+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kardos Gábor
2018. június 7. csütörtök, 16:10
Mire is kéne emlékeznünk Trianon kapcsán? A történelmi Magyarország szétesésének legnagyobb tragédiája a nemzetiségek békés egymás mellett élésének elvesztése, illetve az, hogy az ország elvesztette fő régióit és Budapesten kívüli nagyvárosait, azaz vidéki polgárságát és kulturális diverzitásának tudatát.

A nemzeti összetartozás napja alkalmából ismét megjelent lamentációk jellemzően pont azt az etnikai nacionalizmust ünneplik, pont arra emlékeznek vissza nosztalgiával, aminek leginkább „köszönhetjük” Trianont, a történelmi Magyarország harmadára zsugorodását. Pont arra az egyre nem emlékezünk, amire valóban fontos lenne, örök tanulságul:

 

újra és újra megtanítani a felnövekvő generációkat, hogy egyetlen népet sem vitt olyan mérvű és annyira látványos romlásba a nacionalizmus, mint a magyart.

 

Nyilván lehetne okolni a szomszéd népek nemzetiségi törekvéseit is, de felfoghatatlan hiba megfeledkezni róla, hogy mindezt az 1848-ban kiteljesedett magyar nemzeti törekvések ébresztették fel. Még előbb és még konkrétabban a magyart kizárólagos államnyelvvé tevő törvény volt az első szikra, mely aztán lángba borította és végül pár évtized alatt felemésztette az államalapító által megalkotott és majdnem ezer évig stabilnak bizonyult sok nemzetiségű Hungáriát.

 

Azt az országot, ahol annyi évszázadon át sorsközösségben éltünk a szomszédos népekkel, melyek polgárai ugyanúgy a Szent Korona alattvalói voltak mint a magyarok, lényeges diszkriminatív nemzetiségi különbségtételek nélkül. Olyan különbségtétel nélkül, amelyet először a nyelvtörvény teremtett meg az országban! Trianon legnagyobb vesztesége tehát – amiről sosem olvasunk a megemlékezésekben – ennek az alapvetően békés egymás mellett élésnek az elvesztése volt, ami az ezeréves Hungária alapját képezte.

 

További súlyos vesztesége Trianonnak – amiről szintén nem szokás megemlékezni – hogy az ország elvesztette fő régióit és Budapesten kívüli nagyvárosait, azaz vidéki polgárságát és kulturális diverzitásának tudatát, illetve magát ezt a regionális diverzitást, ami nélkül egy etnikailag és kulturálisan viszonylag homogén kis országocska maradt, voltaképpeni történelmi identitás nélkül.

 

Pont olyan lett ez a Kis-Magyarország, amilyennek a nacionalista magyarság Szlovákiát vagy a többi poszt-trianoni nemzetállamocskát tartja!

 

Pont azt veszítette el, amivel korábban több lehetett ezeknél; amire úgy hivatkoztak az irredenta korszakban, hogy a magyar lett volna az egyedüli „államalkotó” nemzet… csak azt felejtették el már akkor hozzátenni, hogy pontosan azért és annyiban lehettünk államalkotók, mert eleve nem csupán nemzeti alapon (nemzetállamban) gondolkodtak a királyaink, hanem nemzetek feletti egységet teremtő közös történelmi vízióban, melyben a szomszédos népek is otthonra találhattak. Ennek jelképe volt a Szent Korona, mely nem magyar korona volt csupán és legkevésbé sem etnikai-nemzetiségi jelkép, hanem a történelmi Magyarország nemzetek és felekezetek feletti egységét jelentette.

 

A polgárosodás folyamatában végzetesnek bizonyult törés volt a korábban Pest számára versenytársat jelentő nagyvárosok polgárságának elvesztése – csak Erdélyben és a Partiumban legalább négy-öt ilyen volt! Ehelyett a polgárosodás torzójaként létrejött egy Budapest-vízfejű városállam, aminek irreálisan nagy kiterjedésű és emiatt rendkívül elhanyagolt „külvárosa” az egész magyar vidék. Voltaképpeni polgárosodás (markáns európaiság és demokrácia-igény) szinte csak a fővárosban akad. Az ország szinte összes baja visszavezethető erre a torz polgárosodásra és történelmi kontextusát vesztett központosításra.

 

Be kéne látni végre, hogy a mai nacionalista, nemzetállamista megemlékezések kulturálisan legitimálják Trianont – ékesen bizonyítják, hogy egy ilyen nemzet bizony végső soron megérdemelte azt a sorsot, melyet maga hívott ki önmaga ellen a nemzetállami törekvések felébresztésével. Méltóképpen inkább azzal emlékezhetnénk, ha a nemzetállamiság gyásznapja lenne ez az évforduló és ha a szánalmas nacionalista sirámok helyett a nemzetekfeletti összetartozás ünnepéről beszélnénk a szomszéd népekkel közös múlt jó példáit sorolva:

 

vagyis mindarról, ami által az ezeréves Magyarország jóval több volt egy „etkinakilag és kulturálisan homogén” nemzetállamocskánál, amivé mára lett a nagyhatalmi játszmák és önsorsrontó nacionalizmusa által.

 

Kardos Gábor eddigi írásait itt tudjátok elolvasni.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Csak azért, hogy aztán pár hét múlva ki is lépjenek – már ha tényleg kilépnek. Von der Leyennek főhet a feje, ki tudja, mikor lép hivatalba a már most is késő új Európai Bizottság.

Bedőlni látszik a Le Pen-ellenes fal: egyre több baloldali szavazó választaná egy második fordulóban a szélsőjobboldali politikust a jelenlegi elnök ellenében. Te hogy döntenél?

Megváltoztatta működési szabályait a YouTube: szakszervezetet alapítanának a platform alkotói.

A piacvezető online bolt statisztikái elképesztően sokat javulnak évről évre, de úgy tűnik, hogy még mindig van hova nőni, ha black friday-ről van szó.

A Mexikóba menekült volt államfő szerint a lépés alkotmányellenes, és a történelem „legfurfangosabb és legundorítóbb puccsa”.

Parlamenti többséget találni mindehhez katalán függetlenségpártiak nélkül már nem lesz olyan egyszerű.

A legfőbb ügyész kinevezésének módja miatt megszűnt Moldovában a kormánytöbbség, új kormányt alakítani a meglévő parlamenttel viszont nehéz lesz.

A hét kérdése

„Támogasson téged a Momentum!” – hangozhatna a mondat azoktól, akiken megpróbáltak segíteni Fekete-Győrék az elmúlt napokban.

Azért ide elnéznénk

Jobbnál jobb európai filmeket vetítenek november 13-15. között, ráadásul még jegyet is lehet nyerni!

És mindegyiktől lehet kóstolni! Ráadásul Budapesten! És még finomak is a borok. Nov. 23.

Eljött a te időd! Ugyanis a szocialista párt szervezésében megnézhető Az ifjú Karl Marx című film november 14-én.

Fantasztikusirodalmi találkozó november 30-án!

Jávor Benedekkel, Stumpf Andrással és Bajomi-Lázár Péterrel december 12-ig.

Ezt is szerettétek

Miért nézik le egymást az értelmiségiek és a melósok? Három pályakezdő: egy büszke gázszerelő, egy egyetemista és egy self made man mondja el.

Romániának is valamiről illene szólnia. Most arról szól, hogy nagy, és még nagyobb akar lenni. Így nehéz lesz bármiféle autonómia, mert az nem mennyiségi, hanem inkább minőségi cél. Véleménycikk!

Az EU leendő éléskamrája lehetne a zöldségek tömegét termelő Észak-Macedónia, aminek az új nevét a lakói nagy része rühelli, de elviselik az olyannyira vágyott EU-tagság áraként. De lesz-e ebből valami?

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás