Nem teljesítette a milliárdos közbeszerzést az Ikarus Egyedi, most a dolgozóit presszionálja, hogy titkolózzanak

Tudomásul veszem, hogy titoktartásra vagyok köteles, nem állhatok szóba a sajtóval, és a cég szúrópróbaszerűen belenézhet az e-mailjeimbe, zsebeimbe, táskámba, telefonomba. És ha ezt nem írom alá, akkor holnap már nem kell jönni dolgozni. Információink szerint ezzel a helyzettel szembesültek kedd délután az Ikarus Egyedi buszgyártó cég dolgozói. A háttérben egy tizenötmilliárdos közbeszerzés van, amit a cég ugyan elnyert, de egy buszt se gyártott le határidőre: most a munkavállalóit presszionálja, nehogy még több kínos részlet kiderüljön.

Februárban az optimistábbak a magyar buszgyártás újraéledését üdvözölték, ugyanis a magyar Ikarus Egyedi nyerte a Volánbusz 180 csuklósbuszra kiírt tenderét: a 15,3 milliárdos árajánlat mellett elég büszke határidőt is ígértek, miszerint már 2017 második felében elkezdik leszállítani a buszokat. Csakhogy az augusztus 14-i határidőre nem készült el egyetlen busz sem – írta a Heti Válasz, ennek nyomán pedig érthető módon megélénkült a sajtóérdeklődés az ügy iránt. Az Omnibusz blog később arról írt: sanszos, hogy direkt a cég kedvéért hoztak egy kormányrendeletet, hogy a gyorsan pluszban előírt, a buszokba kötelezően beszerelendő tűzoltókészülékekre hivatkozva lehessen még húzni egy kicsit az időt.

Kínos ez a nagy sajtóérdeklődés a cégnek, így feltehetően gyanús is lett a buszgyártó mintegy hetven dolgozója: biztos közülük szivárogtat valaki a sajtónak.

hogy írják alá most, vagy legkésőbb holnap reggelig; vagy ha nem, akkor holnap nem is kell jönni dolgozni – tudtuk meg a cég ügyeire rálátó forrásunktól. Úgy tudjuk, a munkavállalók mintegy fele nem volt hajlandó azonnal aláírni a papírt, többen megmutatják inkább egy ügyvédnek, és lehet, hogy később sem írják alá. Az ügyre rálátó forrásunk szerint ugyanazt a papírt kapta mindenki: a hegesztőtől a mérnökig.

Ez azért is érdekes, mert a dokumentum egy része olyan rendelkezéseket tartalmaz, ami inkább a szellemi munkát végző munkavállalók vonatkozásában értelmezhető csak. Például, hogy a cég részére végzett fejlesztésekre, találmányokra vonatkozó szerzői jogokkal a cég rendelkezik – ami egyébként törvény szerint is így van, és eléggé általános gyakorlat.

Aztán jön a titkolózás. Nagyjából még ez is logikusan indokolható: a cég tevékenységére, jogi, pénzügyi helyzetére vonatkozó adatok egyébként is üzleti titkok, ezeket amúgy sem szabad csak úgy kikotyogni. A szerződés szerint ez a titoktartási kötelezettség azután is további három évig fennáll, hogy a munkavállaló jogviszonya megszűnt. Engedély nélkül a sajtónak sem szabad nyilatkozni, és ha valaki megtudja, hogy más kikotyogott valamit, akkor köteles jelenteni.

Bár nem túl szép dolgok ezek, azért méltányolhatók – egy csomó cég előír a munkaszerződéseiben hasonlókat.

azon kívül, hogy a cég emiatti kárát nyilvánvalóan meg kell téríteni, egyhavi bért is levon a munkáltató minden egyes kötelezettségszegés miatt. (Erre egyébként lehetőséget ad a munka törvénykönyve.)

Ami viszont már tényleg durva az az, amivel kapcsolatban forrásunk úgy fogalmazott:

Nem csak, hogy megfigyelő rendszer működik a cégnél, de a dolgozóknak ahhoz is hozzá kell járulniuk, hogy a cég szúrópróba szerűen ellenőrizze az e-mailjeiket (a szerződésből nem derül ki egyértelműen, hogy ez csak a céges e-mailre vonatkozik-e: a fizikai munkásoknak feltehetően nincs is ilyen), sőt, érkezéskor és távozáskor a zsebeiket, táskájukat, netán a kocsijukat is átvizsgálhatja a cég képviselője, és megnézheti a telefonjukon tárolt adatokat is.

és kitegye a Facebookra vagy elküldje a sajtónak. Szerinte ugyanis még a meghosszabbított határidőben sem fogja tudni a szerződést teljesíteni az Ikarus Egyedi, így olyan komoly kötbért kell majd fizetnie a Volánnak, hogy tulajdonképpen meg sem éri legyártani a buszokat.

A cég most túlórapénzzel motiválja a munkavállalókat, mert tart a határidőtől – mondja forrásunk. Ugyanakkor viszont ilyen, a munkaszerződésbe írt titoktartási rendelkezésekkel is riogatja őket, ami nem biztos, hogy annyira átgondolt módszer, főleg, hogy a mérnökök és a fizikai munkások körében is jelentős munkaerőhiány van.

Informátorunk szerint egyébként összességében ez a legrosszabb az egész szerződésmódosításban: nem is az egyes rendelkezései, hanem, hogy ilyen egyoldalúan próbálják kikényszeríteni a dolgozók részéről az aláírását. Érdemes hozzátenni, hogy ahogy a munkaszerződés, úgy annak a módosítása is egy konszenzusos dolog: attól szerződés, hogy a két fél megegyezik. Egy ilyen módosítás is akkor lesz érvényes, ha a dolgozó is aláírja.

ugyanis amiatt ki lehet rúgni valakit, hogy nem tud rendesen hegeszteni, de amiatt nem, hogy nem írt alá egy papírt, amiben ráadásul vele kitolnának. Simán megnyerné tehát a pert, aki bíróság elé viszi a dolgot: a cégnek kellett volna előbb gondolkodni, és már akkor beleírni a titoktartási és zsebkutatási igényeit a szerződésbe, amikor felvette az embereket (bár ez utóbbi még úgy is bőven kifogásolható).

Azt mindenesetre kíváncsian várjuk, hogy hányan lesznek bátrak és mondanak ellen a diktátumnak, ahogy arra is:

Próbáltuk megkérdezni az ügyben az Ikarus Egyedit is, de telefonon elérhetetlenek: egy csörgés után egyszerűen szétkapcsol a vonal. E-mailben érdeklődtünk ezért afelől, hogy valóban ilyen tartalmú szerződésmódosítást akarnak-e kötni a munkavállalóikkal, és tényleg felmondással fenyegettek-e az ügyben. Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan állnak a száznyolcvan busz legyártásával. Amint válaszolnak, beszámolunk róla.

Fotó: MTI, Máthé Zoltán