+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Ésik Sándor
2018. június 13. szerda, 07:25
Németország nem fizetett eleget a gazdasági befolyásáért: csatlósai Kelet-Európában gazdasági csatlósok, akiket nem lehet politikai manipulációval irányítani. Ha Németország mögül kivesszük az EU alapszerződéseit, akkor politikai súlya kevés marad a méreteihez képest. Ha pedig Merkel nem akar regionális tényezővé zsugorodó országot vezetni, erősítenie kell az EU-t. Ez viszont ellenére van azoknak az erőknek, akik adottnak veszik a német hegemóniát Kelet-Európában.

Írt Bayer Zsolt a tudjuk-melyik-kormánylapba egy cikket. Hasonlóan számos más esethez (pl. a „szakértelem kommunista trükk”) mondott valamit, amit nem akart, de amely rámutat bizonyos fontos folyamatokra.

 

Bayer szokásos fröcsögése a migránsapokalipszisről szól, hogy Brinkmann professzor és Udo világát el fogja söpörni a bevándorlóhullám, mert a holokauszt miatti lelkiismeretfurdalás miatt nem mernek oda csapni, ahova kell.

 

A német külügyben alighanem azért páran felteszik a kérdést, hogy miért is van az, hogy a magyar kormánylapban a kormány egyik kedvenc újságírója (és a kormánypárt tagja) az AfD programját nyomja.

 

De Bayer cikke nekem nem is ezért érdekes. Hanem azért, mert Panamajack barátom évek óta mondott borúlátó jóslatai beválni látszanak: a világ nagyhatalmai jól láthatóan az EU szétverésére törekednek, az EU pedig, nem kis részben a németek totojázása miatt, tehetetlen.

 

A németeket egy kettősség egész biztosan jellemzi. Brinkmann professzor és Udo mesés jóléti világa (nem is beszélve a Guldenburgok örökségéről, a Traumschiffről és a Madzagok és székekről) ugyanis Németország gondtalan korszakának a jellemzői, amelyben generációk nőttek fel. Abban a világban előbb megszállóként, majd NATO-szövetségesként német földön amerikai, francia, kanadai, angol vadász- és bombázóezredek állomásoztak, melyek ütőerejét a kiválóan kiegészítette a Leopard-tankok százaival felálló Bundeswehr. De ebben a világrendben Németország biztonsági helyzete és helye a világpolitikában fix volt. Erős szövetséges, a várt szovjet agresszió útjában. Az NDK felől tankok ezreivel, a Zsukovon felnőtt katonatisztek által vezetett Vörös Hadsereggel és az előttük feláldozható előőrsként terelt VSZ tagállami hadseregekkel kellett számolni. Németország biztonsága a világpolitika egyik sarokpontja volt.

 

Mindeközben, Japánhoz hasonlóan az erőltetett pacifizmus miatt Németországnak nem kellett költenie a hidegháborúra. Nem volt De Gaulle-i értelemben vett gloire, nem volt birodalmi látszat, amely miatt erőltetni kellett volna atomtengeralattjárók vagy saját szuperszonikus vadászgépek, sőt anyahajók építését (tudom, hogy nem anyahajó, még mielőtt valaki). Volt viszont Marshall-segély, volt a győztesek által érintetlenül hagyott ipari-gazdasági elit és volt (bár erről kevésbé szokás beszélni) konfiskálható vagyon, melynek a gazdái valamelyik haláltáborban végezték.

 

Aztán, a hidegháború végeztével létrejött az az állapot, hogy a német gazdasági erő szétáramolhatott egész Európában, de főleg kelet felé. Az NDK területén a DKW, a Horch, az Audi, az Orenstein és Koppel, a Krupp egykori gyárai visszakerültek a régi kezekbe. Ma már német cégek felségterülete például majdnem a teljes magyar kiskereskedelem és még számos más terület. Németország az EU legnagyobb nyertese.

 

Az új, a márkánál gyengébb közös pénz nekik jövedelmezett, és hiperversenyképes iparuk letarolt mindent. A globalizációs folyamatok – mivel a legnagyobb hozzáadott értéket termelő iparágak húzták a gazdaságot – szintén nem bántották őket annyira, mint az EU számos más, elsősorban könnyűiparból élő országát (Magyarországot például, de említhetjük az olaszokat vagy a spanyolokat is). Ráadásul a konténerbiznisz szintén elsősorban német iparvállalatokat hízlal, a liberalizált európai vasutakon a Siemens és a Bombardier lokomotívjai húzzák a konténervonatokat.

 

Mindezért Németország sokat dolgozott, de világpolitikai pozícióiért vajmi keveset tett.

 

Egyszerűen a német politikai elit máig nem tudta feldolgozni, hogy nincs egy nagy és gonosz Vörös Hadsereg, amely támadni készül, és ezért nem hordozza őket mindenki a tenyerén.

 

Közben viszont a német ipari-gazdasági érdekszféra akkora lett, hogy az komolyan veszélyeztet már világpolitikai érdekeket. Mondani szokás, és most a Trump-Kim csúcstalálkozó előtt is elhangzott: az USA nem háborúzik olyan országokkal, ahol működik McDonald’s. Ha ezt most átfordítjuk Lidl-re, Aldira, egyéb német érdekeltségekre, akkor kirajzolódik Európában az 1871-es nagy német birodalom, kiegészülve az egykori Monarchia területeivel. Ezeken a területeken Németországnak óriási befolyása van. Közben pedig a közel-keleti fegyverbizniszben a megvesztegetett izraeli kormánynak eladott tengeralattjáróktól a szauúdiaknak eladott rendszerekig szintén könyékig turkálnak.

 

Ezért a befolyásért Németország pedig politikai értelemben nem fizetett eleget.

 

Csatlósai Kelet-Európában gazdasági csatlósok, akiket nem lehet politikai manipulációval irányítani, a német belpolitikába egyre pofátlanabbul beleszóló Orbán az ékes példája ennek.

 

Más szavakkal, ha Németország mögül kivesszük az EU alapszerződéseit, akkor politikai súlya kevés marad a méreteihez képest. Persze ettől még a világgazdaságban nagyonis jelentős szereplő, csak nincsenek meg a barátai és az ellenségei, helye a világban. Pont ez az, ami miatt a gazdasági elitje olyan nagyon bele tud szólni az ország nemzetközi manővereibe. És pont ez az, ami miatt nem nagyon marad hely neki olyan tárgyalóasztaloknál, ahol Trump, Putyin, Hszi-csin Ping ül.

 

És Macronnak se. Macron sokszor zseniálisan politizál, csak ő, akármilyen összehasonlítást is nézünk, az EU második legerősebb gazdaságú országát vezeti, amelynek a Rajnától keletre nem sok mindenbe van érdemi beleszólása.

 

Merkel két tűz között van, hiszen ha nem akar jelentéktelen, nagyhatalmi manipulációk tárgyává váló országot vezetni, erősítenie kell az EU-t. Ami viszont ellenére van azoknak az erőknek, akik adottnak veszik a német hegemóniát Kelet-Európában, és mint elődeik a harmincas évek végén, az orosz medvét békésen brummogó üzletfélnek gondolják. Ez viszont azt jelenti, hogy előbb-utóbb Németország csak regionális tényező lesz, és ez már azoknak a cégeknek sem fog jólesni, amelyek most még mindenkivel egyenrangú partnerek a nemzetközi piacokon. Sőt.

 

Merkelnek lépnie kell, különben borul az EU. Ezt nem fogja tudni csendben kibekkelni.

 

A poszt a Diétás Magyar Múzsán is megjelent, tessék lájkolni ott is!

 

FOTÓ: AFP

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A tömeg az elhallgatott járványhelyzettel, a rossz egészségüggyel és az autoriter politikával elégedetlen; széljobbosok viszont újságírókra támadtak.

Aleksandar Vučić szerb elnök pedig úgy reagált a tüntetésekre: ha az ellenzék változást akar, akkor vagy nyerjék meg a választásokat vagy öljék meg őt.

Belgrádban folytatódnak a rendszerellenes tiltakozások: a tüntetők „a vírus és a rezsim áldozataiért“ imádkoznak.

Az EU nem egy bankautomata olyan tagállamok számára, akik figyelmen kívül hagyják az alapvető szabályokat, írták a néppárti EP-képviselők.

A fából készült alkotást július 4-én, az amerikai függetlenség napján gyújtották fel.

A jobbközép Andrej Plenković annyira egyértelmű győzelmet aratott, hogy nem szorul rá egyetlen nagyobb pártra se koalíciós partnerként. Csak a kisebbségekre, lényegében.

Dorosz Dávid főpolgármester-helyettes szerint Budapesten rövid távon biztosan nem lesz ingyen a BKV. De mit és miért akarnak a bécsi zöldek?

A hét kérdése

Vége a parlamenti szezonnak, vége a járvány durvábbik részének, és már rendeleti kormányzásra való felhatalmazása sincs Orbánnak, ideje hát megnézni, profitált-e ebből bármelyik párt. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Három borásztehetség, bor, bogrács, vezetett kóstoló, dűlőtúra. Mád, július 11.

Duda vs. Trzaskowski: a párharcot többek közt Pál Benedek, az Azonnali szerzője is értékeli július 14-én délután!

Az egyik legszebb pincesoron nyit ki a Planina borház július 31-én este. Vigyázat, sokac temperamentum + jó borok!

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás