Bősz Anett: Fodor Gábor olyan, mint a kárpátaljai magyarok

Szégyelli-e korábbi SZDSZ-tagságát? Miben más a Liberálisok, mint az SZDSZ? Melyik kormánypárti politikust kedveli a legjobban? Mit szeret és mit nem Fodor Gáborban? Mi a véleménye Lévai Katalin és pártja körüli botrányról? Az Azonnali Bősz Anettet, a Magyar Liberális Párt ügyvivőjét kérdezte, aki ha minden úgy alakul, akkor egy szem liberális politikusként beülhet a parlamentbe áprilistól Fodor Gábor helyett.

Több évig élt Berlinben. Mit szól hozzá, hogy a Fidesz mostanában azzal riogat, hogy ha az ellenzék nyer, akkor Budapest olyan lesz, mint Berlin, Bécs vagy London? 

Mennyire rettenetes lenne, hogy gyakorlatilag megvalósulna a rendszerváltás utáni Magyarország 28 éves álma! Abszurd, hogy a komplett kormánykommunikáció a riogatás köré épül. Ez a Finkelstein-féle módszer, hogy hívd fel a figyelmet arra, hogy ha a politikai ellenfeled hatalomra jut, akkor káoszt okoz meg rosszat tesz az országnak, már régóta ismert. Már azelőtt is ismert volt, hogy Orbán Viktorral elkezdtek volna együtt dolgozni.

Politikai ellenfeleikkel szemben viszont az ellenzék is szokott riogatni. 

Itt és most tények igazolnak bennünket. Elég csak megnézni a szociális ellátórendszertől kezdve az oktatáson át az egészségügyig bezárólag. Olyan kaotikus állapotok szabadultak rá erre a társadalomra az elmúlt két ciklusban, hogy nem tudom, valaki hogyan veszi a bátorságot, hogy ezek után káosszal riogasson.

Próbáljuk megnézni azért a kormányzás jó oldalát is! Tudna mondani három olyan intézkedést a 2010 óta tartó Orbán-kormányok időszakából, amik jót tettek az országnak? 

Facebookos kommentelőim is szoktak olyanokat írni, hogy miért nem ismerjük el, ha valami előrelépés volt? Jellemző, hogy ha van is intézkedés, ami bizonyos pillanatban jól sülhetne el, azt is rossz ritmusban, előkészítetlenül, előzetes hatástanulmányok nélkül vezetik be. Ott van például az egykulcsos adó, amit ha akkor vezetnek be, amikor a gazdaság felívelő szakaszban van, akkor annak lehet egy tovagyűrűző és gazdasági növekedést elősegítő hatása, de egy válság utáni, mélyülő társadalmi szakadékkal rendelkező országban, most a válságtünetek tovagyűrűzéséhez járult hozzá. Nem tudok három kiemelhető pozitív lépést mondani. 

Lehet kevesebb is, ha a három nem megy.

A Modern Városok Program például jó lehetne. Jó koncepció az, hogy folyósítsanak pénzt városok modernizációjára, jó az, hogy a megyei jogú városokat európai szintű közlekedési infrastruktúra vegye körül. De ez is előkészítetlen volt, ráadásul súlyosan hanyagolja az oktatást, az egészségügyet és a kultúra fejlesztését. Az oktatás vagy az egészségügy egyébként rendszerszinten mostohagyerekei a kormánynak, ott a kormány nagyfokú inkompetenciájával állunk szemben.

Ha már pozitív kormányzati intézkedéseket nem is tud sokat mondani,  kormánypárti politikusok között van olyan, akire felnéz vagy tiszteli? 

Akivel nekem pozitív tapasztalatom volt, az Hollik István. Az utóbbi időben rá osztották ugyan a bokszkesztyű szerepét,

Ebből elég egyet mondani?

Van több is? 

Azt hiszem, hogy őt tudnám kiemelni. Ez azért különös, mert megtörténhetett volna, hogy mi összecsapunk a Belvárosban, de végül máshogy alakultak a tárgyalások a Változás Szövetségében. De én nagyon szívesen csaptam volna össze Hollik Istvánnal, mert úgy látom, hogy mi jó vitapartnerek tudunk lenni, jó ellenpólusai vagyunk egymásnak, hiszen ideológiailag épp az ellenkező oldalon állunk.

A Jobbikot vagy a Fideszt tartja veszélyesebbnek az országra nézve? 

Azért tartom ezt a kérdést egy rossz dichotómiának, mert mindkettő rossz, csak másban. A Fidesznek most olyan ereje van, ami miatt azt gondoljuk, hogy a Jobbik kevésbé veszélyes. Ült mellettem egyszer egy melegjogi konferencián egy jobbikos képviselő, akit nagyon zavart, hogy én demokrata ellenzéknek hívom az általam demokrata ellenzéknek tartott pártokat, és hogy őket ebből kihagyom. Ezt szóvá is tette. Miután megmagyaráztam a közönség előtt, hogy miért teszem ezt, odasúgta nekem, hogy „jobbak lennénk, mint a Fidesz”. Erre azt válaszoltam, hogy az nem elég. 

Mindketten hordozzák magukban azt a veszélyt, ami ellök minket a nyugati fejlődési pályától, ami ellehetetlenít társadalmi csoportokat. A Jobbik kifejezetten egy ilyen neofasiszta vonalon mozog a cigánysággal kapcsolatban, de egyébként a melegjogokat is erősen megkérdőjelezik. Több százezer honfitársunkat érintő kérdésekben nagyon radikálisak, amit viszont a néppártosodás miatt most már egészen máshogy csomagolnak be. 

Akkor ön szerint az elmúlt évek cukiskodása nem változtatott érdemben a párton? 

Szerintem nem. Nem véletlenül nem írták alá az oktatási minimumot, pedig a tárgyalásokon ott voltak. Az ok az volt, hogy nem értettek egyet azzal, hogy integráltan kellene oktatni a sajátos nevelési igényű és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyerekeket, és a romaintegrációs programokkal sem értettek egyet. Kifejezetten egy elkülönítő politikát képviselnek, amit mi nem tartottunk elfogadhatónak. Ezzel a szélsőjobbos karéjnak üzenik, hogy higgyék el, ők nem akarnak cigánygyereket az ő gyerekeik iskolájába.

Mit tud egyébként hozzátenni a Liberálisok a Változás Szövetségének nevezett összefogósdihoz? 

Talán azt, hogy mi máshogy közelítjük meg a társadalmat, mint a baloldali pártok. Mi egy jól szabályozott piacgazdaságban gondolkodunk, ami kiszűri a visszaéléseket, és megfelelő intézményrendszer kiépítésén keresztül védi a piaci szereplők jogait. A szociálpolitikánk szigorúan rászorultság-elven működik. És persze kell egy erős, stabil jogállam, amely az egésznek megadja a keretet.

Nálunk ezek állnak az első helyen. Kevésbé hangsúlyos, hogy hogyan tudunk financiálisan állami segítséget adni különböző embereknek vagy társadalmi csoportoknak. Jobban hiszünk abban, hogy egy visszaéléseket kiszűrő piacgazdaságban meg tudják találni az emberek a helyüket, a nyomorban élőket azért kell államilag financiálisan segíteni, mert van a szegénységnek egy szintje, amely az alapvető jogok gyakorlásától megfosztja az egyént. Ez az, amit nem nézhetünk tétlenül. Ez a 21. századi liberalizmus, és ez merőben eltér a neoliberális korszak gazdaságstratégiai vagy társadalompolitikai tervezésétől is. 

Bár sok volt a válságtünet az uniós tagállamokban, és azt hittük, hogy jelentős elmozdulások lesznek szélsőséges irányba, de a liberális pártok tudtak újat mutatni a társadalmaknak. Ennek is köszönhető, hogy ma már több a liberális vezetésű kormány Európában, mint a szociáldemokrata.

Ez az elmélet. És a gyakorlatban mivel tudják segíteni őket? 

Megtanultam erre a nagyon ronda kifejezést: listakampányt tudunk folytatni. E mögé felsorakozott az egész csapatunk, felsorakozunk a jelöltek mellett, megyünk, csináljuk, standolunk. Én magam járom az országot, de a többi vezető is aktív, Fodor Gábor is részt vesz lakossági fórumokon.

Előbb mondta, hogy hiszi, nem csak 1-2 százalék van a pártban. De azért ha megnézzük, ez a párt 2013 óta létezik, és öt év alatt nem nagyon sikerült kitörnie ebből a sávból. 

Ha abból indulunk ki, hogy mások honnan indultak és hol tartanak most: az Együtt most már alig mérhető, miközben anno mennyi hittel és szeretettel fogadta őket a társadalom. Tudom, hogy nem néz ki jól ez az 1-2 százalék, én sem örülök neki, de ebben is mérhetetlen sok munka van. Mi nagyon sok olyan bélyeggel indultunk el, amelyeket kifejezetten missziónk volt lebontani. Rajtunk kívül senki nem állt bele abba Magyarországon, hogy a nevében felvállalja azt az ideológiát, ami a legsúlyosabb bélyegként volt jelen a magyar közéletben. Megpróbáltuk megmutatni, hogy ezekből a bélyegekből mennyi minden nem igaz. Talán tettünk is egy lépést előre. 

Én abban bízom, hogy tudunk még előre lépni. Szerintem az most egy komoly üzenet, hogy ilyen nehéz kompromisszumok megkötésére is készek voltunk, mint például a logónk feladása, vagy a pártelnök háttérbe lépése. De mind azért tettük, hogy egy változást hirdető szövetség része lehessünk, és ne kerüljünk azoknak a pártoknak a sorába, amelyek a jelenlegi választási rendszer miatt inkább elaprózzák az ellenzéki szavazatok.

Meglesz az MSZP-Párbeszéd közös listájának, amin ön is szerepel, a 10 százalék, vagy azért rezeg a léc? 

Meg. Én látok egy növekvő tendenciát, ami most már a közvélemény-kutatóknál is elkezdett megjelenni. Nagyon szerény előrelépést mutat ugyan, de az a veszély szerintem már elkerül minket, ami ezelőtt két hónappal még lehet, hogy létező volt, hogy a lista ne jusson be a parlamentbe. 

Viszont ha be is jutnak, mivel a párt nem része hivatalosan a listának, így az állami támogatásoktól el fognak esni. Mi lesz így a párttal, miből fog élni a jövőben? 

Igen, ez hivatalos formában így van. Ugyanakkor nem várható el egy párttól, hogy teljesen pénz nélkül működjön. Ezt nyilván a partnereink is belátják. Kétségtelenül nagyon szerény keretből fogunk tudni gazdálkodni. Én hiszek abban is, hogy Sermer Ádám és az én megjelenésemmel többarcúvá vált a párt végre a közvélemény szemében is. Ez talán segíthet abban is, hogy majd megtaláljanak olyan támogatók, akik korábban nem láttak bennünk annyi fantáziát. 

Meg tudná mondani, hogy mi az, amit az elmúlt öt évben a Liberálisok letettek az asztalra? 

Szerintem az az eredményünk, hogy olyan témákhoz nyúltunk, amik tabunak számítottak, és ezeken keresztül meg tudtuk mutatni azt a társadalomképet, amit mi vallunk. Mi hiszünk az egyén minden értelemben vett szabadságában, és abban, hogy a saját életére nézve tud releváns döntéseket hozni. Az eutanázia, vagy a marihuána legalizáció kérdései ennek szimbólumai. Ezeket a tabukat elkezdtük döntögetni a szerény lehetőségeinkkel. De mondhatnám azt is, hogy egy olyan kultúrát, kommunikációs formát valósítottunk meg ebben az elvadult közéletben, ami manapság nem dívik. Erre is büszkék lehetünk. 

Nagyon sok törvénymódosító javaslatunk is volt, amikből persze nem lett semmi. De hogy az én reszortomról, az oktatásról is beszéljek:

Talán kevesen tudják önről, hogy fiatal kora ellenére SZDSZ-tag is volt. Ez a Wikipédia-oldalán sincs fent például. Talán szégyelli? 

Nem. Dehogy. Sőt. Szoktam mondani, hogy nekem közvetlenül ebből eredeztethető, hogy a Magyar Liberális Párt alapítója lettem. A Wikipédia-oldalt egyébként nem én hoztam létre.

De a Liberálisok weboldalán a bemutatkozójában sem szerepel ez az aprócska infó. 

Ez egy jó kérdés, hogy miért maradt le onnan. Szerintem ez engem egyébként hitelesebbé tesz, hiszen akkor is a liberális pártot kerestem, és utána is. De azt hiszem, hogy az én bemutatkozásom szempontjából sokkal fontosabb, hogy közgazdász és PhD-hallgató vagyok, hogy egyetemen oktatok, vagy hogy évekig Berlinben éltem. Szerintem ezek sokkal relevánsabb információk. Azóta újra elkezdtem edzősködni, és ez sem szerepel a bemutatkozásomban, pedig nagyon büszke vagyok rá. 

A párt alapításakor sokszor elmondtam, hogy én úgy kerültem ennek a közösségnek a közelbe, hogy amikor a hallgatói önkormányzati vezetői mandátumom megszűnt, azután megjelentem az SZDSZ-ben. Akkor egyébként már ismertem az SZDSZ ifjúsági szervezetének akkori tagjait, mert már HÖK-ösként is pártoló tagja voltam az SZDSZ-nek. De az már egy romokban lévő párt volt akkor, 2009 elején, amikor beléptem. 

Épp ezért a fura. Mi visz rá valakit, hogy belépjen egy már haldokló pártba? 

Azt láttam, hogy itt van ez a politikai értékvilág, ami most Magyarországon ugyanúgy jéghegynek fog ütközni, mint ahogy az azt képviselő párt, az SZDSZ jéghegynek ütközött. A kérdés az volt, hogy lesz-e ennek a politikai közösségnek egy következő fejlődési lépcsőfoka akár alapítványi, akár pártszinten. 

Már a Magyar Liberális Párt alapító sajtótájékoztatón elhangzott, hogy szembenéztünk az SZDSZ-hibáival. Egyébként amikor én találkoztam az SZDSZ-szel, már egy nagyon bizonytalan és gyönge szervezet volt. Akik maradtak, azok a legmélyebben hittek annak az egésznek a fontosságában. Innen ismertük egymást, ki is alakult egy pici, de összetartó közösség, és innen kaptam azt a Skype-hívást nagyjából pont öt évvel ezelőtt, hogy mikor jövök legközelebb Magyarországra, mert úgy néz ki, hogy a közeljövőben megalakulhat egy új liberális párt, amiben számítanak rám.

Akkor ön szerint a Liberálisok tanultak az SZDSZ hibáiból? 

Szerintem igen.

Mivel tudná ezt megerősíteni és megcáfolni azt, hogy a Liberálisok csak egy újracsomagolt SZDSZ?

Nagyon komolyan gondoljuk azt, hogy szólnunk kell az emberekhez. Előfordul, hogy ez annak árán valósul csak meg, hogy az egyik politikusunkat valaki leköpi a Nyugati aluljáróban. De akkor mi veszünk két nagy levegőt, és másnap újra visszamegyünk.

Mondok egy másik példát. Ez az Új Magyar Köztársaság aláírásgyűjtése közepette történt meg velem a Boráros téren. Már nem nagyon jöttek oda a standhoz, így amikor megláttam egy unatkozó fiatal roma társaságot, odamentem és megkérdeztem tőlük, hogy van-e kedve valakinek aláírni. Mire az egyikük visszakérdezett, hogy ha ezt most aláírja, akkor azzal az azt jelenti-e – és itt most megtisztítom a káromkodástól –, hogy Orbán Viktort durván elküldi melegebb éghajlatra.

Ez a fiatalember az ő saját szókészletével ugyanazt megfogalmazta, amit én a sajtótájékoztatókon el szoktam mondani úgy becsomagolva, hogy az fogyasztható és nyomdafestéket tűrő legyen, ráadásul érvekkel támasztom alá. Szóval én fogtam magam és a fedlapra szóról szóra leírtam azt, amit ő tőlem várt, és elmondtam, hogy lényegében ezek a kérdések és az arra adott válaszok ezt mondják. Ők nagyon boldogan írták alá ezt. Ajánlott is nekem egy extra sütit az Új Magyar Köztársag egyik vezetője, Vajda Zoltán, aki végignézte a jelenetet. 

Én hiszek abban, hogy minden társadalmi rétegnek van mondanivalónk. Az a kérdés, hogy megtaláljuk-e a csatornát hozzájuk. Ebben különbözünk az SZDSZ-től. Az SZDSZ egy idő után nagyon bezárkózott a saját közegébe. A rendszerváltást követően persze még nem.

Nem tartja ősbűnnek, hogy összeálltak a szocikkal 1994-ben? 

Az SZDSZ egyik volt vezetője mesélt arról korábban, amikor még én közelében sem volt a pártnak, hogy annak idején a korábbi vasfüggönyön túli országoknak könnyebb volt egy olyan magyar kormánnyal együttműködni, amelyben benne van egy rendszerváltó párt is. Kaptak erre nézve jeleket Nyugat-Európából. Ezért sem gondolom, hogy lehetne fekete-fehéren nézni ezt a történetet. 

Hogy valaki azt mondja, egy 1994-es történés miatt nem kíváncsi a Liberálisokra, pedig akkor a tagjainknak egy része még meg sem született. Ez nagyon sokat elmond arról, milyen kis barlangokba zárta magát nagyon sok magyar társadalmi, illetve politikai csoport. Képtelenek azt feltételezi egy másik emberről vagy politikai csoportról, hogy képes megújulni, képes szembenézni a saját hibáival. Mi erre tettünk egy próbát.

Tervezi már, milyen lesz parlamenti képviselőnek lenni? 

Nekem most kétféle forgatókönyvem van. Egy a bekerülésre, egy meg arra, ha nem sikerül. De a doktorimat, az egyetemi munkámat mindenképpen folytatom.

De az előbb azt mondta, hogy biztosan meglesz a 10 százalék. Akkor azért elég valószínű, hogy a parlamentbe jutás is meglesz. Vagy azért vannak kételyei? 

Ez több mindentől függ. Alapvetően a 10 százalék megugrása a 15. listás helynek még nem biztosít bejutást. Ezért többet kell tenni, több feltételnek kell érvényesülni, és növekedni is kell. Hiszem, hogy megugorjuk ezeket a kihívásokat, de ha a kérdés arra vonatkozik, hogy belehelyezkedtem-e már abba a helyzetbe, hogy egy mentelmi joggal rendelkező, fekete autóval járó politikus leszek, arra az a válaszom ez annyira nem foglalkoztat, mert én a mai napig dolgozom civilben is. 

A párt megmaradása szempontjából és a liberális értékek képviselete szempontjából viszont fontos. Meg abból a szempontból is, hogy képesek vagyunk-e egy megújult formációval fellépni, hiszen bármi lesz is, az egy új formációt jelent, hogy valaki más képviselheti a pártot a parlamentben, mint aki eddig tette.

Ha bejut, független képviselő lesz, mint ebben a ciklusban Fodor Gábor volt? 

Erre különböző modellek vannak, a választás eredménye dönti majd el. A cél, hogy megtaláljuk a leghatékonyabb parlamenti munka modelljét. 

Ha már választások. Ön többször is tartott közös sajtótájékoztatót az elmúlt hónapokban a Lendülettel Magyarország vezetőjével, Lévai Katalinnal, aki ugyan megpróbált jelölt lenni Zuglóban, az ellenzék számára esélyes egyik budapesti választókerületben, de mint kiderült, valószínűleg csaltak az ajánlásaival és elbukott. Mit szólt ehhez, illetve önmagában ahhoz, hogy Lévaiék több olyan körzetben erős jelöltet indítanak, ahol egyébként van esélye az ellenzéknek nyerni? 

Én Lévai Katalint ismertem már korábbról, nem gondolom, hogy egy volt esélyegyenlőségi miniszterrel való együttműködés a problémás lenne. Amikor megalapították a pártjukat, akkor azt feltételeztük, hogy az azért jön létre, mert van egy kis közösség, ami komolyan gondolja, hogy ő így tehet a legtöbbet az országért. Ráadásul a pártot egy volt esélyegyenlőségi miniszter egy nyugdíjas érdekvédő vezeti.

Őszintének mutatkoztak abban, hogy szeretnének különböző ügyeket előmozdítani, mint a nők vagy az idősek helyzete. Ez pedig egyezett a mi elképzeléseinkkel. Ami az utóbbi időben történt a Lendülettel körül, az tényleg egy hidegzuhany volt. Azt nem lehet elvitatni egy politikai párttól, hogy ha nem lett részese egy szövetségi tömbnek, akkor induljon a választáson önállóan, hiszen ez egy politikai párt alapfeladata: mérettessen meg a választáson. Ezzel nincs baj. De hogy másolt listákkal, vagy a Fidesztől segítséget kapva. Azt kívánom, bár ne lenne igaz. 

Mit kedvel és mit nem a főnökében, Fodor Gáborban? 

Nagyon kedvelem benne azt, hogy nem veszíti el a fejét soha. Azt is nagyon kedvelem, hogy kicsit olyan, mint a kárpátaljai magyarok, akik nem is költöztek el soha, de ha kellően idősek, akkor öt ország állampolgárai voltak az elmúlt évszázad alatt. Fodor Gábor is három pártnak volt vezető tisztségviselője, de azok mind liberális pártok voltak. Ez elvitathatatlan. 

Amit talán nem kedvelésnek mondanék, az pedig az, hogy én nagyon szeretek küzdeni és megküzdeni dolgokért. Azt is nagyon szeretem, ha a közösségünkön belül két álláspont úgy igazán megküzdhet egymással, és szavazásig megy el a helyzet, mert nem jutunk dűlőre. Fodor Gábor inkább azt szereti, ha konszenzusra törekszünk, én viszont hiszek annyira a párttársainkban, hogy készek elfogadni, ha egy szavazáson alulmarad az álláspontjuk, és utána beállnak a többség döntése mögé.

És mi a helyzet Fodor Gábor egykori párttársával Orbán Viktorral? Benne mit tisztel?  

Sajnos azt kell, mondjam, most már semmit, olyan személyiségtorzuláson ment keresztül. Pedig a kilencvenes évek elején még az is megtörtént, hogy néztem az akkori Fidesz reklámjait, majd

Akkor még voltak benne tisztelni való tulajdonságok.

Az nem jó, amikor a világot a jó és rossz küzdelmeként úgy fogjuk fel, hogy mi vagyunk a jók, és amikor átmegyünk a rosszakhoz, akkor meg azt a döbbenetes tényt fogjuk tapasztalni, hogy ők meg azt hiszik, hogy ők a jók. Ez szerintem egy nagyon rossz felosztása a világnak. De az, hogy a világban létezik jó és rossz, az vitán felül áll. Állhatunk egy olyan oldalra, amiben a társadalom épülését szolgáljuk, ez a jó oldal. De az biztosan a rossz oldal, amiben kizárólag a rombolási folyamatot segítjük elő, ahogy ezt most Orbán Viktorék teszik. 

Szerintük viszont ők építik az országot és mindenki más rombolni akarja.

Persze. Az egyik fórumon jegyezte meg valaki, hogy a mostani ENSZ-et támadó kék plakátokkal lényegében a világot támadjuk, hiszen az ENSZ a világ. Orbán Viktor most ismerte el, hogy ő az, aki szembe megy az egyirányú utcában. Ha valaki ilyenkor nem képes önmagába nézni, és elgondolkozni azon, hogy talán ő képviseli a rossz irányt, akkor az már egy nagyon súlyos állapot.

FOTÓK: Liberálisok Facebook-oldala / Bősz Anett