcsóbban,

 

Európa pedig a felszabaduló erőforrásokat átcsatornázhatná más területekre, ahol azok nagyobb haszonnal hasznosulhatnának. Ez önmagában a menekültválságot nem fogja megoldani, de Afrika helyzetén sokat javítana. És pénzbe nem kerül, sőt, pénzt takarítunk meg vele, fogyasztóként és adófizetőként is.

 

3. Fogadjunk be menekülteket és gazdasági bevándorlókat is valamilyen mértékben, de egyúttal gondoljuk újra a menekültügyi rendszert. Az nyilvánvalóan nem optimális rendszer, amely hosszú és kockázatos utak megtételére ösztönzi az embereket.


Az a haszon, amelyet a migránsok a migráció révén szereznek, jelenleg így részben az embercsempészek zsebébe vándorol.

 

Mindenkinek jobb lenne, ha hosszú hajóutak helyett valamilyen biztonságos és legális módon érkeznének menekültek Európába. Azt, hogy ezt hogyan érhetjük el, egyelőre senki sem tudja.

 

4. Ami az Európába befogadott menekültek elosztását illeti:

 

legyenek kiosztva kezdeti menekültkvóták, amelyekkel lehessen kereskedni.

 

Ha tehát egy állam kevesebb menekültet szeretne befogadni, tehesse ezt meg, de cserébe fizessen azon országoknak, akik átvállalnák tőle a kötelezettégeit. Ez a megoldás szerepelt a Momentum választási programjában is. (A javaslat kidolgozásában külső szakértőként jelen cikk szerzője is közreműködött.) Ezt még ki lehetne egészíteni egy, a menekültek preferenciáit is figyelembe vevő párosítási mechanizmussal.

 

Persze ha a fentiek mind megvalósulnának, akkor is érkeznének bevándorló tömegek Afrikából Európába. Ameddig Európa jóval gazdagabb Afrikánál, addig lesz igény a migrációra. De a migráció mértékét kezelhetőbbé tehetjük eközben pedig nagyon sok emberen segíthetünk.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ismételten több mint százzal csökkent az aktív esetszám, mivel 140 gyógyultra csak 23 új megfertőzés jutott.

A nagyszabású tervvel az EP-s mainstreamet sikerült lecsitítani, de a legfőbb kérdés továbbra is az: mit szólnak ehhez az általában szűkmarkú nettó befizetők? Mutatjuk az erőviszonyokat!

Az olasz külügyminiszter június közepétől megnyitná az összes belső európai határt. Június 3-tól az olaszokhoz már eleve lehet utazni, de ez nehézkes, mert az osztrák határszakaszon a beutazást Bécs nem engedi.

Montenegróban már május 5-e óta nem rögzítettek új megbetegedést, az aktív fertőzöttek száma pedig nulla: jövő hétfőtől a magyarok is beutazhatnak.

Az aktív esetszám kevéssel, de ismét csökkent, kórházi ápolásra 430, lélegeztetőgépes kezelésre 25 fő szorul csak.

A magyarok körében is 61 százalék gondolja ezt egy friss, 21 EU-tagállamban elvégzett közvélemény-kutatás szerint.

A főpolgármester szerint Budapestnek több tízmilliárdos bevételkiesést jelent a jövő évi költségvetés tervezete, ami nem indokolható a járvány okozta általános recesszióval.

A hét kérdése

Hiába vagyunk EU-tagok, a járvány előtti határforgalmat először nem valamelyik uniós szomszéddal, hanem a nem EU-tag Szerbiával állítottuk vissza. Mi ennek az oka? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Ki nyerheti az amerikai elnökválasztást? Szakértők vitatják meg az American Corner május 28-i eseményén!

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

Ezt is szerettétek

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Hogyan élik meg a koronavírus-járványt a különböző generációk? Kiknek a legnehezebb most, és miért jött elő a nyugdíjasbashing?

Twitter megosztás Google+ megosztás