Nem Orbán van hatalmon, mégis százezerszámra mennek el a horvát fiatalok

348 ezer ember költözött el eddig Horvátországból. Ez huszonháromszor több, mint ahányan a háborúban meghaltak 1991 és 1995 között.

Koromfekete címlappal, komor főcímmel jelent meg ma a legnagyobb horvát bulvárnapilap, a 24 Sata.

Rajta fehér betűkkel, ahogy gyász esetén szokás:

„Tegnapig 348 ezer ember költözött el Horvátországból.

Horvátországban a demográfia (egyrészről az alacsony születésszám, másrészről a nagyszámú elvándorlás miatt) jelentős probléma. Idén februárban a kormány demográfiai államtitkára – kisebb botrányt okozva – egy sajtótájékoztatón mindenki meglepetésére vissza is lépett, majd néphülyítésnek nevezte a kormány eddigi családpolitikáját. 

Kik és miért mennek?

A téma jó ürügy a nacionalista és klerikális köröknek – amelyek egy része a kormányzó Horvát Demokratikus Közösségen belül ül –, hogy támadják a szerintük túl liberális kormányfőt, Andrej Plenkovićot. Amikor e körök tavasszal Zágrábban és Splitben a még jugoszláv időkből örökölt, felettébb liberális abortusztörvény eltörlését követelték, azzal érveltek, hogy csak így lehet Horvátország népességfogyását megállítani.

A helyzet valóban drámai – de elsősorban az elvándorlás a fő probléma. Stjepan Šterc zágrábi demográfus szerint tíz éven belül a mai valamivel több mint négymilliós Horvátországban csak alig három milliónyian fognak élni állandóan. A már idézett 24 Sata napilap, amely a mai címlapján 348 ezer külföldre távozó horvátról ír, tegnap még magasabb számot adott meg: az elmúlt öt évben a lap szerint több mint félmillió, elsősorban jól képzett, de szegény fiatal hagyhatta el az országot, a 348 ezres szám ugyanis a hivatalos adat. 

A lap szerint csak a leggazdagabbak és az öregek maradnak délnyugati szomszédunknál – őnekik nem kell, vagy ők már nem tudnak elmenni. A fiatalokat a korrupció, a mindent átszövő urambátyám-rendszer és a politikai elit erkölcstelensége zavarja leginkább.

Hova költöznek?

Az e havi Le Monde diplomatique járja amúgy a balkáni elvándorlás kérdését körül, a helyzet ugyanis nem csak Horvátországban súlyos. Macedóniában és Romániában a lakosság több mint tíz százaléka külföldön él már, Bosznia-Hercegovinából évente 60-70 ezer ember távozik, Szerbiát is az elmúlt tíz évben 300 ezren hagyták el.

A románok egy jelentős része Olaszországba megy, a volt jugoszláv tagköztársaságokban – a régi vendégmunkás-hagyományok okán – még mindig a németnyelvű országok népszerűek, Ausztria és számos német tartomány külön programokat tart fenn, hogy az otthoni betöltetlen álláshelyekre (főleg az egészségügyi és szociális szférában) bosnyákokat, szerbeket, macedónokat, horvátokat hozzanak be.

Sokan mennek amúgy Szlovéniába is: a kis alpesi ország már Jugoszlávián belül is népszerű emigrációs célpont volt, és a nyelvi-kulturális közelség is megkönnyíti az integrációt, noha éppen az albánokkal vagy a bosnyákokkal szemben elég erősek az előítéletek.

FOTÓ: Bakó Bea / Azonnali. Felirat: „Neked köszönhetően van Horvátország(unk)!” Készült a zágrábi Mirogoj-temetőben.