Hat pontban a regionalizmus lehetőségeiről

Valami transzeurópai regionális struktúra egyáltalán nem érdekli a katalánokat, ők a 29. tagállam akarnak lenni, akik később esetleg majd lerendezik a számlát az ott maradó spanyol kisebbséggel.

„Katalónia nem valami ismeretlen idegen zabigyereke. Az a tét, hogy képesek vagyunk-e elismerni, mint az európai integráció első törvényes gyermekét.” Kardos Gábor filozófus az Azonnalin indította be a vitát arról, hogy a jövő Európája Katalóniában születik-e. Többen is jelezték, hogy hozzászólnának a vitaindítóhoz, ezen írások a következő hetekben jelennek meg az Azonnalin.

Csáky Pál mérnök, politikus és író. Felvidéki EP-képviselő, az Európai Néppárt frakciójának tagja, a Magyar Koalíció Pártjának korábbi elnöke. 1956-ról szóló, Egy nap az örökkévalóságból című darabját október 23-án mutatja be a József Attila Színház. Most az ő kommentárját olvashatják.

+++

1. Nincs forradalmi hangulat

Az elmúlt évszázadokban nagyon sok magyar politikus és gondolkodó leült, elgondolkodott afölött, hogy szerinte mi lenne a jó a magyarságnak, azt megfogalmazta – sőt, gyakran meg is próbált aszerint cselekedni, csak épp a világ ment el mellette teljesen más irányban.

Szeretném tehát hangsúlyosan elmondani, hogy sem Európában, sem a Régiók Tanácsa ülésein nem tapasztaltam olyan elemi erejű forradalmi hangulatot, amelyet ez az írás sejtet. Az igazság az, hogy a retorikán túl nincs erős nyomás a régiók szerepének felértékelésére napjaink Európájában. 

2. Nincs konszenzus

Szerintem az írás által sugalltakban nincs konszenzus Magyarországon sem, a jelenlegi kormány épp az ellenkező irányba mozdult el, a magyar megyék meg mindezt szépen lenyelték.

3. Nincs érdeklődés

Katalóniát a regionális kiteljesedés mintapéldájának felhozni a folyamat teljes félreértése. Először is Katalónia belül nagyon megosztott – ezért sem vállaltam el katalán politikusbarátaim felkérését, hogy megfigyelőként képviseljem az Európai Parlamentet a katalán népszavazáson. Az önállósulni kívánók álma viszont messze nem valamiféle regionális kiteljesedés, hanem a nemzeti (buta szóval: nemzetállami) emancipáció kiteljesítése és Katalónia mint 29. partner besorolása az EU tagállamai közé.

4. Nincs koncepció

Amennyiben valamikor komolyan vitázni szeretnénk az ún. Régiók Európája modellről, akkor nem délibábokat kell letenni az asztalra, hanem koncepciót. Kardos Gábor lángoló nyilatkozata – le a brüsszeli és a budapesti bürokratákkal, hajrá! – sajnálatosan kevés egy érdemi vitához.

5. Nincs realitás

Azt hallani, hogy a „nemzetállamok” elkorhadtak, idejétmúlt szerveződések, akár kellemes is lehet a fülnek. Ám ennek sincs napjainkban semmi realitása Európában, s nem lesz az elkövetkezendő évtizedekben sem. Egyébként minden külhoni magyarnak a hideg futkározik a hátán, amikor azt haljja, hogy „nemzetállam”. Az EU 27 tagállamában  a „tagállam” kifejezést használják, a budapesti terminus használata is délibáb, amely azt hivatott sugallni, hogy – Budapestről nézve – a magyar „nemzetállam” hozzájárulása bárkinek is fontosabb Magyarország valós súlyánál.

Egy külhoni magyarban a „nemzetállam” kifejezés a teljes kiszolgáltatottság érzetét kelti a szlovák, román, ukrán, szerb, stb. nemzetállammal szemben, ahol neki, magyar kisebbségiként, nincs helye. Helyesebb lenne tehát a tagállam kifejezést használni, ez európaibb is.

6. Nincs általános, erős nyomás

Ha tehát bárki komolyan gondolja a jövőben a régiók komolyabb szerepéről szóló vitát, akkor nagyon komolyan meg kell néznie az illetékességek kérdését, tanulmányoznia kell az államjogi összefüggéseket és a nemzetközi jogot is. S valószínűleg oda jut majd, hogy az ún. Régiók Európája-modell lényegében egy föderációs vagy konföderációs modell lehet, ahol a központnak – ismét csak a buta kifejezést használva: brüsszeli bürokratáknak – bizonyos kérdésekben a jelenleginél is nagyobb jogköreik kell, hogy legyenek, ha a modell életképes akar lenni a nemzetközi porondon is.

S cserébe bizonyos kérdésekben vissza lehet osztani a jogköröket a régiók szintjére – de ez az elkövetkezendő évtizedben a tagállamok beleegyezése nélkül elképzelhetetlen. S ismét csak meg kell említenem: ehhez erős, megismétlem, általános és erős európai, regionális szintű nyomás kellene. Most nincs ilyen. 

+++

Örömmel várjuk a további hozzászólásokat a vitához.