Trianon és a foci

Ésik Sándor

Szerző:
Ésik Sándor

2018.06.21. 09:55

Az I. világháború végén nem annyira magyarellenes bosszú vezette a győzteseket, hanem az, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia, minden politikai gondja ellenére egy teljesen jó, életképes dolog lett volna.

Ez a cikk a Miniszterelnök Úr kedvenc témáiból fog kettőről szólni. Először azonban arról, hogy mi visz rá engem arra, hogy ilyenek jussanak eszembe?

  • Ez a hír arról, hogy a magyar bajnokságból két csapat a szlovák hokibajnokságba vágyik, miután egy már rég az osztrákban játszik.
  • Ez az interjú az Azonnalin.
  • A minden júniusban aktuális nemzethy jajgatás Trianon miatt.

Tehát hogy jön egymáshoz Trianon és a foci?

Sokszor leírtam már, sok helyen, hogy az I. világháború végén nem annyira magyarellenes bosszú vezette a győzteseket, hanem az, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia, minden politikai gondja ellenére egy teljesen jó, életképes dolog lett volna, ha nem robbantják szét az etnikai és politikai feszültségek, ha a bécsi és a budapesti kormány valamikor az 1890-es években át tud állni föderatív berendezkedésre.

Intő példa a szoros EU-t akaróknak: az igazság a mostani atomizált nemzetállami Közép-Európa és a népek önrendelkezési jogát semmilyen módon el nem ismerő Monarchia között van.

Ez a Monarchia egyre fejlettebb volt, még ha óriási különbségek is voltak egy bukovinai és egy prágai állampolgár életszínvonala között. De lendületben levő ipara, gyorsan fejlődő infrastruktúrája, jól szervezett oktatása volt. (A legtöbb helyen.) Vallásilag nagyjából toleráns volt, a jogi keretek nagy lépésekkel lettek egyre egységesebbek. Olyan (ma kevéssé ismert) szellemóriások dolgoztak, mint Fényes Elek vagy Keleti Károly, akik tevékenysége lehetővé tette ennek a nagy és sokféle területnek a megszervezését, hiszen rendben volt a statisztika.

Az I. világháború előtti méret, amely Lembergtől Szarajevóig, Pólától Brassóig, Aradtól Prágáig fogta össze az országokat, tette igazán veszélyessé a Monarchiát. Ez az a méret, amelyikben a pilseni Skoda műveknek már nem kell egymás torkát szorongatni a budapesti Ganz-zal, hiszen pont elég nagy piac ez. Bőven terem munkaerő, mindennek van piaca. Akkora fejletlen területek voltak (vannak), amelyek még évtizedekig elegendő teret adtak (adnak) az expanziónak.

Mindent lehet nagy, méretgazdaságos volumenben csinálni. Ezt kellett szétrobbantani.

Hogy ennek az ideológiai alapja épp az volt, hogy a kisantant államok nemzeti törekvéseit állították szembe a magyar „elnyomással”, az kábé mindegy volt. Más ideológiai alapon is ez történt volna. Ugyanúgy a sok, kicsit egymásra acsarkodó vesztes ország létrehozása volt a cél.

De mi van a focival?

Tegyük fel, hogy ma van Monarchia. Értelmetlen dolog arról beszélni, hogy a Diósgyőr vagy az Újpest a magyar vagy a szlovák bajnokságban játszik. Hiszen van ugyan magyar és szlovák bajnokság – mert valakinek eszébe jutott időközben Szlovákiának címert és zászlót adományozni, és mert I. György császárunk szlovák nagyfejedelem is amellett, hogy magyar király –, de a nagycsapatok a Császári és Királyi Elismert Szuperliga tagjai, ahol egy bajnokságban játszik a tiroli-karintiai, a horvát, a székely, a szlovák és a magyar hoki minden elitcsapata.

Egy 70-80 milliós ország tévés-reklámos piacán árulják a reklámidőt és a mezszponzori szerződéseket. A Császári és Királyi Kupát a bajnokság végén, 25 millió tévénéző szeme láttára az uralkodó valamelyik belső titkos unokatestvére (szörényi és macsói bán, kassai gróf és pólai tiszteletbeli flottafőparancsnok, a Sárkány, a Szent György és az Aranygyapjas rend lovagja) adja át.

A focibajnokság ugyanez. Az Összbirodalmi Szuperliga idei bajnoka (természetesen) a Ferencváros, amely Pozsonyban az Összbirodalmi Szuperkupáért játszik a kupagyőztes Croatia Zágrábbal, miután utóbbi 4-0-ra elpicsázta a Kupadöntőn az esélyesebbnek tartott Kassát. A pozsonyi I. Ferencz József Stadion 80 ezer nézője mellett nézik a meccset természetesen az egész Monarchiában, de közvetítik például Kínában is, mivel a K.u. K. Szuperliga simán a német vagy az angol bajnokság szintjén van.

Érdekes utópia, ugye?

És mégis, jelenleg mi akadályozza meg a szlovák, a román, az osztrák és a magyar hokiszövetséget, hogy összehozzanak egy szuperligát? Vagy a focistákat? Vagy a kézilabdásokat?

Simán meg lehetne ma is csinálni.

Nem hinném, hogy bárki rossz ötletnek tartaná, hogy a Szeged és a Veszprém olyan bajnokságban kézilabdázzon, ahol hétről hétre szembejön a délszláv elit, és van 7-8 BL-szinten játszó csapat. Minden bizonnyal a foci sem lenne akkora mocsár, ha mondjuk a Rapid Wien tömné ki néha a magyar csapatokat, megmutatva, hogy a Real Madridról egyelőre fölösleges álmodozni. Minden bizonnyal a szponzoroktól is jobban lehetne pénzt kérni, ha arról lenne szó, hogy a meccset megnézi 9,5 millió magyaron kívül még 23 millió román, 8,5 millió osztrák, 4 millió horvát.

Nyilván nagyon ki kell ezt találni, hogy működőképes legyen, de az út előre erre van. Mi az akadálya ennek? Trianon.

Csak nem úgy, ahogy gondolják, hogy előbb a gonosz nemzetközi izé adja vissza, amit elvett, és aztán majd a magyar lángész megvalósítja azt, amire a buta tótok nem képesek. Ugyan.

Arra kellene rájönni, hogy minél előbb kötjük össze az elszakadt szálakat, annál hamarabb lesz egyre kisebb jelentősége annak, hogy hol húzódnak a határok. És annál hamarabb lesz mindenki gazdagabb annál, minthogy a szomszéd elleni gyűlölködéssel legyen elfoglalva.

A háborúkat meg le lehet játszani a focipályán.

Ésik Sándor írása a Diétás Magyar Múzsán is megjelent, tessék lájkolni!

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek