Nemzeti konzultáció jó, az európai rossz? Na ne vicceljünk!

Szerző: Bakó Bea
2018.02.24. 14:50

Hiába üzengetünk sikeresen Brüsszelnek meg Soros Györgynek az állítólag milliók által kitöltött nemzeti konzultációkban, mégis Magyarország az egyetlen tagállam, amely nem fog részt venni az Emmanuel Macron által kezdeményezett európai konzultáción az EU jövőjéről. Ezt maga a francia elnök jelentette be egy sajtótájékoztatón, majd vigyorogva hozzátette: „Ez bizonyára meglepi önöket.” Meg hát!

Nemzeti konzultáció jó, az európai rossz? Na ne vicceljünk!

Emmanuel Macron francia elnök tavaly év végén lebegtette meg, és részletesebben újévi beszédében fejtette ki, hogy európai polgári konzultációt kezdeményez az EU jövőjéről egy „egységesebb, demokratikusabb és erősebb” EU érdekében.

A konzultáció a tervek szerint április közepén indulna, így az egyelőre nem derült ki, hogy pontosan miket kérdezne a francia elnök európai polgártársaitól, de Macron eddigi nyilatkozatait ismerve valószínű, hogy a kétsebességes Európa modelljére menne ki a játék.

Mi a különbség Macron európai- és Orbán nemzeti konzultációja között?

Bár az EU számos területen már ma is két- vagy még több sebességes, de az intézményesült kétsebességes Európa kimondása és főszabállyá tétele nagy lépés lenne az európai integráció történetében. Ráadásul olyan lépés, amely az eddigi tendenciáktól eltérően nem a „mind szorosabb együttműködés” elvén alapulna, tehát a keményvonalas föderalisták akár visszalépésnek is értékelhetik.

A politikai realitások szintjén nyilvánvaló, hogy nem lenne meg az egységes politikai támogatás ahhoz, hogy a kétsebességes Európára szabva módosítsák az alapító szerződéseket, így valószínűleg politikai eszközökkel és a meglévő, úgynevezett „megerősített együttműködésekkel” fognak operálni.

Ha az ember eléggé gyanakvó, akaratlanul is az a gonosz felvetés ötlik fel benne, hogy a Macron-féle konzultáció ennek a „lopakodó kétsebességesítésnek” akar megágyazni,

valamiféle kétes demokratikus legitimációt kölcsönözni, ha már hivatalosan, szerződésmódosítással nem lehet megoldani a dolgot, és ha már úgysincs olyan, hogy „összeurópai népszavazás”.

Mivel persze a konzultáció pontos témái egyelőre nem ismertek, ez a felvetés ezen a ponton még csak spekuláció és ködszurkálás, de várjuk ki a végét. Mindenesetre az összeurópai népszavazás hiánya az a fontos pont, ami megkülönbözteti Macron konzultációját Orbánétól.

Mivel nincs olyan, hogy összeurópai népszavazás, sőt, nem is minden tagállamban lehet EU-s ügyekről népszavazást tartani (Magyarországon sem), így az európai konzultáció egy intézményes űrt próbál kitölteni azzal, hogy ha nem is kötelező erővel, de legalább közvetlenül megkérdezi az embereket az EU jövőjéről.

Az eredmény persze sok mindenen múlik: milyen kérdéseket és hogyan fognak feltenni, mennyien fognak válaszolni, és milyen politikai jelentőséget, mekkora felhatalmazást tulajdonítanak majd az egésznek.

Az is lehet, hogy végül ugyanakkora kirakat-bullshit lesz az ügyből, mint Orbánék nemzeti konzultációiból. Meg az is lehet, hogy nem.

Orbánék nemzeti konzultációi alapból kirakat-bullshitek egytől egyig. Mégpedig azért, mert az Európai Unióval ellentétben Magyarországon magyar ügyekről lehet országos népszavazást tartani – vagyis lehetne, ha akarnának, de azt ugye csak értelmetlen kérdésekről akarnak.

Így mi csak konzultálgatunk, ráadásul Brüsszelnek úgy üzengetünk, és határkerítést is még azelőtt építünk, hogy „a magyarok” (értsd: párszázezer ember) visszaküldték volna a vonatkozó íveket. Ennek így aztán végképp nincs semmi értelme.

Még egyszer: Macron konzultációjának se biztos, hogy lesz, de az legalább nincs már eleve halálra ítélve. Még akkor sem, ha dr. Orbán Viktor nem méltóztatott az áldását adni rá.

Még a szégyenpadon ülő lengyelek is hajlandók konzultálni Macronnal, csak mi nem

A francia elnök európai konzultációs ötletére a többi tagállam is ráharapott, és mára – a kilépőfélben lévő briteket nem számolva – a huszonhétből huszonhat tagállam jelezte, hogy részt vesz a konzultációban. Utolsónak Hollandia, és a 7-es cikkes eljárással a szégyenpad legszélén ülő Lengyelország adta be a derekát.

„Az egyetlen ország, amely nem fog benne részt venni, az Magyarország. Ez bizonyára meglepi önöket.”

– mondta kaján vigyorral az arcán Emmanuel Macron egy sajtótájékoztatón, miután egy újságíró rákérdezett.

Naná, hogy meglep!

Orbán Viktor, aki a demokrácia hőseként rendre megkérdezi az istenadta nép véleményét az Élet Nagy Kérdéseiről, mint a határkerítés, Soros György, vagy Brüsszel megállítása, most nem akar beszállni a sikeres nemzeti konzultációs modell európai szintű alkalmazásába?

Mégis hogy lehet ez? Hová lett a nagy demokratikus elköteleződése a miniszterelnök úrnak?

Szijjártó Péter külügyminiszter egyelőre annyival intézte el a dolgot, hogy ha valaki büszke lehet a polgárokkal való konzultációra, az a magyar kormány, Macron pedig biztos csak adóharmonizációt és adóemelést akar, és a terveiről egyébként sem tudni semmi konkrétat, ezért a magyar kormány nem támogatja.

Aha. Szóval nem támogatjuk, mert nem tudjuk, miről szól, de azt amúgy mégis tudni véljük, hogy adóemelésről. Logikus.

Próbálok némi koherensebb érvelést is kihúzni a kormánytól az ügyben, ezért részletesebben is megkérdeztem e-mailben az okokról a Külügyminisztériumot, a Miniszterelnöki Kabinetirodát, a Miniszterelnökséget és Havasi Bertalant, a miniszterelnök sajtófőnökét. Az illetékesek persze most bizonyára jól megérdemelt hétvégi pihenésüket töltik. Addig is, míg válaszolnak, nem bírom magamban tartani a lehetséges okokról szóló ötleteimet.

1. Nem garantált, hogy megfelelően irányítottak lesznek a kérdések

„Egyesek szerint az EU jövője a föderációban rejlik, míg mások az erős nemzetállamokban hisznek. Ön mit gondol erről?

a) Éljenek a szuverén nemzetállamok, le a spekulánsok zsebében lévő brüsszeli bürokratákkal!

b) Hunyászkodjunk meg Brüsszelnek, és hajtsuk a Soros-Merkel-Macron-tengely fémjelezte, euroföderalizmusnak csúfolt Új Szovjetunió igájába a fejünket.

c) Nem tudom, mondja meg a miniszterelnök úr!”

Ha ilyeneket kérdeznének, Orbán biztosan nem habozna körbeküldeni a magyaroknak az európai konzultációt. De tuti nem ilyenek lesznek – vagy ha hasonlóak is, fordított előjellel. Rosszabb esetben.

Jobb esetben talán még abban is reménykedhetünk, hogy valódi opciók szerepelnek majd benne, sugalmazásoktól mentesen. Ezt egyelőre nem tudjuk, ahogy a pontos témákat sem, mivel a konzultáció csak a magyar parlamenti választás után, április közepén fog indulni.

2. Kellemetlen lenne, ha kiderülne, hogy a magyar lakosság mennyire EU-párti

A kormány ugyan közpénzmilliárdokat öl az EU-ellenes hangulatkeltésbe, de hála Istennek legalább feleslegesen költik erre a pénzünket. A magyarok nagyon is szeretik az EU-t – ez persze nem független az országba ömlő uniós pénzektől –, és brüsszelezős kampány ide vagy oda, az EU népszerűsége Magyarországon folyamatosan növekszik, és meghaladja az uniós átlagot. Mérje ezt akár az Európai Parlament, akár a kormány házi elemzőcége.

Ha részt vennénk a Macron-féle konzultációban, akkor ez a szimpátia netán még jobban kibukna, és

ne adj’ Isten kiderülne, hogy a magyaroknak Orbánnal ellentétben eszük ágában sincs „Brüsszel” ellen szabadságharcolni.

Mondjuk ez már csak a választás után derülne ki, így ha valamennyire kínos is lenne a dolog Orbánnak, addigra már úgyis mindegy.

3. Egyszerűen csak negligálni akarják az érdemi EU-s témákat a kampányban

Fölösleges az embereket a választás előtt olyan összetett témákkal traktálni, mint az EU jövője. Elég, ha azt sulykoljuk, hogy „Brüsszel=Soros=migránsok, tehát rossz”, nem kell az EU-t túlgondolni – vélekedhetnek a fideszes kampányközpontban, és az ő szemszögükből nézve ez logikus is.

Főleg, ha hozzávesszük azt a kormány által egy ideje nyomatott narratívát, hogy Orbán megkerülhetetlen, ő lett az influencer és napirendalakító az EU-ban. És ezzel meg is érkezünk a negyedik lehetséges okhoz.

4. Nehogy már Macron mondja meg, hogy mik a fő problémák az EU-ban!

                      

Orbán Viktor már a híres tusványosi beszédében megjósolta az EU legnagyobb problémáját, a migrációs válságot, és azóta ő Európa vezéregyénisége, szellemi vezetője – gondolják kritikátlan rajongói, és a kormánykommunikáció is úgy tesz, mintha ezt gondolná. (Ha ezt el is hiszik a kormányban, az persze vicces, de akkor még nagyobb a baj.)

A valóság ezzel szemben az, hogy bár annak idején Orbán valóban figyelemre méltó politikai érzékkel ragadta meg a migráció problémáját, de időközben elszáguldottak felette az események, és Európának egy rakás más kihívással kell szembenéznie a migráción kívül.

A migrációhoz mint egyedüli és fő problémához való görcsös ragaszkodással leginkább egy mániákus megszállott képét tudja sugározni magáról Orbán, nem egy kompetens és világpolitikai kaliberű politikai vezetőjét.

Utóbbi szerepet – tetszik vagy sem – sokkal inkább Emmanuel Macron testesíti meg az európai és a globális politika porondján. Ennek tudatában hirdette meg az európai konzultációt is az EU jövőjéről, amiben ha benne is lesz a migráció, valószínűleg nem központi kérdésként fog megjelenni.

Orbánék persze nem akarják követni a Macron által megszabott agendát, mert úgy tűnne, hogy azzal meghunyászkodnak. Ha az EU-ról van szó, inkább csak harsogják a migránsozást rendületlenül.

Pedig aki a Macron-féle konzultációban felvetett problémát, az EU jövőjét még kérdésfelvetésként sem hajlandó a napirendre tűzni, az aligha lehet vezéregyéniség – nem csak EU-s szinten, de még otthon sem.

FOTÓ: Ludovic Marin, AFP

Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali alapító-főszerkesztője

EU-jogász. 2021 márciusa óta anyasági szabadságon.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek