Ember-e a menekült?

Susanna F. problémás mainzi diáklány volt, aki sokat lógott az iskolából. Ideje nagy részét a Rajna másik oldalán, a hesseni főváros, Wiesbaden bevásárlóutcáiban töltötte – egy ottani fiatalokból álló galerinek volt a tagja.

 

Papája török volt, mamája moldovai zsidó, a szülők korán elváltak, így a lányt a mamája egyedül nevelte. Az iskolában sokat cukkolták, bántották, közösséget a mainzi zsidó hitközségben sem talált, amelynek azonban végig tagja maradt. A mindennapokat tehát a szintén többnyire alsóosztálybeli, problémás, sokszor menekültfiatalokból álló wiesbadeni társaság jelentette neki.

 

Május 22-én a diáklány szintén Wiesbadenben, egy ottani gyorsétteremben lógott, ott volt az az iraki fiú is, akibe szerelmes volt, és aki pár hónapja lakott a nagycsaládjával egy wiesbadeni menekültszálláson. A fiú aznap felettébb ideges volt, ugyanis a bátyja is a városban kószált – és tudta, hogy ez nem jelent jót. Ali, a báty, már iraki városukban is folyamatosan összetűzésbe került a hatóságokkal rossz magatartása miatt – a helyzet értelemszerűen Németországban se lett jobb. Egy alkalommal meg is ütött egy közterület-fenntartót, aki rászólt, és rendszeresen balhézott a wiesbadeni belvárosban. Később egy tizenegy éves kislány megerőszakolásánál is felmerült a neve – de végül a kislány nem mert többet tanuskodni, Ali tehát megúszta.

 

A rendőrségnek azonban mindenképpen ismernie kellett a fiút – a balliberális Die Zeit hetilap szerint jóval korábban fel kellett volna, hogy tűnjön már valakinek a magatartása. Ali azonban a családjával egy menekültszálláson maradhatott, a fiú menekültkérelmét először 2016-ban elutasítottak: arra hivatkozott, hogy olyan helyen él, ahol a PKK fenyegeti – azonban a városától több száz kilométerre zajlanak csak a harcok, azaz nem fogadta el a német menekülthatóság első körben az érvelést. A fiú azonban fellebbezett, a wiesbadeni közigazgatási bíróságon pedig több mint két éve fekszik az aktája.

 

 

Május 22-én Ali öccse jól sejtette, hogy a bátyja mindjárt megjelenik. Kérlelte Susannát, aki egyébként is szerelmes volt belé, hogy ne álljon a bátyjával szóba. A lány azonban nem ment haza, amikor a többiek a galerijából, hanem Alival maradt, elment vele a menekültszállásra – majd onnan még valahova. És innen elvesztek a nyomok.

 

A lány mamája egy hétig kereste Susannát, se a mainzi, se a wiesbadeni rendőrség nem vette túl komolyan az eltűnést – elvégre egy eleve problémás kislányról volt szó, biztos csak meglépett.

 

Aztán egy este a mama kapott egy telefont, hogy a lányát megölték. És még aznap egy másik menekült kisfiú felkereste a wiesbadeni rendőrséget, hogy bejelentést tegyen: tudja, ki ölte meg az elűnt mainzi lányt, és azt is tudja, hol van a hullája.

 

Tényleg ott volt: Wiesbaden egy elhagyatott, erdős részén.

 

 

Amikor a hatvanas-hetvenes évektől megjelentek a vendégmunkások a nyugati országokban, és nem csak a munkaerejüket, de szokásaikat is hozták, azt írta Max Frisch svájci író, hogy „vendégmunkásokat hívtunk, és emberek jöttek“. Ugyanez a helyzet a menekültekkel is. Lassan-lassan rá kell jönni, hogy ők is emberek – nem jobbak és nem rosszabbak azért, mert menekültek.

 

Ahogy hamis örömködés és általánosítás, amikor hirtelen menekültpárti szeretethullám tör ki, mert egy afrikai menekült megment egy erkélyről majdnem leeső kisbabát – ugyanúgy hamis felháborodás, amikor bármely menekült által elkövetett gyilkosság vagy más bűntény után egyesek azonnal minden menekültet kitoloncolnának és magát a menekültjog intézményét is felszámolnák.

 

 

Susanna meggyilkolásából nem az következik, hogy minden határt le kell zárni. Susanna szülei is a nyitott határokon át jöttek be Németországba. Gyilkosa és a gyilkosság bejelentője úgy szintén. Susanna meggyilkolása elsősorban tehát arra mutat rá, hogy mind a jóemberkedő, mind a rasszista általánosítás felesleges és káros.

 

Susanna meggyilkolása mindazonáltal rámutat a német állam túlterheltségére is, amit Merkel 2015-ös, az európai és a német menekültjogot félretoló, egyoldalú döntése okozott. A menekültek érdeke, hogy ne egyetlen ország mondjon hirtelen rájuk igent. Ahogy egy gyorsabb elbírálás is azok érdeke, aki integrálódni szeretnének és tudnának.

 

Az Alihoz hasonló balhés esetek miatt nem kapnak hamarabb esélyt azok az integrációra, mint a gyilkosságot a rendőrségnél bejelentő szintén menekült gyerek. És az Alihoz hasonló esetek miatt sújtja őket is az általánosító ítélet: minden menekült bűnöző.

 

A gyilkosság körülményeinek leírásánál a Die Zeit nagyriportjára támaszkodtam.

 

Osszad, lájkold, ne sajnáld!

A Facebook újfent lenyeste a magyar híroldalak elérését. Tegyél ellene!
Amerikai büntetőalgoritmusok helyett öntudatos magyar polgárokat!

comments powered by Disqus