+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Petróczi Rafael
2018. június 19. kedd, 20:09
A politika és a sport sok mindenben hasonlít, és egy nagy sportesemény lebonyolítása akár még jó reklám is lehet egyes autoriter módon vezetett országoknak. De ettől még sem Vlagyimir Putyint, sem Hszi Csin-pinget, sem senki mást nem az fog hatalomban tartani, hogy sikeresen lebonyolít egy focivébét.

Tetszik vagy sem, a sport mindig a politika örökzöld témája lesz. Gondoljunk csak bele:

 

egy sporteseményen a nemzet, a közösség legjobbjai csapnak össze egy fizikai és szellemi verseny keretében. Akárcsak a politikában.

 

Persze a környezet és a sikerhez vezető út más. A sportban erre a célra kialakított pályákon méretik meg magukat a felek, míg a politikában a játéktér a nyilvánosság. A sportoló hosszú évek kitartó edzése árán jut a magasba, a politikus pedig az emberi elme megértésének és befolyásolásának művészetét sajátítja el. 

 

Ugyanakkor a sportban és a politikában a cél közös: le kell győzni az ellenfelet, és a legjobbnak kell lenni. A hasonló logika mentén zajló küzdelem miatt nem meglepő, hogy a politika újra és újra felfedezi magának a sportot. 

 

Egy megépített medencében, egy felhúzott stadionban, egy megálmodott sportkomplexumban a politika tükörként látja önmagát, önmaga sikerét és fényességét.

 

A politika és a sport szembetűnő hasonlósága azonban nem ok arra, hogy a kettőt összekeverjük.

 

Például annak követelésével, hogy a világ legkedveltebb sporteseményét, a június derekán kezdődött labdarúgó világbajnokságot ne Oroszországban rendezzék meg csak azért, merthogy ott a politika nem demokratikus. Márpedig Satya Varadarajan, a New York University hallgatója a Politico hasábjain pont ezt teszi.

 

Az európai demokráciák joga eldönteni, hogy ki rendezzen focivébét?

 

Satya Varadarajan állítása szerint a focilázban égő közönség hajlamos elfeledni azokat a globális ügyeket, amelyek miatt a putyini rezsim joggal kritizálható. Például Krím elcsatolását, vagy a maláj utasszállító lelövését, ami 298 emberéletet követelt. Ráadásul az ilyen nemzetközi események – ahogy írja –  növelik a nem demokratikus államok presztízsét azáltal, hogy nagyközönség előtt mutathatják be az ország kultúráját, látnivalóit, infrastruktúráját. A szerző szerint ezzel az autoriter gyakorlatok is megerősítést kapnak.

 

Ezért javasolja, hogy a labdarúgó világbajnokságot ne rendezzék meg nem demokratikus országokban, helyette az esemény rendezési jogát csakis a demokratikus európai államok dönthessék el. Ez utóbbit már csak azért is indokoltnak látja, mert a legjobb csapatok – állítása szerint – európaiak. Nélkülük bármilyen világverseny megrendezése csupán vicc, így az európai országok joga eldönteni, hogy milyen világeseményt hol lehet, és hol nem lehet megtartani. Azok az államok pedig, amelyek nem működnek transzparensen, ahol a kormányok visszaélések útján kerülnek hatalomra, azok nyugodtan rendezzék meg a maguk „antidemokratikus” sporteseményeit.

 

Satya Varadarajan pedig folytatja a sort e logika mentén azt pedzegetve, hogy a következő focivébét egyenesen bojkottálni kellene. A 2022-es világbajnokságot ugyanis az a Katar fogja rendezni, ahol a bevándorló munkavállalókat embertelen körülmények között dolgoztatja a hatalom. A megannyi melós élete árán felhúzott standionoknak senki sem örülhet tiszta szívből. Ahogy egy olyan 2030-as világbajnokságnak sem, amit a kínai rezsim önmaga propagandacéljaira használhat fel.

 

Van még időnk átgondolni az eddigi aggályos gyakorlatot, és beépíteni a morális elveket a döntéshozatalba – zárja sorait Satya Varadarajan.

 

A sportnak nem a politikára, hanem az emberekre van hatása

 

Való igaz, a cikk elején bemutatott hasonlóság alkalmassá teszi a sportot arra, hogy politikai célokra is felhasználják. Senki sem hiszi azt, még a jobboldalon sem, hogy a miniszterelnök szülőfalujában megépített, a világ legszebb luxusstadionjának választott Pancho Aréna ne Orbán Viktor hatalmának szimbóluma lenne. Legfeljebb felmentik a miniszterelnököt, hogy

 

„hát ha egyszer neki a foci a hobbija, akkor miért ne költsön rá milliárdokat?” 

 

– ahogy ez egy zártkörű beszélgetésen szó szerint el is hangzott az egyik, a mostani kormányban is vezető fideszes politikustól.

 

Nem kétséges az sem, hogy Putyint és autokrata politikustársait segíti, ha országuk nem a konfliktusokkal terhelt nemzetközi politikai történések, hanem valamely nagyszabású sportesemény kapcsán kerül a figyelem középpontjába. És igen, elképzelhetőnek tartom sajnos azt is, hogy egyesek akár a halálesetektől sem visszariadva sanyargatják a munkavállalóikat, akár az adott kormány tudtával.

 

De azért tudjuk már helyiértékén kezelni ezeket az aggályokat! Sem Vlagyimir Putyint, sem Hszi Csin-pinget, sem senki mást nem az fog hatalomban tartani, hogy sikeresen lebonyolít egy focivébét.

 

Hanem az éveken, vagy akár évtizedeken átívelő politikai teljesítmény, ami mellett eltörpül az, hogy milyen sportesemények zajlottak az országban.

 

Sem Katarban, sem más államban nem fognak attól kevesebb embert halálra dolgoztatni, hogy ott éppen rendeznek-e focivébét vagy sem. Az alapvető emberi és munkavállalói jogok biztosítása politikai elhatározás kérdése, amire nincs érdemi ráhatással a sport világa.

 

Amire viszont hatalmas, olykor a politikát is meghaladó befolyása van a sportnak, az maga az ember. Hasonlóan a zenéhez és a tánchoz, a sport is képes univerzális nyelvvé válni. Márpedig

 

ha a politikai konfliktusokat kisstílűen kivetítjük a sportra, ha azt természetétől idegen módon politikai kategóriákon keresztül értelmezzük, akkor elvesszük a sportnak ezt az embereket összekötő képességét.

 

Aki ezt teszi, ugyanúgy kritikával illetendő, mint a politikai ellenfeleit börtönbe záró autokrata, mint a hatalmát alkotmányba foglaló elnök, vagy mint az embertelenül kormányzó rezsim.

 

FOTÓ: Alexey Nikolsky / Reuters

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Fókuszban a születésnapos, de azt sem hallgatjuk el, hogy közben Soros György már a HBO-ba is bevásárolta magát!

Indiában növekszik ugyan a koronavírus-fertőzések száma, mégis a szigorú intézkedések enyhítése mellett döntöttek.

Az aktív esetek és az új fertőzöttek száma pedig lényegében stagnál.

A hatóságok nem tudtak volna mindenkit ellenőrizni – többek között erre hivatkozva hozta nyilvánosságra a házi karanténra ítélt emberek nevét a montenegrói kormány.

A Microsoft szerint nem a koronavírus-járvány miatt volt szükség az elbocsátásokra.

Péntekről szombatra sokan, 118-an gyógyultak fel a koronavírusból, de eközben sajnos újabb hét beteg elhunyt.

Egész Európában egyedülálló módon korlátozásokkal engedik vissza a nézőket hétvégén a magyar stadionokba, így összejött az, amiről élő ember nem hitte, hogy összejöhet!

A hét kérdése

Hiába vagyunk EU-tagok, a járvány előtti határforgalmat először nem valamelyik uniós szomszéddal, hanem a nem EU-tag Szerbiával állítottuk vissza. Mi ennek az oka? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Június 2-án, a Magyar Szociológiai Társaság által szervezett, online beszélgetésen szakértők próbálják feltárni a vidék-város közti, sokrétű egyenlőtlenség hátterét.

A Republikon Intézet június 2-i, online konferenciáján, ha nem is élőben, csak az otthoni kamerák előtt, de leül egymással vitázni a Fidesz és az ellenzék.

Még ha online is, de június 5. és 6. között a Rosalia borfesztivál keretében lesznek élő interjúk borászokkal, művészekkel és a gasztronómia képviselőivel.

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

DrMáriás festményeit Győrfi Pálról, a nyugalomhipnózis nagymesteréről, vagy Müller Cecíliáról, Baby Yoda megmentőjéről június 6-tól nézheted meg Szentendrén.

Ezt is szerettétek

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Hogyan élik meg a koronavírus-járványt a különböző generációk? Kiknek a legnehezebb most, és miért jött elő a nyugdíjasbashing?

Twitter megosztás Google+ megosztás