Nem ártana végre választóként kezelni a külhoni magyarokat

Attól, hogy valaki határon túli, még nem lesz idióta, a Fideszre szavazó droid. Viszont esetleg szeretné, ha Magyarországon olyan kormány lenne, amelyik tesz a külhoni magyarokért is valamit. Uszítás helyett tudomásul is lehetne venni, hogy ők választópolgárok, és tenni azt, ami egy párt dolga: próbálni nekik valami értelmes politikai üzenetet eladni.

Alapvetően az ember nem nagyon foglalkozik a DK-val és a Gyurcsány által előadottakkal, azonban az általa szított gyűlölet szót érdemel. Merthogy szerinte nem migránsok támadnak a lángoktól öleltre, hanem románok, mármint magyarul beszélő románok Erdélyből.

A határon túli magyarok honfitársaink

Először is, akármi is van a szavazati joggal, azok ott magyarok, és mint ilyenek, honfitársaink. Kevés magától értetődő minimum van a magyar politikában, ez az egyik. Az a párt tehát, aki bármilyen okból honfitársaim elleni gyűlöletre uszít, az menjen a bús picsába, akkor is, ha az épp nem Bayer Zsolt és a Fidesz, hanem Gyurcsány és a DK.

Na de mi van a szavazati jogukkal?

A külhoni magyarok a nehezebb utat választották: nem asszimilálódtak

Ezek az emberek megtanultak túlélni a kisantant államaiban. Ráadásul nem az asszimiláció útját járták. Pedig a keménytökű székely vidékeket leszámítva, az nem is olyan vészes lehetőség. Nézzünk csak szét bihari és szatmári falvakban az innenső oldalon! Találni fogunk egy csomó Szelezsán (Salagean), Torgyán (Tordeanu), Muntyán (Munteanu), Árgyelán (Ardelean) és hasonló nevű családot. Mind rendes magyar emberek, akik valószínűleg a Fideszre vagy Jobbikra fognak szavazni.

De említhetnénk a szlovák határ mentén élő Pokrovenszki, Oravec, Hugyecz családnevűeket is. A határ másik oldalán sok-sok család gondolhatta azt, hogy lehet Árvai helyett jó lesz az az Oravec, vagy lehet Szlota helyet Slota is az ember.

Ráadásul az elcsatolt részek nagy része eleve többnyelvű környék volt. Nagyapám, aki Munkácson végezte a tanítóképzőt, valami furcsa habarék nyelven mindenkivel tudott beszélgetni. Tudott a magyar mellett tótul, kisoroszul (ruszin), nagyoroszul (orosz), németül, zsidóul (jiddis). Mindegyiken nagyjából számolni, piacon alkudni, vonatjegyet venni, ilyenek. Azokon a vidékeken a vegyesházasság is gyakoribb volt. Főleg a II. világháború után volt nagy az asszimilációs nyomás.

Persze vannak ellentétes folyamatok is, például Kárpátalján sokan fedezték fel magukban a magyart, hiszen a magyar nemcsak szép nyelv, hanem ráadásul egy EU-tagállamban beszélik.

De aki a Trianon óta eltelt most már majdnem száz évben még mindig ott van, és magyarul beszél, az nem a könnyebb utat választotta.
Kire számíthatnak ők? Az EU-ra és kisebbségvédelmi intézményeire, és arra, hogy az országaiknak legalább a látszatra ügyelnie kell. Meg az anyaországra.

A határon túliak nem hülyék

Minden ellenkező híresztelés ellenére azonban 

Én nem vagyok külhoni magyar (bár van néhány tucatnyi külhoni magyar rokonom), de én is szívesen szavaznék olyan pártra, amelyik nem hőbörgési célra használja a külhoni magyarokat, hanem amely a Kárpát-medence közepéről végre valami értelmes magyarságpolitikát csinál. Más kérdés, hogy a Fideszt én nem gondolom ilyen pártnak.

Azonban azt én teljesen helyénvaló dolognak gondolom, hogy valamilyen beleszólást ezek a magyarok is kapjanak a magyar politikába, hiszen érdekük, és a magyar nemzet érdeke az olyan kormány, amely támogatja őket.

Ők is választók: talán ígérni kéne nekik valamit

A reálpolitikai helyzet pedig az, hogy közel négyszázezer külhoni magyar szavazattal (közte közel százhatvanezer Romániából jövővel) számolni kell. Majd ha valakinek alkotmányozó többsége lesz, esetleg változtat ezen.

Addig azonban egy párt két utat járhat. Az egyik, hogy habzó szájjal gyűlöletet szít ellenük, gondolván, hogy ha erre a szövegre betéved két-három százalék és rá fog szavazni, az talált pénz. Vagy 

Egy másodpercig sem kérdéses, hogy melyiktől kerülgeti az embert a hányinger.

FOTÓ: Kolozsvári Magyar Napok

Az írás megjelent a Diétás Magyar Múzsa FB-oldalon is, itt lájkoljátok!