Az Alkotmánybíróságnak hirtelen fontos lett az EU, hogy elodázhassa a kínos döntéseket

A civiltörvény és a lex CEU ügyét is felfüggesztik. Az érvelés briliáns: meg akarják várni, hogy ítél az Európai Bíróság, ami tök más mércék szerint fog dönteni.

Hosszú hónapok óta ül az Alkotmánybíróság a lex CEU-n és a civiltörvényen. Ha valaki elfelejtette volna: az előbbi nemzetközi megállapodást ír elő ahhoz, hogy az aktuális főellenség Soros György egyeteme, a CEU továbbra is működhessen Magyarországon, az utóbbi pedig – szintén a Soros elleni harc jegyében – a külföldről támogatott civil szervezetek listázását írja elő.

A törvények tavaly tavaszi és nyári elfogadása után az ellenzéki képviselők normakontrollt kezdeményeztek az AB előtt, és érintettektől is érkeztek alkotmányjogi panaszok. Aztán egy csomó ideig nem történt semmi. Azon valószínűleg senki sem lepődött meg, hogy a tavaszi választásig nem döntötte el az ügyeket az AB, csak csendben ült rajtuk.

Milyen alkotmányos párbeszéd? Mindegy, időhúzásra jó lesz!

Végül most eljött a nagy nap: az AB valamiért úgy érezte, hogy nem lapíthat tovább, és meg kell magyaráznia, miért nincs, és miért nem is lesz még egy darabig döntés a két törvényről.

Nem vicc. Az „európai alkotmányos párbeszéd” nagyon divatos kifejezés mostanában az EU-joggal foglalkozó jogászok körében, és végre az Alkotmánybíróság is megérezte a divat szelét. Persze csak óvatosan követi, és olyat egyelőre el se lehetne komolyan képzelni, hogy egy valóban az EU-ra tartozó ügyet netán annak rendje és módja szerint előzetes döntéshozatalra bocsásson az Európai Bíróság elé, de legalább valahogyan hivatkozik erre a divatos terminusra – ha mást nem, azért, hogy a saját semmittevését megmagyarázza.

Kedden ugyanis közzétett egy közleményt az AB, amiben közlik, hogy felfüggesztik a lex CEU és a civiltörvény alkotmányossági vizsgálatát. Konkrétan ez szerepel az egyik indokolásban (mivel több törvényt érint több eljárás, összesen három végzés született, amiket itt, itt és itt lehet elolvasni): „Eljárása során az Alkotmánybíróság észlelte azt, hogy az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2017. december 7- én az Európai Unió működéséről szóló szerződés 258. cikke alapján az Európai Unió Bíróságához fordult” az ügyben.

Vannak azonban furcsább dolgok is ebben az érvelésben, mint az AB páratlan reakcióideje. Mégpedig az, amit az egész testületben csak néhány alkotmánybírónak sikerült észrevennie. Schanda Balázsnak és Hörcherné Marosi Ildikó egy párhuzamos indokolásban szerényen megjegyezte a lényeget: hogy az Európai Bíróság más jog alapján fogja az ügyet eldönteni, mint ami alapján a magyar Alkotmánybíróságnak el kéne.

Nevezetesen az előbbi az EU-jogot, utóbbi a magyar alkotmányjogot alkalmazza, ami miatt pedig ez végképp nem mindegy, az az, hogy a konkrét esetben simán lehet – sőt, a lex CEU esetében valószínű – hogy eltérő eredményre vezet az egyik és a másik.

Stumpf István karakán különvéleményben tovább ment, és kerek-perec leszögezte: az Európai Bíróság és az AB előtt zajló ügyeknek mindössze annyi közös pontjuk van, hogy ugyanazok a törvények képezik az eljárások tárgyát.

– így pedig a döntésére várni is felesleges.

Stumpfnak teljesen igaza van. Mondom is, hogy miért.

Ami nem ütközik EU-jogba, attól még lehet alkotmányellenes

Bármennyire is nyilvánvalóan diszkriminatív, személyre szabott, és több okból is alkotmányellenes ugyanis egy törvény, attól még könnyen elképzelhető, hogy az EU abba nem szólhat bele.

A lex CEU-val például pontosan ez a helyzet. Az EU-nak ugyanis – leegyszerűsítve – akkor van dolga a magyar jogszabályokkal, ha azok valamilyen uniós normát, jellemzően irányelvet ültetnek át, vagy ennek hiányában is, ha tagállamok közötti, határon átívelő ügyet érintenek. Amihez az Európai Bíróságnak nincs köze, azok a tisztán belső jogi szabályok, meg az olyanok, amik a tagállam EU-n kívüli, úgynevezett harmadik országokkal való kapcsolatára vonatkoznak.

Mivel a CEU egy amerikai egyetem, így nehéz belátni, hogy az EU mégis mi alapján indított kötelezettségszegési eljárást. Annak idején a Bizottság erre a kérdésre azt válaszolta nekünk, hogy bár az USA valóban nem EU-tagállam, de a WTO alapján Magyarország ugyanúgy nem diszkriminálhatja az amerikai egyetemet, így tulajdonképpen a WTO GATS-egyezményét akarják Magyarországgal betartatni. A kötelezettségszegési eljárás megindításáról szóló sajtóközleményben pedig olyan természetességgel hivatkoznak a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságára a CEU vonatkozásában, mintha Amerika időközben belépett volna az EU-ba. Az EU-s hatáskörök ilyen kiterjesztő értelmezése finoman szólva is furcsa.

Még akkor is, ha a lex CEU nyilván vérlázító, és alkotmányellenes. Mégpedig a magyar alkotmány alapján az, amit jelen esetben az ügyre alkalmazni kell. Vagyis kellene. Például azért, mert általánosnak álcázott törvényben egyetlen jogalanyt pécéz ki, kormányok kénye-kedvétől teszi függővé egy egyetem működését, aránytalanul korlátozva ezzel az oktatás és tudományos kutatás szabadságát.

Nem kell ehhez EU-jog, ez elsősorban és leginkább ugyanis a magyar alkotmány alapján nincs rendben.

Persze egyáltalán nem biztos, hogy ezt mondja, hiszen ha nagyon akarja, találhat nagy nehezen valami tagállamok közötti nemzetközi szálat, például, hogy a CEU-n tanuló német, holland és egyéb EU-s polgár diákokat, akik épp „szolgáltatást vesznek igénybe” hátrányosan érinti, vagy ilyesmi.

Mindenesetre, ha Luxembourgban nem védi meg az EU az amerikai egyetemet – mint ahogy nem kell megvédenie – akkor az AB széttárhatja a kezét, mondván: rajta van a törvényen a kóserpecsét. Közben pedig mélyen hallgathat arról, hogy a saját feladata lett volna a magyar Alaptörvény alapján megakadályozni ezt a skandalumot.

A civiltörvénnyel azért más a helyzet, mivel ha a „külföldről támogatott szervezetek” támogatása uniós tagállamból érkezik, akkor már megvan a szükséges tagállamokon átívelő nemzetközi szál. Más kérdés, hogy ennek az elkaszálása sem feltétlenül borítékolható, hiszen bár plusz adatszolgáltatást ír elő ezen szervezeteknek a törvény, de érdemben a működésüket nem hátráltatja. Mondjuk az adminisztratív kekeckedés, ha diszkriminatív, akár elég is lehet arra, hogy Luxembourgban kimondják a jogellenességet.

Hivatkozzunk csak az EU-s alapjogokra, az jól hangzik, és addig sem kell az alkotmányt érvényesíteni!

Felmerülhet a kérdés, hogy az AB mégis hogyan vette most észre az EU-jog relevanciáját olyan ügyekben, ahol valójában az EU-jog nem, vagy csak nagyon áttételesen érintett? Főleg úgy, hogy olyankor, amikor az EU-jog egyértelműen érintett lett volna, az AB-ban fel sem merült, hogy megkérdezze az EU luxembourgi bíróságát – ez akkor volt, amikor Orbán Viktor örömében a kalapját dobálta az AB nemzeti identitásról szóló határozata miatt, amit az érvénytelen kvótanépszavazás után sikerült gyorsan összecsapni.

Úgy, hogy egy másik trendi vonatra is sikerült felülnie az AB-nek, és elkezdte az emberi jogokat meg EU Alapjogi Chartáját emlegetni. A logika egész pontosan a következő: a Velencei Bizottság is reklamált már a szóban forgó törvények miatt, és „a Velencei Bizottság által felhívott alapjogokat az Európai Unió Chartája is rögzíti, és részleges átfedésben, illetve érintkezésben állnak, illetve állhatnak az Alkotmánybíróságra benyújtott indítványban megjelölt alapjogokkal”.

A Velencei Bizottság egyébként az egyesülési szabadságra, a véleménynyilvánítás szabadságára, az oktatás és a kutatás szabadságára hivatkozik.

Maga a Velencei Bizottság is hivatkozik a magyar alkotmányra az AB által is idézett véleményeiben.

A különbség az, hogy az EU Chartáját az EU-s jogszabályok végrehajtásakor kell alkalmazni, a magyar alkotmányt meg a belső jogszabályoknál: vagyis a lex CEU és a civiltörvény esetében.

Erre,

 – más jogszabályok alapján, más érveket mérlegelve. Így az AB az egyébként nem is alkalmazandó EU Chartára mutogatva látszólag puszta EU-barátságtól vezérelve jó időre elhalasztja a magyar alkotmány és az abban foglalt alapjogok érvényesítését.

Jobb esetben. Rosszabb esetben meg egyenesen lemond arról.