Civil demokrácia és tolerancia: a reformáció legfontosabb öröksége
Szerző:
Kardos Gábor
A reformáció ötszázadik évfordulóján megtartott hivatalos nemzeti megemlékezések sajnos éppen a reformáció legfontosabb kulturális örökségét hallgatták el. Ezért fontos röviden kitérni mindarra, ami ezáltal homályban maradt.
A reformáció legnagyobb kulturális vívmánya a vallásszabadság és általában a pluralizmus követelménye, ezen keresztül pedig a demokratikus párbeszédkultúra elterjesztése Európában, ami a polgári demokrácia világának első és legmélyebb alapvetése volt, még jóval az enciklopédisták előtt.
Történetileg és nyelvileg a civil jelző elsődleges jelentése: aki nem csuhás és nem egyenruhás.
A civil társadalom és a civilség alapjait a reformáció rakta le a papi rend és a rendek eltörlésével, amit a laicitás elveként is emlegetnek.
A modern szabadság világa elképzelhetetlen a tekintélyelvet elvető szabad vizsgálat követelménye nélkül: a saját álláspont szabad kialakításának igényét megalapozó elvet és így a világ tudományos megismerésének alapvető követelményét szintén a reformáció tette közkinccsé.
Bizonyos értelemben magát a modernitást, az újítás igényét hozta el a reformáció.
Megdöntötte az addig általános dogmát, hogy ami új, az gyanús, és alapvetően a régi a jó. Sajnos ebből hamar kialakult az a nem kevésbé veszélyes dogma, hogy ami új, az eleve jobb a réginél, a tradíciónál.
Pedig a reformáció az üdvösséget kiárusító dekadens római katolicizmussal nem valami új tant állított szembe, hanem az eredeti, hitelesebb kereszténység helyreállítását. Igaz, a népi reformáció forradalmi törekvéseit és parasztlázadásait hamar leverték, mégis meghatározó világnézeti és társadalmi fordulatot hozott.
A vallás forradalmasításával az egész feudális rendet és világképet megrendítő szellemi forradalmat jelentett, aminek már kezdetektől voltak, és idővel egyre elkerülhetetlenebbé váltak a társadalmi következményei, elvezetve a polgári forradalmakhoz.
Egyszóval mai világunk és annak egész problematikája bizonyos értelemben a reformáció folyománya.
Épp ezért nem feledkezhetünk meg a semper reformanda elvről, vagyis az örök megújulás igényéről, hogy ez a forradalmi folyamat ne álljon meg, ne válhasson dogmává. Bár a semper reformanda elv eredetileg csak az egyházra vonatkozott, érvénye szükségképp kiterjedt társadalmi következményeire is. Ma leginkább a modernitás világának teljes megreformálását követeli meg tőlünk. A szabad vizsgálat elvével magát a reformációt is meg kell tudnunk kérdőjelezni, annak minden örökségével, tehát az egész modernitással együtt.
NYITÓKÉP: stechum / fotolia.com
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
