Van Silvionk!

Silvio Berlusconi még negyven évig köztünk lesz, ha hihetünk az ígéretének, miszerint 120 évig fog élni. A mai olasz választásoknak is ő a főszereplője. Berlusconit sokan azért nem értik, mert már a kérdésük is rossz. Miért nyerhet valaki választásokat a maffiakapcsolatai, a szexizmusa, az adócsalásai ellenére is? A kérdés az olasz társadalom félreértéséről tanúskodik. Berlusconi ugyanis nem ezek ellenére, hanem éppen ezek miatt győz.

Olaszország ma választ. Alapvetően három nagy blokk versenyez egymással: a balközép, a jobbközép és az ötcsillagosok. A jobbközépen belül is zajlik közben egy verseny. A jobboldali pártok ugyan koalícióban, de nem egységes listán indulnak. Silvio Berlusconi Forza Italiája mögött ott lohol Matteo Salvini Legája, de Orbán Viktor kedvenc pártja, a neofasiszta Fratelli d´Italia is ezen koalícióban indul. A Forza Italia logójában is ott van Berlusconi neve – noha a politikus el sem indulhat a kormányfői posztért.

Silvio Berlusconi 2011 őszén volt kénytelen átadni a kormányfői posztot. Az őt követő technokrata, majd balközép kormányokat a színpadon hangosan szidta, a római parlament súlyos, bordó brokádfüggönye mögött meg segítette. Berlusconi a 1990-es évek eleje óta töretlenül határozza meg az olasz közéletet és politikai kultúrát.

Amikor 1994-ben elindult a választásokon új pártjával, számos baloldali és liberális értelmiségi is támogatta. Éppen akkor omlott össze az olasz pártrendszer: a kereszténydemokratákat maga alá temette a korrupció, a kommunistákat pedig a berlini fal leomló törmeléke.

A nyugati világ legerősebb kommunista pártja eltűnt, tagjai gyorsan szociáldemokratákká és balliberálisokká váltak; a katolikus egyház, a szabadkőművesség és a dél-olasz maffia szentháromságára épülő kereszténydemokrata párt helyét pedig új jobboldali erők töltötték be.

Silvio Berlusconi, az építőiparból a sportba és a média világába váltó, vagyonát a dél-olasz maffiával összefonódva megalapozó üzletember teljesen új stílust képviselve lépett a színpadra. Sikeresen szólította meg a baloldaliak és a liberálisok elitellenességét, a konzervatívok piacpártiságát, a jobboldaliak hagyománytiszteletét.

Saját életpályája során, amely az állam folyamatos kicselezéséről szólt, alapvetően államellenes egységbe terelt különféle beállítottságú embereket. Végül persze egyre inkább a jobboldali kis- és középpolgárság embere lett. Berlusconi, aki most azzal kampányol, hogy ő az egyetlen ellenszere a káosznak,

Berlusconi életmódja és botrányai kapcsán az észak-európai protestánsok csak értetlenkedve néztek, a német vagy holland újságok több mint húsz éve ingatták a fejüket a politikus sikere kapcsán.

Berlusconit azonban azért nem értik, mert már a kérdésük is rossz: Miért nyerhet valaki választásokat a maffiakapcsolatai, a szexizmusa, az adócsalásai ellenére is? A kérdés az olasz társadalom félreértéséről tanúskodik. Berlusconi ugyanis nem ezek ellenére – hanem éppen ezek miatt győz.

A maffiának dél-olasz területeken ma is nagy a tisztelete még, a szexizmus a szép nők és a macsó férfiak országában más megvilágításba kerül, mint egy fríz protestáns gyülekezetnél, az adócsalás pedig éppen aláhúzza Berlusconi legfőbb ígéretét, a kisebb államot.

2011-ben mégis úgy nézhetett ki, hogy Berlusconi visszavonul. Már akkor hetven felett volt. Azonban a politikus, aki nemrég még egy huszonegy éves szardíniai szépséggel csalta harminckét éves barátnőjét, eleve nagyon fiatalnak érzi magát. Tavaly esett át egy dél-tiroli klinikán többhetes szépészeti és plasztikai beavatkozásokon.

A kilencvenes években nők énekeltek a reklámfilmjeiben arról, hogy „szerencsére van Silvionk“. Köszöntsük az idén nyolcvanegy éves politikust ezzel a videóval! Ha betartja ígéretét, és tényleg százhúsz évig fog élni, még majdnem negyven évig lesz is Silvionk. Ezzel ma ő Olaszország legígéretesebb fiatal tehetsége.