A bajor miniszterelnök lenne Merkel utóda?

Eddig egy bajornak sem sikerült a bravúr, hogy német kancellár legyen. Markus Södernek talán fog. De először otthon kell bizonyítania.

Jobbnál jobb ötletekkel áll elő a Handelsblatt kirúgott főszerkesztője, Gabor Steingart, mióta ismét írja reggeli hírlevelét (hétfőn kezdte, a mai a második). Most például megnevezte Angela Merkel szerinte leglogikusabb utódját, aki valamiért még szóba se került eddig a sajtóban. Vagyis nem a szociálisan érzéketlen egészségügyminiszter Jens Spahnt, Merkel egyik CDU-beli kritikusát, és nem is a tökéletes Merkel-klónt, Annegret Kramp-Karrenbauer CDU-főtitkárt.

De miről is van szó pontosan?

Mint arra a németországi menekültügyekre kifejezetten fogékony magyarországi állami média is felhívta a figyelmet, elkészült a német szövetségi kormány bajor belügyminisztere, Horst Seehofer által készített menekültügyi mesterterv.

Csakhogy ennek a bemutatóját el kellett halasztani, a migrációs kérdésben már-már orbániasan keményvonalas irányt követő bajor CSU-sok reformcsomagával ugyanis vitái vannak a német kancellárnak. Német sajtóértesülések szerint Seehofer belügyminiszter és Merkel kancellár abban nem ért egyet, hogy a belépni kívánó menedékkérők közül a határon kiket kellene elutasítani.

És ekkor a semmiből közbelépett a bajor miniszterelnök, Markus Söder, akit különösebben senki nem hívott, hogy megszólaljon a vitában. Ő mégis jött, és rögtön mindenki odafigyelt rá. „Berlin részéről hátszélre lenne szükség, és nem arra, hogy nehéz kövekkel megrakott hátizsákká váljon. Intenzíven egyeztettünk Horst Seehoferrel a terveiről. Ezekkel összefüggésben Bajorország teljes mellszélességgel kiáll mögötte.”

Mi több: az uniópártok eljátszák a beléjük fektetett bizalmat – harsogják.

Csakhogy a bizalmat nem eljátszák, hanem lecserélik a politikai megkülönböztethetőség jegyében– mond ellent a szalagcímeknek reggeli briefingjében Gabor Steingart. Szerinte Markus Södernek, a bajor miniszterelnöknek kifejezetten az ínyére van, hogy kidomborítsa a merkeli politikával szembeni véleménykülönbségét: „A kancellártól elválasztó ároknak mélynek kell lennie. Ez a különbség egy építkezés és a pártpolitika között: hogy a szakadék szélére rengeteget lehet építeni.”

Söder ugyanis tisztában van azzal – folytatja Steingart –, hogy az előddel való szakítás még mindig hozzátartozik a kancellári katekizmushoz, így azokéhoz is, akik kancellárrá akarnak válni. „Ludwig Erhard nem egy második Adenauer volt, Helmut Schmidt nem az új Brandt volt, és Merkelnek is először le kellett taszajtania Helmut Kohlt a piedesztálról. A reálpolitika világában ugyanis nem Alexander Gauland az alternatíva Németországnak, hanem talán Markus Söder.”

A jobboldali populista párt, az AfD (Alternatíva Németországnak) nevével való szójáték után Steingart Merkelt is figyelmezteti: nagyon résen kell lennie, ha Söder nagy fölénnyel húzza be az őszi bajorországi tartományi választást, mert bár Söder feszületet tart kezében, ruhája alatt ott lapul a tőr. Seehofer belügyminiszter már megismerkedett annak hegyével: pont azért szövetségi belügyminiszter most, és nem tartományi miniszterelnök, mert Söder odahaza megpuccsolta. 

2018 ősze, a nagy kihívás

Ha Markus Söder valóban ambicionálja a kancellári posztot, nem lesz szabad visszanéznie a múltba, mert még elkedvtelenedik. Ott ugyanis azt látja, hogy szövetségi szinten egyszer sem sikerült nyernie a konzervatívoknak bajor jelölttel: sem 1980-ban Franz Josef Strauß, sem 2002-ben Edmund Stoiber nem tudta győzelmre vinni a CDU/CSU-t. Aztán persze lehet, hogy kiderül: három a bajor igazság is.

Túl jól nem áll: a CSU 41 százalékon áll csak jelenleg, miközben a tavalyi, Seehofer bukását okozó rossz választási eredmény 44,2 százalék volt. Ráadásul nem a szocdemek állnak második helyen, hanem az a magát a merkeli politika ellenpólusaként pozicionáló AfD, akiket Söderék újabban Bajorország ellenségének neveznek.

FOTÓ: Markus Söder / Facebook