Ezt kaptuk Gulyás Mártonéktól: Számos sebből vérzik az arányosnak mondott választási rendszer

A képviselők felét továbbra is egyéni választókerületekben választanák, nincs megoldás a kamupártokra, és az összefogástematika sem tűnne el a Gulyás Mártonék által vizionált választási rendszerben sem, ami ráadásul továbbra sem arányos, csak arányosabb. Az évek alatt polarizálódott közéleti klímát pedig amúgy sem lehet egyik napról a másikra lecserélni.

Ceglédi Zoltán imái végre meghallgattattak, ugyanis a héten megérkezett a várva várt választási törvénytervezet a Gulyás Márton nevéhez fűződő Közös Ország Mozgalom fiókjából. A nyolc ellenzéki párttal közösen kidolgozott és elfogadott javaslat tartalmaz nem egy, nem két változást a mostani rendszerhez képest.

Íme a változtatási ötletek, amiket úgyis csípőből le fog szavazni a Fidesz

​

1. 21-23-mal növekedne a parlamenti képviselők száma, így 222 fővel működne maximálisan a törvényhozás. Ebből 110 jelölt egyéni választókerületben, 110 pártlistáról szerezne mandátumot (ezek a számok jelenleg 106 és 93), a maradék 2 helyet pedig külhoni magyar képviselőkkel lehetne megtölteni.

2. Ebből logikusan következik, hogy módosulna a választójog, ugyanis a külhoni magyarok is kapnának 1 darab egyéni választókerületet, ahol független egyéni jelöltekre szavazva legfeljebb két embert juttathatnának az Országházba. Eddig a külhoni magyarok csupán a pártlistákra szavazhattak, amit viszont Gulyás Mártonék elvennének tőlük.

3. A hagyományoktól elrugaszkodó elem, hogy a külhoni egyéni választókerületben preferenciális szavazást vezetnének be. Azaz az ott választásra jogosultak több jelöltre is leadhatnák a szavazatukat, a szavazólapon megjelölve, hogy melyik leendő képviselőt szeretnék a leginkább bejuttatni a Parlamentbe, melyiket a második, a harmadik legjobban, és így tovább. Extrém esetben előfordulhatna az is, hogy senki nem szerez mandátumot a külhoni körzetben, amennyiben egyik jelölt sem éri el a mandátumszerzéshez szükséges szavazatmennyiséget.

amikor a voksom érdemileg nemhogy a magyar politikát, még a külhoni választókerület eredményét sem befolyásolja. A mintegy egymillió főre jutna ugyanis – jó esetben – 2 darab megválasztott képviselő.

4. A választási küszöb a mostani 5 helyett 4 százalékra csökkenne. Ez megemelhetné a törvényhozásba bejutó pártok számát, ezáltal szétaprózódott törvényhozást eredményezve. Gulyás Márton a javaslat „legfontosabb elemének” azt tette meg, hogy az a konszenzuskeresés irányába lökné el a pártokat.

Ez való igaz, azonban az ezt hangoztatók nem lépnek tovább a logikai láncolatban: Na és érdemi, hatékony megegyezések születnének?

Félő , hogy inkább sokszereplős, működésképtelen kényszerkoalíciók születnének csupán, amiknek mi, állampolgárok innánk meg a levét.

5. Megszűnne a győzteskompenzáció, így a listáról szerezhető mandátumok kiosztását az nem torzítaná.

6. Megszűnne a kiszervezett kampány lehetősége: politikai reklámot csak az érdekelt politikai szereplő rendelhetne és fizethetne meg.

7. A kampányszámlák rendszerén keresztül szigorúbb ellenőrzésen kéne átesnie a pártoknak a kampányban elköltött pénzek kapcsán.

8. Nemi kvótát vezetnének be az országos listán: ha egy pártlista egymást követő két helyén ugyanolyan nemű jelölt szerepel, akkor az utánuk lévő helyen velük ellentétes nemű jelöltetnek kell következnie. Gyakorlatilag az LMP kvótarendszerét vennék át egy az egyben.

9. Megszűnnének a nemzetiségi listák: a nemzetiségi szószólói pozíciót a továbbiakban az országos nemzetiségi önkormányzat elnöke töltné be. Így a nemzetiségekhez tartozó választóknak nem kellene választaniuk a nemzetiségi és az országos pártok listái között.

Beszédesek azok az elemek, amiket Gulyás Mártonék is békén hagytak

1. Mindenekelőtt és elsősorban: az egyéni választókerületi rendszert! Sajnos a szereplők, úgy a javaslat kidolgozói, mint a média reprezentánsai keverik a szezont a fazonnal, s össze nem illő szavakat használnak szinonimákként: nagy különbség van ugyanis aközött, hogy arányos vagy arányosabb rendszert vizionálunk. Ugyanis

Ez klasszikus first past the post, azaz a győztes mindent visz-koncepció. Összességében ugyan valóban arányosít a korábbiakhoz képest e javaslat, de a többségi logika továbbra is markánsan jelen van. 

2. Az egyéni jelölt állításához továbbra is az adott választókerületen belüli 500 darab aláírás szükségeltetik. Nem szűnik meg tehát a többes jelölés lehetősége sem: ugyanúgy támogathatja egyazon személy több párt jelöltjét is. Ez sajnos

ezen szervezetek továbbra is egyszerűen tudnának annyi egyéni jelöltet állítani, hogy országos lista állítására is jogosultak legyenek.

3. Országos listát pedig így továbbra is könnyű lenne állítani: a mostani szabályozással egyezően listát az a párt állíthatna, aki 27 egyéni választókerületi jelöltet képes felmutatni legalább 9 megyében és a fővárosban. Ezt a többes jelölés rendszerével nem lesz nehéz elérni. S bár a kampánypénzek talán már nem jelentenének motiváló erőt, azonban a politikai indíttatást (ld. az egyes valódi pártokhoz hasonló névvel induló kamupártokat) továbbra sem tudja kiküszöbölni e szabályozás.

4. Maradna az egyfordulós rendszer, arról viszont szakértői körökben sincs konszenzus, hogy ez a 4 százalékra csökkentett küszöbbel kombinálva eltörölné-e azt a taktikázós összefogáskényszert, amivel évek óta szalámizza le magát az demokratikusnak hívott ellenzék tetemes része. Véleményem szerint a többségi logika mentén működő egyéni választókerületi rendszer miatt

Jelzésértékű az is, hogy a tervezet részletesen kitér a más párttal megvalósított „összehangolt kampánytevékenység” definíciójára, ami ismételten nem annak a bizonyítéka, hogy magunk mögött hagyhatnánk a választási szövetségek szövevényes világát.

Hamvába holt a választójogi blöff 

Látható, hogy amennyire vannak – bizonyos szempontokból – erényei e törvényjavaslatnak, úgy megannyi hibája is. Gondolatkísérletként érdemes persze ezeket végigzongorázni, azonban naivitás lenne a választási rendszer reformtervezetét a közjogi térben értelmeznünk, hisz’ annak funkciója mégiscsak politikai jellegű.

Eszközt arra, hogy meglássák, felismerjék egymásban magukat, hogy a tükörképük hatására felhúzzák egymás között a harmonikus együttműködés hídjait. Ezáltal lett volna fegyverré az új választási koncepció a politikai ellenfelekkel, mindenek előtt a Fidesz-KDNP-vel szemben. Ezen funkciót, ezen lényeget és célt veszítette el végleg e választójogi blöff – még a törvénytervezet nyilvánosságra kerülését megelőzően – az október 23-i, közösre tervezett ellenzéki tüntetés meghiúsulásával.

Focihasonlattal élve: a Feröer-szigeteket ugyan legyőztük 1-0-ra, a VB-re viszont így sem jutottunk ki. A kérdés, hogy a politika Bernd Storck-jai is hasonló sorsa jutnak-e, mint a német szövetségi kapitány. 

Nyitókép: Balogh Tibor / Közös Ország Mozgalom