Megy a szlovén Bajnai, jöhet a szlovén Orbán?

A szlovén napi- és hetilapokban az elmúlt hetekben többször orbánoztak, mint a magyar ellenzéki közéletben. Legalábbis azokban, amelyek nem vették át frissen a sorosozós-migránsozós habonyi receptet. Vasárnap másfélmillió szlovén eldöntheti, hogy sikeres magyar exporttermék lehet-e Orbán Viktor. Szlovén alteregója, Janez Janša szinte biztosan nyerni fog, kérdés, hogy elég lesz-e ez a kormányalakításhoz.

Június harmadikán – a tervezettnél pár héttel előbb – előrehozott parlamenti választások lesznek Szlovéniában. Az ország a legkisebb szomszédunk, politikai élete ritkán jelenik meg a hírekben.

Miért megy ilyen jól Szlovéniának?

Noha az országot a 2008-as válság eléggé odacsapkodta a földhöz, még mindig a térség legfejlettebb állama, másfélszer több az egy főre eső GDP-je, mint Magyarországnak.

Szlovénia Jugoszlávián belül is a legfejlettebb volt. Miután az ország pár napos „háború“ (inkább amolyan lövöldözés) után alapvetően békésen kivált az államszövetségből, a szlovén reformkommunista elit – ellentétben számos más kelet-európai országgal – nem követte a nyugati tanácsokat, s csak fokozatosan, lassan csökkentette az állami tulajdont, meghagyva több jól működő céget állami tulajdonban, például a bankokat is. Ez aztán a 2008-as válság idején ütött vissza, amikor hirtelen a szlovén költségvetésnek kellett a bankok hiányait fedezni.

A reformkommunista értelmiség szerepe nem csak gazdasági, de kulturális is: Szlovéniában, ellentétben valamennyi más ex-jugoszláv tagköztársasággal, a nacionalisták mindvégig defenzívában voltak, a politikai és kulturális életet nem tudták jelentősen meghatározni. Szlovéniában továbbélt a marxizmus is, amelynek legjelesebb képviselőit, kiadóit már a jugó időkben is Ljubljana adta – ennek egyik terméke Slavoj Žižek leninista filozófus.

A szlovén SZDSZ letűnt virágkora

A politikai és kulturális hegemónia pártszinten a Liberális Demokrata Párt (LDS) meghatározó szerepében jelent meg: ez amolyan szlovén SZDSZ volt, amelyet azonban nem antikommunista disszidensek, hanem inkább reformkommunista technokraták határoztak meg. Ráadásul a párt a nevével ellentétben inkább baloldali gazdaságpolitikát folytatott. (Egyfajta K und K-örökség a térségben, hogy a liberális jelző – hasonlóan Magyarországhoz, Horvátországhoz vagy Ausztriához – balliberalizmust, azaz kultúr- és társadalompolitikai liberalizmust takar, nem pedig gazdaságit.)

A kilencvenes éveket és a 2000-es évek elejét az LDS uralta – nem mindig kormányon, de még ha a jobboldal is volt hatalmon, a ljubljanai vagy tengermelléki balliberális, poszt- és pro-jugoszlavista elit nem volt kirobbantható.

a nacionalista háborúskodásba zavarodott többi ex-jugó állammal szemben pedig békét jelentett, 2011-re fulladt végképp ki.

A 2011-es parlamenti választásokon az addigra már legyengült LDS be se jutott a ljubljanai parlamentbe. A két-háromszázezernyi balliberális, szekuláris, antiklerikális, antifasiszta, Jugoszláviát nem élből gyűlölő szavazó azóta keresi az új politikai otthonát. 2011 óta valamennyi választáson megjelent egy-egy új erő, amely részben e réteg új pártja, azaz az új LDS akart volna lenni – de tartós siker egyik kezdeményezést se övezte.

Miro Cerar – a szlovén Bajnai gyors felemelkedése és bukása

A Ljubljana szerb főpolgármestere, Zoran Janković által 2011-ben alapított Pozitív Szlovénia (PS) párt egy ciklust élt csak meg, 2014-ben a balliberálisok új kedvence már a jugoszlavista elitbe beleszületett jogászprofesszor, Miro Cerar volt, aki 2014-ben saját nevére keresztelt párttal (SMC) megnyerte a jobboldal elől az előrehozott választást. Neki sikerült az, ami Bajnai Gordonnak nem: még egyszer összefogni és győzelemre vinni a balliberális tábort.

Az SMC rövidítés azóta már a Modern Közép Pártját takarja; a párt viszont közben bezuhant tíz százalék alá. A most vasárnapi választásokon Miro Cerar – aki pár hete egy megakadályozott vasútprojekt és az emiatti koalíciós viták miatt le is mondott a kormányfőségről – talán hat-nyolc százalékot még összehoz.

Az idei választásokon a balliberális szavazók több párt közül is válogathatnak, de igazából – ellentétben akár Janković 2011-es, akár Cerar 2014-es kezdeményezéseivel – senki se tölti be ma már az LDS szerepét.

Ráadásul Janez Janša, aki Szlovénia függetlenné válása óta lebeg mumusként a ljubljanai elit felett, jó eséllyel befuthat az első helyre.

A szlovén Orbán is a mi Habonyunkra hallgat

A jobboldali Janša, aki karrierjét ifjúkommunista újságíróként kezdte, volt már kormányfő: 2004 és 2008, majd 2012 és 2013 között. De ezek a ciklusok még egy outsider politikus be-betörései voltak, amelyeket aztán a balliberális pártok sikeresen vissza tudtak verni. 2014-ben Janša, akinek egy korrupciós ügy miatt börtönbe is kellett vonulnia, nem tudott komoly alternatívát állítani.

Idénre azonban a pártja, a Szlovén Demokrata Párt (SDS) magabiztosan vág neki a választásoknak. Janša érzi, hogy örökös ellenfelének, az LDS-nek a helyét ma üresen hagyta az egymással veszekedő baloldali és liberális tábor.

Önbizalmához azonban magyar vezetőedzők is hozzájárulnak:

Az SDS Habony Árpád médiacégének segítségével bővíteni tudta a párthetilap – és amúgy az egyetlen szlovén jobboldali hetilap –, a piszkosul rosszul szerkesztett és dögunalmas Demokracija (Demokrácia) kínálatát. A szokásos partizánellenes történelmi esszéket és semmitmondó interjúkat SDS-s politikusokkal egy áramvonalasabb, egyben konfrontatívabb stílus váltotta fel. A Demokracija hetilap azonban már régóta létezik, a szlovén médiapiacon ugyanolyan outsider volt, mint az SDS a pártok között.

Az igazi újítás így a Riposzt mintájára piacra dobott SDS-es bulvárnapilap, a Škandal24 (Botrány24), amely a magyar Riposzt és Origo stílusában hazudozik és gyalázkodik az SDS ellenfeleiről.

Emellett a Habony-művek egy tévét is csinált Janšanak: a Nova24Tv, amely egykoron amolyan helyi EchoTV volt szélsőjobboldali, beszélni nem tudó műsorvezetőkkel, mára az SDS hírtévéje lett. Ezzel

a szlovén médiapiacot a balliberális-posztkommunista Delo (Munka), a balliberális Večer (Este) és a liberális Dnevnik (Napilap), valamint a felettébb szellemes címlapjairól és tényfeltáró cikkeiről ismert, radikális liberális-antiklerikális Mladina (Ifjúság) határozza meg.

Szlovéniában nem biztos, hogy elég a győzelemhez a migránsozás és a sorosozás

Politikai téren Janša a mostani vasárnapi választástól várja az áttörést. A kampányban teljes mértékben Orbán idei plakátjait, jelszavait másolja: a párt migránsellenes plakátjai egy az egyben a magyar kormánytól lettek átvéve.

Janša azonban egyelőre nem lépett még teljesen Orbán nyomdokaiba. A jobboldalt például nem tudta teljesen maga mögött egyesíteni. Noha a három másik jobboldali párt, a kisvárosi keresztény polgárságot képviselő, gazdasági liberális Új Szlovénia (NSi), a vidéki katolikusokat képviselő Szlovén Néppárt (SLS) és a fasisztoid Szlovén Nemzeti Párt (SNS), nem zárkózik el már élesen Janšától, a parlamenti többség akár még velük is kérdéses.

A tisztán arányos, listás szlovén választási rendszerrben Janša a szavazatok 25-30 százalékára számíthat (a Nova24Tv szerint akár 30 százalék feletti eredmény sem kizárt), de a parlamentbe a többi jobboldali párt közül csak az NSi fog biztosan bejutni nyolc-tíz százalékkal. Az SLS és az SNS a négyszázalékos küszöb alatt áll egyelőre. Hogy melyik szlovén párt mit akar, és pontosan hogyan áll most, itt röviden, külön is összefoglaltuk.

Mindazonáltal Janša csütörtöki ljubljanai kampányzáróján az NSi és az SLS is jelen volt, ami nagy előretörés ahhoz képest, hogy

Janša ugyanis messze van attól, hogy akár csak abszolút többséget szerezzen, az alkotmányozó többség pedig teljesen esélytelen.

A szlovén balliberálisok tudják, kitől rettegnek, de azt nem, hogy kire szavazzanak

A szlovén balliberális közéletet mindenesetre áthatja a félelem:

és már a kötelező magyar nyelvhasználatra is felkészültek. A Mladina hetilap – együttműködésben a Magyar Naranccsal – alaposan feltárta a Fidesz, illetve Habony Árpád és az SDS közötti pénzmozgásokat, amelyek az illegális pártfinanszírozás gyanúját is felvetik. Eközben pedig az „orbanizáció“ olyan hívószó lett a balliberális oldalon, ami miatt várhatóan nagy lesz ott is a mozgósítás.

E közel kétszázezres tábor, amely mindegy kire, de Janša ellen akar szavazni, egyelőre viszont nem tudja, nem látja, ki is lehetne ez a „mindegy ki“. Idén nincs már Janković, Cerar pedig megvert politikus. A valóban baloldali és/vagy liberális pártok, amelyek tehát tényleg Janšával állnak szemben, valahol tíz százalék körül (de inkább az alatt) futnak.

E térfélen vannak a Dejan Židan agrárminiszter vezette Szociáldemokraták, akik a mostani kormányban is részt vesznek. A posztkommunista párt mára annyira izgalmas és üde, mint a magyar MSZP.

Aki valódi baloldalt akar, az a közép-európai térség legsikeresebb újbaloldali pártjára, a Levicára (Bal) szavazhat. A két párt fej-fej mellett halad, tíz-tíz százalékot érhetnek el. Emellett persze ott van még a balliberálisok számára Miro Cerar megmaradt kormánypártja, illetve egy korábbi liberális kormányfő, Alenka Bratušek mozgalma (SAB), őket azonban jelenleg három százalékra mérik csak.

Taktikailag leszavaznak egy humoristára?

Mivel tehát a tényleg baloldali és/vagy liberális pártoknak semmi esélyük nincs önállóan kormányon maradni, kormányra kerülni, számos Janša-ellenes szavazó taktikailag szavazhat:

Azaz ha valaki, akkor csak ő tudná a szlovén Orbánt megszorongatni. Az is tudható még róla, hogy elvileg nem hajlandó olyan kormányban résztvenni, amiben Janša is ott van (bár kérdéses, hogy az SDS egészére is vonatkozik-e a kizárás).

Šarec egy észak-szlovéniai kisváros polgármestere, előtte újságíróként, színészként és kabarettistaként szerzett ismertséget és népszerűséget. Főleg arról volt híres, milyen jól tud utánozni más politikusokat – egyik alapszáma volt a Janez Janša-imitáció.

Šarec a tavaly októberi elnökválasztáson jelent meg meglepetésjelöltként: az első fordulóban 25 százalékot szerzett, a második fordulóban pedig 46 százalékos eredménnyel szorongatta meg a győztes szocdem jelöltet, Borut Pahort.

Šarec nézeteiről azonban nem sokat tudni: keresztény-szociálisnak tartja magát, de támogatja a melegházasságot, gazdaságilag baloldali és jobboldali ötleteket egyaránt megfogalmazott már. Főleg az elitellenesség jellemzi – de ő eme elitbe beleérti Janez Janšat is. Mivel ma Šarec tudhatja leginkább megközelíteni Janšát, vélhetően az utolsó percekben besöpörhet számos beijedt balliberális szavazót.

Ha a jelenlegi közvéleménykutatások biztosak, akkor se Janša jobboldali blokkja, se a balliberális tábor nem tud kormányt alakítani. Kérdéses, hova állna Šarec.

És ki mögé áll be a szlovén Schmuck Andor?

De ennél még fontosabb, hogy hova áll majd a szlovén politika állandó királycsinálója, a Nyugdíjasok Demokrata Pártja (DeSUS). A még csak ötvennyolc éves – tehát messze nem nyugdíjas – Karl Erjavec külügyminiszter pártja, és maga Erjavec is a szlovén politika állandó túlélője. Van ugyanis stabil 6-10 százalékos nyugdíjas bázisa.

Erjavec amúgy még csak negyvenöt éves volt, amikor jó érzékkel nyugdíjasvezérnek állt, és ezzel tényleg nyugdíjasállást szerzett magának a szlovén politikában. A DeSUS posztkommunista-baloldali pártnak számít inkább, de támogatta már Janez Janšát is, ha ő ígért többet.

Erjavec, aki amúgy annyira oroszpárti, hogy a ljubljanai orosz nagykövet nyíltan mellette kampányol, kitérő válaszokat ad arra a kérdésre, hogy kész lenne-e most is többséghez segíteni Janšát. Az persze biztos, hogy egy totális antikommunista fordulatot Erjavec – aki maga is a posztkommunista elit terméke – nem támogatna, így a nagyon kétségbeesett Janša-ellenesek akár még Erjavecben is bízhatnak mint végső szalmaszálban.

A szavazók közel harmada két nappal a voksolás előtt se döntött még. A nagy kérdés az, hogy

Ennyi szavazót kellene elvinnie az urnákhoz Janšának.

Másrészt a Janša mögötti pártok tényleges eredményét nagyban befolyásolhatja, hogy a szavazni mindenképp akaró Janša-ellenes városi réteg végül kire adja a voksát.

Itt meg lehet nézni a teljes kínálatot.

CÍMLAPFOTÓ: Koszticsák Szilárd / MTI

A MÁSODIK FOTÓ: ANŽE PETKOVŠEK / zurnal24.si