+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2018. június 13. szerda, 12:25
348 ezer ember költözött el eddig Horvátországból. Ez huszonháromszor több, mint ahányan a háborúban meghaltak 1991 és 1995 között.

Koromfekete címlappal, komor főcímmel jelent meg ma a legnagyobb horvát bulvárnapilap, a 24 Sata.

 

Rajta fehér betűkkel, ahogy gyász esetén szokás:

 

„Tegnapig 348 ezer ember költözött el Horvátországból.
Ez huszonháromszor több, mint ahányan a honvédő háborúban meghaltak 1991 és 1995 között.”

 

Horvátországban a demográfia (egyrészről az alacsony születésszám, másrészről a nagyszámú elvándorlás miatt) jelentős probléma. Idén februárban a kormány demográfiai államtitkára – kisebb botrányt okozva – egy sajtótájékoztatón mindenki meglepetésére vissza is lépett, majd néphülyítésnek nevezte a kormány eddigi családpolitikáját. 

 

Kik és miért mennek?

 

A téma jó ürügy a nacionalista és klerikális köröknek – amelyek egy része a kormányzó Horvát Demokratikus Közösségen belül ül –, hogy támadják a szerintük túl liberális kormányfőt, Andrej Plenkovićot. Amikor e körök tavasszal Zágrábban és Splitben a még jugoszláv időkből örökölt, felettébb liberális abortusztörvény eltörlését követelték, azzal érveltek, hogy csak így lehet Horvátország népességfogyását megállítani.

 

A helyzet valóban drámai – de elsősorban az elvándorlás a fő probléma. Stjepan Šterc zágrábi demográfus szerint tíz éven belül a mai valamivel több mint négymilliós Horvátországban csak alig három milliónyian fognak élni állandóan. A már idézett 24 Sata napilap, amely a mai címlapján 348 ezer külföldre távozó horvátról ír, tegnap még magasabb számot adott meg: az elmúlt öt évben a lap szerint több mint félmillió, elsősorban jól képzett, de szegény fiatal hagyhatta el az országot, a 348 ezres szám ugyanis a hivatalos adat. 

 

A lap szerint csak a leggazdagabbak és az öregek maradnak délnyugati szomszédunknál – őnekik nem kell, vagy ők már nem tudnak elmenni. A fiatalokat a korrupció, a mindent átszövő urambátyám-rendszer és a politikai elit erkölcstelensége zavarja leginkább.

 

Hova költöznek?

 

Az e havi Le Monde diplomatique járja amúgy a balkáni elvándorlás kérdését körül, a helyzet ugyanis nem csak Horvátországban súlyos. Macedóniában és Romániában a lakosság több mint tíz százaléka külföldön él már, Bosznia-Hercegovinából évente 60-70 ezer ember távozik, Szerbiát is az elmúlt tíz évben 300 ezren hagyták el.

 

A románok egy jelentős része Olaszországba megy, a volt jugoszláv tagköztársaságokban – a régi vendégmunkás-hagyományok okán – még mindig a németnyelvű országok népszerűek, Ausztria és számos német tartomány külön programokat tart fenn, hogy az otthoni betöltetlen álláshelyekre (főleg az egészségügyi és szociális szférában) bosnyákokat, szerbeket, macedónokat, horvátokat hozzanak be.

 

Sokan mennek amúgy Szlovéniába is: a kis alpesi ország már Jugoszlávián belül is népszerű emigrációs célpont volt, és a nyelvi-kulturális közelség is megkönnyíti az integrációt, noha éppen az albánokkal vagy a bosnyákokkal szemben elég erősek az előítéletek.

 

FOTÓ: Bakó Bea / Azonnali. Felirat: „Neked köszönhetően van Horvátország(unk)!” Készült a zágrábi Mirogoj-temetőben.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Nógrádi György az LMBT-közösség politikai pozícióit elemzi, Gödön meg még mindig áll a bál. Kezdünk!

Újabb közös pontra lettünk figyelmesek Szerbiával a pécsi vásárban: 1900 forintért bárki hirdetheti Oroszország urát.

Ma választ Horvátország. Mivel győzködték vagy riogatták a pártok a választókat? Spoiler: menekültekkel nem. Választás előtti plakátkörkép!

A portugál vezetés szerint abszurd, hogy a britek szerint nem biztonságos náluk nyaralni, mert az angoloknál rosszabb a koronavírus-járvány, mint náluk.

„Az, hogy gyakorolhasd a mandátumodat, nem függhet attól, hajlandó vagy-e elfogadni egy magánvállalkozás feltételeit” – véli az Európai Parlament egyik alelnöke.

A szerecsenekről elnevezett berlini metrómegálló, a Mohrenstraße a jövőben egy olyan környékbeli utca nevét fogja viselni, ami egy orosz zeneszerzőről emlékezik meg.

A függetlenként politizáló Bencsik János könyöradománynak tartja azt, és nemet nyomott a kezdeményezésre. Az okokat megkérdeztük tőle!

A hét kérdése

Szeptemberig pihenőre megy a parlament, kell is, mert sok minden történt: összegyűjtöttünk 10+1 emlékezetes pillanatot, te pedig szavazhatsz a kedvencedről!

Azért ide elnéznénk

Ivan Krastev bolgár filozófus beszélget a járvány utáni Európáról a bécsi Kreisky Forum online-rendezvényén július 6-án.

Miért menekülnek el melegek még ma is Kelet-Európából? A berlini ZOiS online-rendezvényén erről lesz szó július 9-én.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás