Ideje lemászni az elefántcsonttoronyból

Nyert a Fidesz. Nagyon is. És emiatt lehet a vidékieket szidni, csak nincs értelme.

Hatalmas bukás volt minden ellenzékinek a tegnap este, és a baloldali választók rögtön „mindenki hülye, csak én vagyok helikopter” üzemmódba is kapcsolták magukat. Hibás az LMP, az MSZP, Gyurcsány, a fideszes csalás, és a többi.

Pedig a kormánypárti győzelmet nem Szél Bernadett vagy Vona Gábor vitte végbe, hanem mi magunk.

Nem a taktikai szavazáson múlt

Nem állt mögöttünk fideszes felforgató a szavazófülkében, nem volt eltűnő tinta a tollakban, és nem írta át a számokat az NVI. Egyszerűen csak több szavazat hasznosult a Fidesz, mint az ellenzék javára.

Ideje lemászni az elefántcsonttoronyból, és elgondolkodni, hogy miért. Annyit azért kijelenthetünk, hogy nem a taktikai szavazás hiánya miatt. Budapesten úgy-ahogy összejött, ennek ellenére sem látszott az átütő győzelem. Sikerült pár egyénit elhozni egy bukott rendszer örökösei számára, de kijelenthetjük: ez a szisztéma bárhol Budapesten kívül hatástalan, működésképtelen.

Mert sokat jelent, hogy nem egy bukott, leszerepelt ex-MSZMP-s szoci figuráról, vagy egy pikszisből kieső kormánypárti politikusról van szó, hanem egy egyszerre konzervatív és szabadságszerető, a színtéren újonnan megjelenő aggódó emberről. Ez ÉS a koordináció kellett a győzelméhez.

Összehasonlítva a jelenlegi DK-s, MSZP-s „legesélyesebbekkel”, látszik is a különbség. Utóbbiakat ugyanis utálja a fél ország, és nem, hogy a fidesztől nem csakliztak el szavazókat, de a jobb érzésű ellenzékiek sem szavaztak rájuk.

Nem Budapest nyerte meg ezt a választást

Amíg a nagykörúti balos ignorancia nyomására több száz órát töltöttek az ellenzéki politikusok a tárgyalóasztalnál lehetetlennél lehetetlenebb koordinációs követelésekkel a politikai kartell legnevetségesebb formáját megvalósítva és a meglévő szavazókon osztozkodva, addig a Fidesz teljes sebességen kampányolt vidéken, és nem, hogy vesztett volna a táborából, de még növelte is azt.

Nem jár nekik korrekt tájékoztatás, a baloldal pedig ahelyett, hogy legalább informálni próbálta őket a fontosabb témákban, magára hagyta a vidéket a pesti egyéni és listás szavazatok reményében. Ebből pedig az látszik, hogy vagy nem is akartak kormányváltást, vagy nem értik a választási rendszert: 18 egyéni győzelemmel nem lehet választást nyerni.

Vidéki kampánnyal az ellenzékből – igaz tessék-lássék módon – szinte kizárólag a Jobbik próbálkozott. Sokan ekézik a Jobbikot koordináció bukása miatt, viszont nézzük meg, hány helyen lett a legerősebb ellenzéki jobbikos. Sok rosszat lehet rájuk mondani, de nem ők voltak a kerékkötők, azaz nem kizárólag.

Kell az ellenzék összefogása. Mindenképpen. Legfőképpen ahhoz, hogy együtt álljanak félre a süllyesztő felé, és hagyják a nem leszerepelt, helyben ismert és vállalható embereket érvényesülni.

2019 szeptemberében önkormányzati választások lesznek. Ha ellenzéki politikus később még valaha nyerni akar bármit, készüljön a visszalépésre, és kezdje el megtanulni a független jelöltek nevét.