Öntökönbojkottálás már megint?

Ezt a végtelenül kártékony összefogásos dumát, ami csak arra jó, hogy a szar továbbra is a víz felszínén úszhasson, el lehet felejteni.

Egyrészt, az EP választások 2019. május végén lesznek. Az még nagyon-nagyon sokára lesz. A következő egy hónapban lesz visegrádi csúcs, EU-csúcs, Orbán-látogatás Berlinben, és nem lennék meglepődve egy Seehofer-Orbán vagy Söder-Orbán találkozón sem. Addig nagyon sok minden változni fog a világgazdaságban és a világpolitikában. Lehet, hogy lesz valami nagy Macron-Merkel kiegyezés, lehet, hogy Merkel helyett már Söder fogja vezetni Németországot. Az is lehet, hogy Seehoferék tényleg lezárják a német határt, és hirtelen majd nekünk kell ráébredni, hogy mégiscsak milyen jó volt, hogy azt a másfélmillió embert eddig a német költségvetés terhére etették.

Egy év alatt a politikában rengeteg dolog történhet. Meglehet, valóban az fog történni, hogy Orbán addigra nemhogy gleichschaltolja az Alkotmánybíróságot, hanem bezáratja (én örülnék neki, jobban lennénk enélkül a szánalmas gittegylet nélkül). Az is lehet, hogy addigra munkásőrök állnak majd a szavazófülkék mellett és rendszeresek lesznek a lincselések, ahol felhergelt lumpenprolik fognak minden migránssimogatónak vélt alakokat a fára húzni. Lehet, hogy jegyrendszer lesz, pestis és kolera.

Be kell szüntetnie a CSOK-os és növekedési hiteles pénzosztásokat, kamatot kell emelnie a zuhanó forint miatt, vissza kell emelnie az ingatlanáfát és zátonyra fut a rezsicsökkentés az energiahordozók áremelkedése miatt és 500 forint lesz a benzin.

Mi fog ebből megvalósulni? Nem tudom.

De nem is most kell ezt tudni.

Nem most kell olyan döntéseket hozni, hogy akkor most indulunk vagy nem az EP-választásokon. Most kell minden politikai pártnál meghozni személyi döntéseket (az MSZP, a Jobbik, a Momentum túl is van a dolgon) most kell elhatározni, hogy mi lesz az a politikai üzenet, ami jobban hangzik annál, hogy „mindegy, csak ne Orbánt”.

Most kell kitalálni, hogy mit fognak mondani a választóknak, mire építenek kampányt és arcokat. Ugyanaz a képlet, mint 2017. szeptemberében. Van egy nyár ezt megbeszélni, kitalálni, leírni, szeptembertől novemberig stratégiává alakítani és belevágni a munkába novemberben, hogy januárban már full kampányüzemmód legyen. Aztán januárban esetleg lehet úgy dönteni, hogy mégse állunk bele. De ha netán mégis, akkor már késő lesz terveket kovácsolni.

És van itt még egy szempont. Macron.

Nem lehet tudni, hogy Macron mennyire akarja/tudja átvenni az irányítást az EPP fölött. Az biztos, hogy az EU déli országaival és a Benelux államokkal megpróbál egy pro-EU-reform frakciót szervezni. Ezek, kiegészülve a balti államokkal már elég sok tagot jelentenek. És ezekben az országokban az ottani EPP-tagpártokat elég rosszul érinti Orbán EPP-tagsága. Orbán sok ilyen pártban érte el, hogy Merkel által hibásan megtűrt despotaként gondoljanak rá. A kerítés pedig már kész van, a közös menekültpolitika pedig végvári hős szerepünk végét jelentheti. Lehet, támogatnának valami alternatív pártot.

Mindez pedig felveti annak a lehetőségét, hogy a korábbiaknál direktebben támogassanak EP-választási kampányokat. Abban biztos vagyok, hogy Gyurcsány Ferenc vagy az MSZP még véletlenül se hagy ki egy ilyen lehetőséget.

Ráadásul mindezt egy olyan választáson, ahol arányos rendszer van, vagyis nem vesznek el az 5-10 százalékos szavazatok. Ahol

hiszen az arányos elosztás miatt különösebb értéke nincsen. Ahol a lista első tíz helyére fel lehet tenni tíz embert úgy, hogy a szlogen ez legyen: „összéletkor: 290 év. EU-s tapasztalat: 150 év. Mi értünk az EU-hoz” – vagy valami ilyesmi. Ezen a választáson sokkal kisebbet lehet majd csalni, mint a parlamenti választásokon, maga a rendszer sokkal kevésbé alkalmas rá.

Bojkottálni? Nem tudom, mi lesz itt egy év múlva, de nagyon meglepne, ha ez lenne a jó döntés.

Ez a poszt a Diétás Magyar Múzsán is megjelent, ott lehet lájkolni!