+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Isztin Péter
2018. május 28. hétfő, 08:47
Nagyobb piacot, több innovációt és kevesebb közterhet is hozhatna az áhított népességnövekedés. Ehhez viszont okosan kell ösztönözni a gyermekvállalást, és nem csak a leendő anyákra célozva.

Az elmúlt pár hétben a magyar közbeszédbe ismét megérkezett a demográfia témája. A miniszterelnök az április 8-i választási győzelme után „demográfiai súlypontú” kormányzást ígért, az Üvegplafon anyaforradalmat hirdetett, amire heves reakciók születtek a kormánypárti sajtó egy részében. (A vita tárgya röviden az volt, hogy a kisgyermekes anyák keresztnevük helyett „anyuka” néven illetése a kórházakban és a hivatalokban lealacsonyító, vagy éppen az anyaságuk pozitív hangsúlyozása-e.)

 

Az elmúlt napokban pedig egy videó veri a hullámokat, amely arra buzdít, hogy „hozz világra még egy magyart”, miközben „afrikai kannibálok” bejövetelét vizionálja.

 

Mindezek mellett – főleg a baloldali és liberális oldalon – tartja magát az a nézet, miszerint a gyermekvállalás alapvetően magánügy, amibe másoknak, főleg az államnak, nem lehet beleszólása.

 

Egy csomó előnye van annak, ha többen vagyunk

 

A jelenlegi klímában érdemes röviden áttekinteni, milyen előnyei vannak annak, ha egy országban több az ember – mert amúgy vannak ennek előnyei. A másik kérdés pedig, hogy milyen eszközökkel lehet és érdemes elérni, hogy többen legyünk.

 

1. Nagyobb népesség → nagyobb piac

 

Bár a globalizáció miatt egyre inkább globális piacokról beszélhetünk, a nagyobb belső piacoknak még mindig vannak előnyei, főleg, ha mondjuk az európai belső piacról beszélünk.

 

Minél nagyobb a piac, vagyis a termékek és szolgáltatások iránti potenciális kereslet, annál több terméket és szolgáltatást érdemes kifejleszteni.

 

Adam Smith klasszikus mondásával élve, a specializáció egyetlen korlátja a piac terjedelme. A több ember pedig nagyobb piacot eredményez.

 

2. Több ember → több ötlet

 

A modern gazdaságokat leginkább az innováció képessége viszi előbbre. Minél több ember él egy helyen, annál nagyobb a valószínűsége, hogy valakinek a fejéből kipattan egy új ötlet, és annál szélesebb körű lehet az ötletek egymás közötti kicserélése. Így a nagyobb népesség nagyobb mértékű technológiai fejlődést eredményezhet.

 

3. Több ember → fix költségek szétterítése

 

Vannak jószágok, amelyekből hiába fogyasztanak többen, nem lesz belőlük kevesebb. Ezeket nem rivalizáló jellegű javaknak nevezzük. Ide tartoznak az úgynevezett közjavak is, mint amilyen a honvédelem vagy a rendfenntartás.

 

Ha egy országban többen laknak, nem lesz ezekből kevesebb, viszont az előállításuk költségeit több ember között lehet szétteríteni. Így egy emberre kisebb költség jut. Hasonló ez ahhoz, mint amikor azért laknak együtt emberek, hogy ezzel spóroljanak a rezsiköltségeken.

 

4. Több (munkaképes) ember → fiskális terhek szétterítése

 

Ez a jól ismert „legyen, aki fizeti a nyugdíjat” érv. A nyugdíjrendszer jól ismert módon annál nehezebben tartható fenn, minél kevesebb az aktív munkavállaló a nyugdíjasokhoz képest. 

 

Súlyosbítja a helyzetet, hogy maga a nyugdíjrendszer negatívan hat a gyermekvállalásra:

 

ha kevésbé kell a gyerekekre támaszkodni idős korunkban, kevesebb gyereket érdemes vállalnunk. A több ember viszont, aki dolgozni is képes és hajlandó (most vagy a jövőben) fenntarthatóbb költségvetéshez vezet.

 

5. Több ember → negatív környezeti hatások

 

Igen ám, mondják sokan, de a fenti pozitív hatások mellett a több ember nagyobb környezetterhelést is jelent. Ez ugyan igaz, ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a környezeti problémákat végső soron innovációk oldhatják meg, arra viszont a nagyobb népesség többnyire pozitívan hat, ahogy azt fentebb már láttuk. Emiatt összességében eltúlzottnak érzem a nagyobb népességgel kapcsolatos környezetvédelmi aggályokat.

 

Mindezt viszont nem vesszük figyelembe, mikor a gyermekvállalásról döntünk

 

Látjuk tehát, hogy megalapozott a népességcsökkenéstől való félelem: a nagyobb népesség valóban nagyobb gazdasági jólétet jelenthet egy ország (illetve egy belső piac) számára. Közgazdasági szakkifejezéssel élve a népesség növekedésének – a mai fejlett világban legalábbis – főként pozitív externáliái vannak.

 

Vagyis az állampolgárok, a potenciális szülők nem veszik figyelembe a népességnövekedés hasznainak egy részét.

 

Amikor arról döntünk, vállalunk-e gyereket, és ha igen, hányat, azt vesszük elsősorban figyelembe, hogy számunkra ez milyen hasznokat okoz.

 

Azt viszont nem mérlegeljük, hogy a társadalmi jólétre milyen hatással lesz. Emiatt a gyermekvállalást (vagy a népességnövekedés más módjait) érdemes külön ösztönözni.

 

De hogyan érhetjük el a nagyobb népességet?

 

Nagyjából két úton lehetséges egy ország népességének növelése: 

 

ha több gyermek születik, vagy ha több bevándorló érkezik az országba. Ezen a ponton követnek el sokan egy logikai hibát:

 

megfigyelik, hogy rendelkezésünkre áll ez a két út, majd egyiket gyorsan kizárják, hogy a másik mellé tehessék le a garast, vagy az egyik mellett leteszik a garast, hogy a másikat kizárhassák.

 

Nincs okunk azonban azt feltételezni, hogy a két mechanizmus egymás rovására működne. Sőt, a józan ész mentén nyugodtan mondhatjuk, hogy egy optimális népesedési politika valószínűleg mindkettőt magában foglalja: támogatja a gyermekvállalást és a valamivel nagyobb bevándorlást is.

 

Annak oka, hogy miért lehet szükséges mindkettőt támogatni, egyszerű: kizárólag a gyermekvállalás ösztönzésére támaszkodni fiskálisan költséges, kizárólag a bevándorlásra támaszkodni pedig politikailag nem kivitelezhető, és társadalmi feszültségekhez vezet.

 

Érdemes tehát valamilyen mértékben a gyermekvállalás ösztönzésére és a bevándorlásra is támaszkodni.

 

De hogyan érdemes ösztönözni a gyermekvállalást?

 

A pénz nem elég, megbecsülés is kell

 

Vannak viszonylag jól bevált anyagi ösztönzők, mint a közvetlen pénzbeli támogatás, vagy a bölcsődei férőhelyek növelése, dadák alkalmazására felhasználható utalványok bevezetése, ezáltal támogatva a gyermeknevelés egyes részeinek „kiszervezését”. Szintén jól működő ösztönző a gyerekbarát munkahelyek és a részmunkaidős foglalkoztatás támogatása. Egy kutatás szerint különösen nagy hatása lehet az olyan intézkedéseknek, amelyek kifejezetten a nők számára csökkentik a gyermekvállalás költségeit.

 

De a pénzügyi ösztönzőkön túl szükség lehet arra is, hogy a szülőket ne „adóztassuk” túlzottan pszichikailag.

 

Gyakori megfigyelés például, hogy túl gyakran vádolnak szülőket, főleg anyákat azzal, hogy rossz szülők, és kéretlen gyermeknevelési tanácsokkal bombázzák őket. Vagy idegesítenek minket a körülöttünk lévő gyerekek, és ennek hangot is adunk. Az ilyen, egyenként apró dolgok összeadódva ronthatják a gyermekvállalási kedvet.

 

Egy demográfiai súlypontú politikának arra is kell tehát törekednie, hogy

 

általában véve jó legyen szülőnek lenni, aminek része a társadalmi megbecsülés

 

és az, hogy nem elfogadott túlzottan beleavatkozni a szülői tevékenységbe. És ezen a ponton egy „anyaforradalomnak” is lehet demográfiai haszna: egy gyermekvállalást ösztönző környezethez hozzátartozhat az is, hogy az anyákat a nevükön szólítják, ezáltal is jelezve megbecsülésüket.

 

A leendő apákról sem szabadna megfeledkezni

 

Ugyancsak jó lenne, ha a (mindenkori) kormány egy „átfogó megállapodás” során nem feledkezne meg a nők mellett a férfiakról, a potenciális apákról sem. A háztartási munkamegosztás átalakulása új apaszerepek megjelenését tette szükségessé, az alkalmazkodás azonban a férfiak számára gyakran nehézkes.

 

Az apák által is felvehető, vagy esetleg kifejezetten ilyen irányba ösztönző, gyermeknevelési támogatásokon túl nincs jó receptem arra, hogyan lehetne kifejezetten az apákat megcélozni egy népesedési politika keretében, de mindenesetre

 

jó kezdet lenne, ha a kormány a nők mellett a férfiakat is felvenné a demográfiai kampányok célcsoportjai közé.

 

A demográfia megosztó téma, mégpedig erősen a kultúrharc „szekértáborai” mentén oszlanak meg az erről vallott nézetek. De ha valódi megoldásokat keresünk a demográfiai kihívásokra, a szekértáborok hagyományos nézetcsomagjain felül kell emelkedni.

 

Ennek része kell, legyen az, hogy ha valaki nem pont úgy beszél erről a kérdésről, ahogy mi szeretnénk, nem felháborodunk, hanem elgondolkodunk rajta, sőt, ha arra érdemes, akár beépítjük saját nézetcsomagunkba. Ez önmagában egy kihívás, de az elkövetkező hónapokban és években lesz módunk gyakorolni.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Egész Európában egyedülálló módon korlátozásokkal engedik vissza a nézőket hétvégén a magyar stadionokba, így összejött az, amiről élő ember nem hitte, hogy összejöhet!

Mármint azután, hogy a felek közös menetrendben állapodtak meg az ukrán nyelvtörvény miatt kialakult konfliktus rendezésére.

A 21. kerületi önkormányzat szerint míg a kormány a világ egyik leghatékonyabb védekezését mutatta fel a koronavírussal szemben, addig Karácsony politikája olyannyira diktatórikus, hogy az még Demszky idején is elképzelhetetlen volt.

Könnyen lehet, hogy a kívánt spórolás helyett az egész egy felesleges ráfizetés lesz. Elmagyarázzuk, hogy miért.

Miért fontos, hogy kié ez a pozíció? Elmondjuk ezt is.

A miniszterelnök nincs oda a 750 milliárd eurós uniós mentőcsomag ötletétől se, a közös hiteltől „berzenkedik”, a pénzek elosztása szerinte „abszurd és perverz”.

Noha a horvát belügyminisztérium továbbra se engedélyezné a tengerparti városnak a magyar időkben használt trikolórt, a baloldali többségű közgyűlés egy trükkel megkerülte Zágrábot.

A hét kérdése

Hiába vagyunk EU-tagok, a járvány előtti határforgalmat először nem valamelyik uniós szomszéddal, hanem a nem EU-tag Szerbiával állítottuk vissza. Mi ennek az oka? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Június 2-án, a Magyar Szociológiai Társaság által szervezett, online beszélgetésen szakértők próbálják feltárni a vidék-város közti, sokrétű egyenlőtlenség hátterét.

A Republikon Intézet június 2-i, online konferenciáján, ha nem is élőben, csak az otthoni kamerák előtt, de leül egymással vitázni a Fidesz és az ellenzék.

Még ha online is, de június 5. és 6. között a Rosalia borfesztivál keretében lesznek élő interjúk borászokkal, művészekkel és a gasztronómia képviselőivel.

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

DrMáriás festményeit Győrfi Pálról, a nyugalomhipnózis nagymesteréről, vagy Müller Cecíliáról, Baby Yoda megmentőjéről június 6-tól nézheted meg Szentendrén.

Ezt is szerettétek

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Hogyan élik meg a koronavírus-járványt a különböző generációk? Kiknek a legnehezebb most, és miért jött elő a nyugdíjasbashing?

Twitter megosztás Google+ megosztás