A spanyolok fellázadnának, ha eltörölnék a sziesztát

 

A negyvenkilenc éves Jose Luis a közeli, tengerparti Benitachellből jött a városba. Megkérdeztem őt a szieszta megszüntetésének ötletéről, amire homlokát ráncolva így válaszolt: „Ez a vérünkben van. Valójában ezen soha nem gondolkodtam még el, de szerintem maradnia kell. Hallottam Rajoy ötletéről, mérges is lettem! Komolyra fordítva a szót: az emberi szervezetnek szüksége van étkezés után egy pár óra relaxra, bár ezt spanyol orvosok állapították meg.” Egy szökőkút mellett még azt is elmesélte, ő mit csinál a szieszta ideje alatt, vagyis délután egy és öt óra között: „Beteszek egy jó filmet, és tudat alatt felkészülök arra, hogy öttől megint meló.”

 

 

Mivel Alicante pezsgő egyetemi életnek ad otthont, szerettem volna megtudni fiatalok véleményét is a szieszta tradíciójáról. A tizennyolc éves María, aki szeptembertől az alicantei egyetem hallgatójaként éli majd mindennapjait, szembesített az egyetemista élet egyik nagy negatívumával: „,Imádom, de most, hogy bejutottam közgázra, nem igazán lesz majd rá időm.” María mosolyogva emlékezett vissza kisgyermekkorára is: „Emlékszem, mikor a nagyszüleimnél voltam hétvégenként, kötelezővé tették nekem is a sziesztát!

 

 

 

 

Körülbelül másfél héttel ezelőtt 46 fokot mértek árnyékban itt a Costa Blancán. A harmincegy éves Teresia a „Redőny le, légkondi be, szieszta on” módszerét választotta a hőség leküzdésére: „Csináltam egy jó kis egésznaposat” – mondta Teresia, aki egyébként a szieszta egy órával való meghosszabbítása mellett tenné le a voksát: „Harmincöt fok felett bűncselekmény kimerészkedni az utcára”

 

 

 

 

Volt szerencsém egy helyi magyarral is elbeszélgetni a témáról. A harmincöt éves Sándor négy éve dolgozik Alicantéban pincérként. Magyarként a spanyol sziesztatradíció először azért okozott neki egy-két fejfájós napot: „Elég nehéz volt átállni erre, idegeskedtem sokat miatta.” Egy átállási periódus után azért jobban kikristályosodott számára a délutáni pihenés fontossága. Sándor elmondása szerint „200 százalékkal kiegyensúlyozottabbnak” érzi magát mióta ebéd után (legálisan!) pihenhet 2-3 órát. Ezzel együtt rávilágított egy éles különbségre, Közép- és Dél-Európa között:

 

 

 

 

Bár a sziesztatradíció Spanyolországból ered, azért itt is vannak olyanok, akik mással töltenék a délutánjaikat. A 25 éves Sara ügyvédbojtárként dolgozik egy valenciai ügyvédi irodában, így kérdésemre, hogy ő hogyan gondolkodik a sziesztáról, fiatal jogászhoz illő ambícióval kijelentette: „Én nem szoktam sziesztázni. Szerintem nincs rá szükség. Bár én munkamániás vagyok. Muszáj. Valahogy nem bírok kibékülni a gondolattal, hogy 3-4 órát kidobok minden nap az életemből.” Ettől függetlenül Sara is belátja, a sziesztázás sokszor hasznosabb lenne, mint a megállás nélküli munka: „Ebben a melegben lehet, hogy jobban esne a testemnek egy kis pihi, mint a gép előtt görnyedni.”

Fontos kiemelni a mediterrán életstílus sziesztaelemének pozitív élettani hatásait is, amihez Augustina Torres García tapasztalt, nyugdíjazott doktornő volt segítségemre. Augustina elmondta: „Már csupán egy óra délutáni sziesztázás csökkenti a feszültséget, a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát és növeli a várható egészséges élettartamot.” Valamilyen szinten talán ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy egy 2015-ös Eurostat-felmérés alapján az EU-tagállamok között Spanyolország vezeti a születéskor várható élettartam alapján a statisztikákat 83 évvel. Magyarország egyébként 75,7 évvel a lista alja felé helyezkedik el. 

 

 

A mediterrán sziesztatradícióról tehát még Spanyolországban is megoszlóak a vélemények, de egészségügyi- és közérzeti szempontból egy pozitív szokásként lehet számon tartani. Az eltérő kulturális- és éghajlati befolyások miatt a magyar társadalomban valószínűleg még ennél is megosztóbb véleményekkel fogadnák a szieszta bevezetésének ötletét. Bár ez – mint majdnem minden otthon – talán attól is függene, hogy melyik párt vetné fel.

 

 

Tetszik a magyarországi szieszta ötlete? Lájkold be!