Kitörni a falak közül

A nemzeti elszigetelődés politikájával hosszú távon nem lehet ellenállni az elszabadult neoliberális globalizációnak, és az európai integrációban rejlő esélyekkel sem lehet élni.

Németország Magyarország legfontosabb gazdasági partnere: gyáraikkal és cégeikkel tele az ország. De mi is a német érdek a magyarországi parlamenti választáson? Milyen eredmény lenne jó Németországnak és az Európai Uniónak? Az Azonnali felkérésére német újságírók, politikusok fejtik ki véleményüket arról, mi a 2018-as magyarországi választás tétje szerintük. Következzenek Gregor Gysi sorai! A szerző német parlamenti képviselő, a Die Linke korábbi frakcióvezetője, az Európai Baloldal elnöke 2016 óta.

+ + +

2018. április 8-án nagy izgalommal tekint Európa Magyarországra. A parlamenti választáson eldől, folytatódik-e az Orbán-kormány nemzeti egoizmusra épülő politikája, vagy kitör ebből az ország az európai szolidaritás és az emberségesség jegyében.

Az Orbán-kormány mindennemű irgalmasságot nélkülöző migrációs irányvonala, a magyarok ennek ellenére történő nagymértékű kivándorlása az országból, a kormánykritikus mozgalmakkal és szervezetekkel való kérdéses bánásmód – ahol a Soros Györgyhöz való akár csak egy kapcsolódási szál is elég ahhoz, hogy valaki megvetés tárgya legyen –, és a kisebbségekkel szembeni merev kormányzati álláspont nemcsak a magyarországi

Magyarország, amelyet a hidegháború időszakában a keleti blokk államainak polgárai nagyra tartottak, mert viszonylag nyitott volt, és kevésbé doktriner, amely szétvágta a Kelet és Nyugat között feszülő vasfüggönyt, Orbán Viktor kormányzása alatt egy olyan országgá vált, amely új falakat épít, és amelyben fennáll annak a veszélye, hogy megfojtsák a korábban élénk demokráciát.

Azon keletnémetek, akik korábban Magyarországon vásárolták meg a nyugatnémet kiadók NDK-ban betiltott könyveit, most azzal kell szembesüljenek, hogyan tesznek kísérletet az országban a sajtótermékek egyszólamúsítására, valamint arra, hogy az igazságszolgáltatást, a bürokráciát és a médiát közvetlenül a kormányzó párt befolyása alá helyezzék.

Magyarország nemzetközi megítélése is komolyan sérült azáltal, hogy az Orbán és hívei által prédikált és gyakorolt radikális nacionalizmus oda vezetett, hogy ismét emlékműveket állítanak olyan figuráknak, mint a magyarokat Európa legsötétebb időszakában a hitleri Németország mellé állító Horthy Miklós. Az ország megítélésén az sem segít, hogy Orbán Viktor magát azon európai fejlemények éllovasának állítja be, amely Donald Trump elnökségéhez vezetett az USA-ban.

Az a világ, amelyben a jelentős országokat szélsőséges nacionalista egoisták uralják, nem képes megoldani a problémákat. A szociális kérdés már jó ideje világszerte tapasztalható kihívássá vált – ezt a kérdést az újonnan épített falak árnyékában képtelenség megválaszolni.

Orbán Fideszének meglepő veresége Hódmezővásárhelyen, a kelet-magyarországi kisvárosban azonban annak a jele, hogy a Fidesz hatalma egyáltalán nem megrendíthetetlen, és hogy az elégedetlenség növekszik az orbáni rezsimmel szemben.

Az Orbán-kormány politikája nem teszi lehetővé, hogy a magyar fiatalság – amelynek vissza kell fizetnie az egyetemi tandíjat, amint külföldön kezd el dolgozni – is megélhesse Európát, és részt vegyen annak alakításában. És kiteszi Magyarországot annak a kockázatnak is, hogy rövid- vagy hosszútávon elveszítse az európai uniós támogatásokat.

Mert Európa nem működhet egyirányú utcaként.

Éppen ezért kívánom azt minden magyarnak, hogy legyen bátorsága véget vetni a sógor-komaságon alapuló, korrupt Orbán-rendszernek – amely például gazdag emberré tette Orbán vejét –, és segítsen hazájának, hogy kitörhessen a nemzeti önelégültség falai közül.

Fordította: Bukovics Martin. Itt elolvashatod a cikket németül is.