Mi a teendő?

Pártokat kell csinálni. Méghozzá igaziakat. Értelmiségi holdudvart is csinálni kell. A holdudvarból kritikus pártsajtót kell csinálni.

A választások Orbán Viktor fényes győzelmét hozták. Lehet, hogy csaltak, nem tudom. Köszönjük az ezzel kapcsolatos tucatnyi üzenetet, mi nem igazán tudunk velük mit kezdeni, mivel nem vagyunk oknyomozók. Fenntartom viszont a véleményem, hogy a Fidesz stabil kormánytöbbsége tökéletes, Jobbikot is magába foglaló koordináció mellett és választási csalás nélkül is meglett volna.

Ahogy az EBESZ jelentése helytállóan tartalmazza, a csalás itt inkább az lehet, hogy a “kormány” a “Fidesz” és “Orbán Viktor” fogalmakat sikeresen mosták egybe és finanszírozták a kampányt végtelen mennyiségű közpénzből. Ezt lehetett tudni előre. Az eredmény ezzel együtt érvényes, a hatályos jogszabályoknak megfelelő, Orbán Viktor továbbra sem fogja senki (legalábbis nyilvánosan) egy hatalmát puccsal megszerzett bitorlónak tartani.

Segít majd a külföld?

Nem. Legalábbis direkt semmiképp sem. Amerika félresikerült beavatkozásai szerte a világban megerősítették azt az európai álláspontot (az európai nagyhatalmi álláspontot), hogy direkt sehol sem fognak belenyúlni. Magyarország iszonyatosan sok indirekt ütést fog kapni (ahogy eddig is kapott), csak mostantól egy darabig nagyobbakat. Hogy ettől bármelyik választó itthon majd meggondolja magát és nem szavaz a Fideszre, a vasárnapi eredményt ismerve naivitás lenne hinni.

A Fidesz kinti képviselői ugyanis jelenleg megbecsült és fontos tagjai az EPP-frakciónak, még ha nem is szeretik a főnöküket. Ha kevesebben lesznek, kevesebbet fogják őket bevédeni... de ez mellékszál. Fontos, de mellékszál.

Az értelmiségi rezervátum

A Fidesz legfontosabb eredménye ezen a választáson nem a kétharmad. Az is fontos, de Orbán a legtöbb célját kétharmad nélkül is el tudta érni. Handó Tünde pozícióba rakásával például már rég nem kell kétharmad a bírósági rendszer züllesztéséhez.

A legnagyobb eredmény, hogy a három “baloldali” ellenzéki párt, a DK, az MSZP és az LMP nem párt. Magyarországon ugyanis nem csak azért van egypártrendszer, mert a Fidesz state capture-t csinált és intézményes eszközökkel biztosítja a hatalmát. Hanem azért, mert a Fideszen kívül nincs másik párt.

Mérsékelten belemenve a politológiába, a pártnak van 1. tagsága 2. értékei/ideológiája 3. szellemi háttere.

Ezek közül mindhárommal ma Magyarországon csak a Fidesz bír. A Jobbikot épp szétveti az, hogy nincsen ideológiája. A balosoknak tulajdonképp egyik sincs. Hátterük fővárosi szalonértelmiségiekből áll, ideológiájuk rég lejárt, valamiféle liberális hitvallás, amely már nyugaton is csak akkor sikeres, ha egy Macron-kaliberű politikus képes azt megújítani, és az országot ért kihívásokra sikeresen válaszolni. Érdemi tagságuk meg nincsen. Ebbe bukott bele az Együtt, de az LMP is, amelyet nagy, és a vezetőséget önmérsékletre kényszerítő tagság hiányában a vezetés belharcai tépnek éppen szét, ahogyan korábban az MSZP-t is.

Vagyis az ellenzék a parlamentbe hajszállal épp hogy bejutott (talán bejuttatott), budapesti értelmiségi klikkek által uralt klubokból áll, nem pártokból.

Klubok viszont akkor sem fognak megverni egy pártot a választáson, ha annak a pártnak a politikája olyan, mint a Fideszé. Egyszerűen egy klub nem ellenfele egy pártnak a választásokon. Egy klubban tartott vitán esetleg, de oda nem véletlenül nem megy el Orbán Viktor. Neki a klubokkal semmi dolga, leszámítva azt, hogy annyi pénzt juttasson nekik, amennyiből eljátsszák a díszlet-ellenzék szerepét.

Mi tehát a teendő?

Először is, sajnos a mostani parlamenti ellenzéket el kell felejteni. Ők Mózessel vándorolnak a pusztában, az ígéret földjére nem léphetnek be.

Az SZDSZ elzüllése pontosan megmutatja, hogy mit NEM szabad egy pártnál csinálni. Egy párt, amennyiben a nemzet képviseletében akar fellépni, nem lehet a vidékieket fanyalogva néző fővárosi klikk pártja, különben a vidéki értelmiség otthagyja, ahogy azt a szadesszel is tette.
Tagság kell, fizető tagság. Nyilván ebben az országban keveseknek vannak milliói, pláne milliárdjai pártpolitikára.

De sikeres az a párt lesz, amelyik elvesz havonta ezer forint tagdíjat a tagjaitól, és elszámol minden évben a tagságával. Ha ez nincs, akkor az olyan kísérletek, mint Vona kísérlete a Jobbik néppártosításával, vagy a Hadházy-vonal az LMP-ben, nem vezethetnek sikerre.

A fizető tagság ugyanis havonta emlékeztetve van arra, hogy neki a pártélettel foglalkoznia kell, és az rá is tartozik, az nem tőle elérhetetlen távolságban, egy elefántcsonttoronyban zajlik.

Ha egy pártnak van egy választókerületben tíz tagja, válasszon titkos szavazással egy küldöttet és küldje fel minden évben a küldöttkongresszusra, és ha azt látja, hogy valami agresszív Napóleon el akarja vinni a pártot rossz irányba, hát tegye helyre.

A demokrácia kisegyszeregye ez. Ezt a feladatot az MDF és az SZDSZ szétesése óta azonban egyetlen párt sem végezte el, és amíg nem végzi el, addig nem lesz komoly párt.

Értelmiségi holdudvart is csinálni kell

Elterjedt tévhit (ebben például a Momentum is szenvedett, igaz, az idő rövidsége miatt is) hogy a párt programját, ideológiáját a választás előtt kell megcsinálni.

Nem. A program kidolgozására az a négy év van, ami a két választás között van. rég késő, mikor értelmiségiekre kell vadászni, hogy mondják már meg, mit kéne csinálni az NMHH-val vagy épp az oktatással. Egy pártnak rendezvényeket és kiadványokat kell csinálnia, nem azért mert Józsi bácsi Pusztatekerettyén ettől majd rá fog szavazni. Hanem azért, hogy ha majd a kampányban valamit mondani kell, akkor annak legyen alapja, hogy országszerte véleményvezérként gondoljanak rá.

A holdudvarból kritikus pártsajtót kell csinálni

Az értelmiségi háttérnek biztosítani kell megjelenési lehetőséget és olyan felületet, amit olvashat, tájékozódhat belőle és kialakíthatja viszonyát a Nagy Kérdésekhez és a kicsikhez. Nem, ez nem a print média és a tévé lesz. Nem, Simicska pénzkivonása nem a világ vége. A hagyományos média egyébként is hanyatlani fog.

Nem, a 444 erre nem alkalmas, a legtöbb ember zsebében Bede Mártontól kinyílik a bicska. Az enyémben is, pedig én őt az egyik legjobb tollú magyar újságírónak tartom.

Facebook, tumblr, blogok, ennyi. Kis költségvetés, egy slank hírszerkesztőség, és társadalmi munkában bedolgozó szakértő szerzők. Közösségi alapon. Pont elég. Egy részét munka mellett is lehet csinálni, ahogy én is teszem. Végül pedig a közösség, az eszmei háttér ideológiát fog eredményezni. Nem kell együtt lakkozni (a parkettát) a farkasnak a báránnyal. Lehet ebből jobbos is meg balos is.

Rengeteg akadály van

Vidéken sokan egzisztenciális félelemben élnek, és nem könnyen vesznek részt ilyesmiben. Sok-sok csendes figyelő és olvasó lesz. Mások bevállalják a részvételt. Ebből senki se lesz milliárdos. Az se garantált, hogy az eredmény gyors lesz. Enélkül viszont nem lesznek országos pártok, akik egyáltalán szóba jöhetnének a Fidesz alternatívájaként.

Enélkül gittegyletek lesznek, azok pedig a mostani választáson sikeresebbek voltak, mint a Fidesz.

Ők ugyanis már elérték a maximumot.
 

A poszt a Diétás Magyar Múzsán is megjelent, itt lehet lájkolni!