Tíz fantasztikus regény, ami minden politikabuzinak kötelező olvasmány

Egy világ, ahol csak a terhes nők tudnak utazni; egy jövőbeli Hold, amit kolonizált az emberiség; egy hazugságban tartott, föld alá kényszerített társadalom; vagy éppen New York százhúsz év múlva, elárasztva. Tíz olyan science fiction és fantasyregényt ajánlunk, amelyeket izgalmasnak találhatnak a politika iránt érdeklődők.

A tegnapi cikkünkben kifejtettük, hogy miért is lehet érdekes a fantasztikus irodalom a politika iránt érdeklődök számára. Rengeteg hasonló témájú filmet és sorozatot néz és követ a széles publikum a Trónok harcától kezdve a Star Warson és a Marvel-filmeken át egészen a Black Mirrorig, de én azt tanácsolom: ássunk mélyebbre! Ezért most összeszedtem egy helyre tíz olyan fantasztikus regényt, amit egy választási kampány nyugisabb perceiben, a Kormányinfó kezdésére várva vagy a parlamenti ülések unalmasabb pillanataiban, például Harrach Péter felszólalásai alatt a kezünkbe vehetünk.

Az összeállításban igyekeztem főleg itthon is megjelent és főleg friss regényekre koncentrálni a sci-fi és a fantasy műfajokon belül, így nem teszek említést az olyan mindenki által ismert klasszikus disztópiákról, mint az 1984, az Állatfarm, vagy a Szép új világ; de kimaradtak az olyan, politikai szempontból mindenképpen érdekes korábbi művek is, mint a Dűne Frank Herberttől, az Alapítvány Isaac Asimovtól, vagy A Hold börtönében Robert A. Heinleintől.

Csurgó Csaba: Kukoricza (Agave Könyvek, 2014)

Kukoricza Jancsi, az intézetben felnőtt árva fiú elveszti a rábízott plüssöket, miközben a gyönyörű és rejtélyes Ilusnak készül megkérni a kezét. A plüssök az Ezredes lányának kedvenc játékai voltak, az Ezredes pedig nem más, mint a királyi titkosrendőrség rettegett főnöke. Egy olyan Magyarországon járunk ahol az új király éppen egy szigorúan rendpárti rendszert vezet be, ahol sikerült visszaszorítani a kutyafejű tatárok fenyegetését, és aki kritizálja a rendszert, az hamarosan a titkosrendőrség pincéiben találja magát. Jancsinak menekülnie kell, és ki tudja? Talán közben hőssé is válhat.

A János vitézt, gyanítom, mindenki olvasta, vagy ha nem is olvasta, nagyjából tisztában van a történetével. Csurgó Csaba 2014-ben fogta Petőfi Sándor klasszikus verses meséjét, és komoly, eléggé véres és brutális, egyben tanulságos politikai disztópiát gyúrt belőle, ami manapság egyre inkább aktuális olvasmány – tegnapi cikkünkből kiderült, hogy az LMP-s Hadházy Ákos kötelezővé tenné az olvasását minden politikus számára.

Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek (Szukits/Cédrus, 1994)

Egy kétértelmű utópia – hirdeti az 1974-ben megjelent, rengeteg díjat nyerő könyv alcíme. Urras és Anarres a Tau Ceti csillagrendszer ikerbolygói: Urras a Földünkhöz hasonlatos, annál talán még gazdagabb élővilággal rendelkező bolygó, Anarres pedig egy ugyan lakható, de kietlen, sivár táj. A Tau Ceti-rendszerben élő emberek az előbbi bolygón alakították ki hosszú múltra visszatekintő társadalmukat, amely a regény kezdetén egyértelműen hidegháborús allegóriaként három nagyobb államból áll: egy az USA-ra emlékeztető hiperkapitalista állam vetekedik egy Szovjetunióra emlékeztető pártállami diktatúrával, és ez a vetélkedés főleg a Benbili nevű fejletlenebb ország területén zajlik.

A szomszédos, kietlen ikerbolygó lakói egy anarchista forradalmár, Odo követői, akik százötven éve vonultak önkéntes száműzetésbe, hogy felépítség utópikus anarchista-szindikalista társadalmukat. A kísérlet sikeres volt: közösségük működik központi adminisztráció és kormány nélkül, mindenki egyenlő, nincsenek gazdagok és szegények, nincs megkülönböztetés férfiak és nők között. A regény főhőse azonban, az itt élő brilliáns fizikus, Shevek érzi, hogy valami nincs rendben. A regény egymást követő fejezeteiben egyrészt azt tudjuk meg, hogy mi vezette arra a felismerésre, hogy az egyenlők társadalma közel sem utópikus, másrészt azt követjük végig, ahogy hősünk a szomszédos bolygó kapitalista államát ismeri meg.

mivel megmutatja, hogy hogyan bukhat el – akár önhibáján kívül is – egy forradalom és egy abból kibomló, valóban egyenlőségen alapuló társadalom. (A könyv olvasását inkább angolul ajánljuk, az angol címe The Dispossessed.) A regény mellett érdemes még elmélyedni a nemrég elhunyt Le Guin munkásságában, például a Valós és valótlan című tavalyi novelláskötetében, vagy A sötétség balkeze című regényben.

Ian McDonald: Luna – Újhold (Gabo SFF, 2017)

A Dallas, a Keresztapa és a Trónok harca találkozása a Hold kietlen tájain. Ian McDonald nem mai gyerek a fantasztikus irodalomban, de még mindig tud újat mutatni: legutóbbi trilógiájában a közeljövőben járunk, amikor az emberiség kolonizálta a Holdat. Eredetileg négy család osztotta fel egymás között a különféle holdbéli iparágak fölötti monopóliumokat, de befurakodott ötödiknek a szegény sorból felemelkedő Corta-família is, akik a héliumkitermelés királyai, ezzel a Föld energiaszükségletének elsődleges kiszolgálói lettek. Amikor pedig a családok közötti politikai machinációkon és érdekházasságokon alapuló törékeny béke felborul, a Holdon elkezdődik a George R. R. Martint megszégyenítő vérfürdő.

Városok a Holdon McDonald regényében

Ian McDonald regénye több szempontból is érdekes a politikában jártas olvasóknak: egyrészről rendkívül aprólékosan építi fel a jövőbeli Hold apró, de annál érdekesebb társadalmát, ahol tulajdonképpen más jog nem létezik, csak a szerződésjog, aki pedig olyan szerencsétlen, hogy elveszíti a munkáját, és pénz hiányában elfogy a levegője, az meghal. Másrészről olyan politikai thrillert rittyent az öt egymással kapcsolatban álló, de eltérő mentalitású család köré, hogy csak ámulunk. Főleg a végén, ami után rögtön elkezdjük olvasni a második részt.

Philip K. Dick: A végső igazság (Agave Könyvek, 2017)

A keleti és nyugati országok között kirobbanó harmadik világháború idején a föld alá terelték a népesség nagyobbik részét, akik most, tizenöt évvel később is úgy tudják, hogy tart az atomháború. Pedig a háború valójában két év után véget ért, a vezetők kiegyeztek egymással, a robotszolgákat birtokló új elit békésen igazgatja a mára nagyrészt parkosított Föld hatalmas magánbirtokait.

A szerzőtől itthon legutóbb megjelent, eredetileg 1964-ben kiadott regény nem Dick legjobb munkája, de az explicit módon politikusabbak között van – mondom ezt úgy, hogy végső soron minden regénye politikus. Ez a regény azonban egészen konkrétan reagál (így ötvennégy évvel korábban) a kamuhírekre, a valóság meghatározása, a tények megállapítása fölötti hatalom elveszítésére. Ez Dick egyik alapvető témája, ami ebben a regényben politikaibb színezetet kap, mint más műveiben. De nem érdemes itt megállni, novellái és regényei jelentős része ilyen kérdésekkel foglalkozik – tanulságosak, mert egyre inkább az ő világában élünk.

China Miéville: Vastanács (Metropolis Media, 2016)

A new weirdnek nevezett, fantasy, sci-fi és horror határán billegő irodalmi mozgalom brit fenegyereke, a közgazdász végzettségű China Miéville sosem titkolta, hogy mélyen baloldali érzelmű – tavaly például ennek nyomán rendkívül érdekes és olvasmányos történelmi könyvet tett le az asztalra az 1917-es oroszországi forradalomról. Így nem csoda, hogy könyvében fel-felbukkannak a baloldali témák: a varázslók famulusai sztrájkot tartanak Londonban, vagy éppen Új-Crobuzon, a Miéville egyik legismertebb fantasy-városának elnyomott rétegei lázadnak fel.

Új-Crobuzon városa

Vastanács című könyvében azonban nem csupán felbukkannak ilyen témák, hanem egyenesen erről szól a történet: a legenda szerint az Új-Crobuzonból induló vasutat építő munkások fellázadtak, megölték az őket fekügyelő katonákat és a vasúttársaság embereit, majd elraboltak egy vonatot, ami azóta is a sivatagban bolyong mozgó városként – rakják elé, majd felveszik mögüle a síneket a magukat Vastanácsnak nevező közösség tagjai. A diktatórikus elnyomás alatt tengődő városból pár forradalmár indul a legendás vonat nyomába, hogy a segítségüket kérjék. Nem ez a szerző legjobb regénye, a lazán kapcsolódó trilógia mindkét korábbi darabja erősebb könyv, de talán ez tükrözi vissza legtisztábban azt, amiben Miéville hisz, a befejezés pedig különösen fájdalmas.

Moskát Anita: Horgonyhely (Gabo SFF, 2015)

Szerepelhetne ezen a listán persze A szolgálólány meséje, vagy éppen Naomi Alderman hamarosan itthon is megjelenő regénye, A hatalom; mi mégis inkább az elmúlt évek legfigyelemreméltóbb hazai fantasyjét ajánljuk, ha a nemi szerepeket akarjuk vizsgálni. Moskát Anita 2015-ben megjelent regénye egy olyan világban játszódik, ahol minden egyes ember a szülőhelyének közvetlen környezetéhez van kötve. Ha attól eltávolodik, akkor először rosszul lesz, aztán meghal. Az egyetlen kivételt a terhes nők jelentik, akik terhességük kilenc hónapja alatt bárhova képesek utazni.

Várható, hogy egy ilyen alapállásból rendkívül érdekes, nők által irányított társadalom épül fel, és Moskát Anita minden várakozást felülmúlóan alapos képet fest erről a világról. Hősei egy hajón született, onnan elvágyódó lány és a férfiakat felszabadítani vágyó édesapja, akik egy fjordban hajózva könyveket árulnak a partmenti közösségeknek; valamint egy férfi, aki a nők hatalmára szeretne sötét mágiát használva szert tenni. Többféle módon ható, remekül végigvitt és megírt történet, amelynek a végén tátva marad az olvasó szája: kihagyhatatlan olvasmány minden szempontból.

Kim Stanley Robinson: New York 2140 (Agave Könyvek, 2017)

„Ebben a regényben a főgonosz maga a kapitalizmus” – áll a könyv hátulján Adam Roberts könyvében, és nehéz vitatkozni az állítással. 2140-ben járunk, amikorra a globális klímaváltozás nyomán bekövetkező két hatalmas árhullám eltörölte a kontinensek ismert partvonalait. New York nagy részét is elöntötte a víz, de az élet nem áll meg, továbbra is az amerikai metropolisz a világ pénzügyi központja, miközben lakosai alkalmazkodtak az új helyzethez. A Met Life toronyban például egy sor egymást felületesen ismerő, az új világ különböző szakmáiban dolgozó ember éli mindennapjait.

New York víz alatt

Őket követi a veterán sci-fi legenda, Kim Stanley Robinson, aki immár nem arra akar minket figyelmeztetni – mint korábban oly sokszor – hogy meg kell mentenünk a bolygót, különben baj lesz. Robinson szerint ez a hajó már elúszott, és inkább arról beszél, hogyan lehet majd élhető, mi több, optimista társadalmat teremteni a klímaváltozás kataklizmái utáni világban; miközben a szerteágazó történet valójában tényleg arról szól, hogy mi a baj a kapitalizmussal – és arról, hogy mit lehetne tenni az alapvető problémái és paradoxonai ellen akár ma is.

Brandon Hackett: Xeno (Agave Könyvek, 2017)

2015 óta semmi más nem folyik a kormány különböző csatornáiból, mint a migránskérdés; és egyébként ezen túllépve valóban Európa egyik fontos problémája három éve az Afrikából és keletről érkező menekültek és gazdasági bevándorlók kezelése. Nem véletlen, hogy tavaly három hazai könyv, a Xeno mellett László Zoltán Távolvíz című sci-fije és Veres Attila Odakint sötétebb című weird regénye is boncolgatta az idegenség, a xenofóbia különböző aspektusait.

A három szerző közül talán leginkább Brandon Hackett, avagy Markovics Botond ásott a probléma mélyére: 2058-ban megjelenik egy furcsa űrhajó, amelynek gazdái, a földiek által csak migrátoroknak nevezett, sosem látott lények féreglyukakat nyitnak a Földön, és csúcstechnológiájukat kihasználva összekötik a bolygót három másikkal, a vízben élő hidráknak otthont adó Hydrusszal, a firkák által lakott Spektrummal, és a titokzatos ostorosok által lakott kisbolygólánccal, az Ellipszissel, a bolygókat pedig lakosságcserére kényszerítik.

Hackett nem aprózza el a dolgot, és az akciódús sci-fi thriller végén olyan távlatokat nyit a magyarázattal, amit nem könnyű befogadni. Emellett azonban a regény alapvető kérdése, hogy mit kezdünk az idegenekkel, és hogy hogyan működhet együtt négy alapvetően eltérő faj, ha közös az ellenségük, de a szokásaik teljesen eltérnek? Le lehet győzni a félelmeket, vagy nem tudunk túllépni saját magunkon? A regényben az elmúlt évek alapvető problémáira ismerhetünk rá.

Seth Dickinson: Kormorán Baru, az áruló (Gabo SFF, 2017)

Egészen meglepő fantasy-regény jelent meg tavaly a hazai piacon is, ami már a beharangozásában is a „geopolitikai fantasy” címkét kapta meg, ami ugyan furcsának tűnt, de végül egész találó lett. Kormorán Baru története egy váratlan fordulatokkal teli lázadás közepébe vezet minket, ahol a hősiességnél is fontosabb az, hogy hogyan lehet finanszírozni egyáltalán egy forradalmat – a leigázott gyarmatról származó, s egy másik leigázott gyarmat igazgatásával megbízott főhősünk így nem is egy klasszikus kardozós hős, hanem egy nagyon okos könyvelő, aki belülről akarja megdönteni a birodalmat, hogy bosszút álljon.

Nagyon kevés ilyen érdekes imperializmus- és kolonializmus-kritikával találkozni a fantasyben, talán még Robert Jackson Bennett idén befejeződő trilógiáját lehet megemlíteni. Ebben a regényben a forradalmat nem első sorban a kardok, hanem a politikai cselszövés és a gazdaság dönti el, bár akad egy csata is, de ez már tényleg csak a hab a tortán. A végső kérdés pedig az: meddig képes elmenni az áruló Kormorán Baru, hogy bosszút álljon a birodalmon? Nem szívderítő, de annál érdekesebb olvasmány.

N. K. Jemisin: Az ötödik évszak (Agave Könyvek, 2016)

És akkor maradjunk is a fantasynél: N. K. Jemisin tavaly lezárult trilógiája (a hazai befejezés idén érkezik) eleddig két Hugo-díjjal büszkélkedhet – ezt a díjat szokás a fantasztikum Oscarjának nevezni. Eddig nem sokan nyerték meg egymás után két évben, arra pedig még nem akadt példa, hogy fekete nő nyerje el a díjat, arra meg aztán végképp nem, hogy fekete nő kétszer egymás után. És nem véletlenül: ez a könyvsorozat egészen csodálatos, nagyon sötét, nagyon mélyre nyúló és nagyon tanulságos történet az elnyomásról, a hatalom természetéről és a társadalom ignoranciájáról.

Az ötödik évszakban három nő történetét ismerjük meg, akik a Rezdületlen nevű kontinensen élnek, ami nevével ellentétben nem egy biztonságos hely: időről időre kataklizmák pusztítják el a geológiailag nem éppen stabil bolygó társadalmait, akik így arra rendezkedtek be, hogy túléljék ezeket a váratlanul érkező “ötödik évszakokat”. A népesség egy kisebbségi csoportja, az orogének ráadásul képesek irányítani a földmozgásokat, őket azonban megveti a társadalom, és csak azokat hagyják életben, akiket a nekik fenntartott állami iskolában képeznek ki.

A trilógia külföldi borítói: az első kettő már elnyerte a rangos Hugo-díjat, a harmadik idén versenyezhet

A regény elején elérkezik az eddigi legpusztítóbb ötödik évszak, amit ráadásul egy ember, egészen pontosan egy orogén idéz elő – de ekkor még nem tudjuk, miért. Egyik főhősünk, a titokban szintén orogén Essun fiát épp ezzel egyidőben gyilkolja meg váratlanul édesapja, aki aztán megszökik közös lányukkal. Az ő történetével párhuzamosan futó szálakon pedig egy elképesztő történet bontakozik ki, ami aztán a második és a harmadik kötetben csak még elképesztőbb lesz a sci-fi és a fantasy határán egyensúlyozva.

Malka Older: Infomocracy (Tor Books, 2016)

Globalizálódás és közösségi média: hogy alakulnak majd át a demokráciák ebben az új világban? Azt már most látjuk, hogy a Facebook nem utópiát hozott a a közéletbe, hanem minden eddiginél nagyobb káoszt, ahol az egymástól elszigetelt filterbuborékokban gyakran teljesen kamu hírek másodpercek alatt terjednek el, miközben maga a platform a Google-le karöltve tulajdonképpen kinyírta a hagyományos sajtót. Milyen lehetséges jövőképek felé haladhatunk innen?

Malka Older tavaly megjelent, egyelőre csak angolul olvasható, Infomocracy című regényében érdekes gondolatkísérlettel állt elő ezzel kapcsolatban: olyan közeljövőt tárt elénk, ahol a nemzetállamok helyét egy globális rendszer veszi át, és ennek szívét az Információ nevű szoftver adja. Ez olyan, mintha egybegyúrnánk egy híroldalt, egy keresőmotort és egy közösségi site-ot: azonnali információt nyújt bármilyen kérdésről. Ráadásul a világ százezres csoportokba osztott népessége ezen keresztül szavazhat tízévente a saját csoportjának vezetésére – amelyik párt a legtöbb ilyen csoportban győz, az nyeri el a kétharmados többséget, mondjuk úgy, ők adják a világkormányt. Persze ez a világ sem utópia, innen indul el a történet.

*

Reklám: amikor éppen nem az Azonnali főszerkesztői székét bitorlom jeles exkollégáimtól, akkor a Magyar Nemzet újságírója, illetve a fantasztikus irodalommal foglalkozó Spekulatív Zóna blog írója vagyok. Kövess ezeken a helyeken, vagy Facebookon – tökre megéri!