Egy párt ne vallási felekezet legyen! – mondja a kiugrott KDNP-s Lukácsi Katalin

2017.06.11. 08:00

Szimpatikus neki az LMP és a Momentum, de most egyik párthoz se csatlakozna a KDNP-ből a CEU-ügy miatt kilépett Lukácsi Katalin, aki a keresztény politizálás nehézségeiről és az egyház politikai befolyásáról is beszélt az Azonnalinak. Lukácsi párton kívülről akarja elmondani, hogy keresztényként sem a Fideszre szavazás az egyetlen üdvös út. Simicskáról, Sorosról és a KDNP saját érdekeiről is kérdeztük. Interjú.

Egy párt ne vallási felekezet legyen! – mondja a kiugrott KDNP-s Lukácsi Katalin

A KDNP-ből való kilépésed után a 444-nek adtad az első interjút.

Igen, és kábé az egyetlent is akkor. Mondjuk a Hír TV-ben is szerepeltem, de más, amikor három perc alatt mondok valamit, meg amikor hosszabban beszélek magamról.

Miért pont a 444-nek adtál hosszú interjút?

Ők kerestek meg. Az akkor a sajtót is bejárt Facebook-posztom lényege is ez volt, hogy a párbeszéd híve vagyok, ezt képviseltem a párton belül is. Számomra természetes volt, hogy nyilatkozok nekik, és örültem is a felkérésnek. Tudom, hogy az én oldalamon ez nem természetes, sőt a volt pártom tagsága elvitat minden emberi érzést a 444 újságíróitól. De ők tényleg őszintén érdeklődtek. Nekik is izgalmas az, hogy valaki a másik oldalról hogyan gondolkodik, mit lát.

Többeknek furcsa lehetett, hogy kilép valaki a KDNP-ből, a Fidesz bűvköréből, és rögtön a „Soros-médiumhoz”, a 444-hez rohan.

Igen, de nem így történt. Persze tudomásul kell vennem, és figyelhetnék rá jobban, hogy mi csapódik le a médiában, de nem akarok ezzel foglalkozni. Ezért is léptem ki, hogy szabadabban elmondjam a véleményem. Nem úgy történt, hogy én mindent elhittem április hatodikáig, ám akkor minden megvilágosodott, hirtelen kiugrottam és azóta utálom a pártomat. Azelőtt fél évig Izraelben voltam egy kormányzati ösztöndíjjal, ami miatt nem is nagyon politizálhattam. Előtte viszont szervezője voltam a Morus-körnek, ami egy informális kereszténydemokrata kör. Oda meghívtam Stumpf István alkotmánybírót, aki akkoriban finoman, de kritizálta Orbán Viktor rendszerét.

Ott is voltunk azon a beszélgetésen.

Tényleg! És megjelent a Mandineren meg a Magyar Nemzetben is egy beszámoló; és ugyan nem állítottak a szőnyeg szélére, de éreztem, hogy kell valami magyarázatot adnom erről. Végül is nem vettek elő, mert próbáltam elébe futni a dolognak.

Tehát már az önmagában kínos volt a kormánypártiak szemében, hogy a „renitens fideszes” alkotmánybíróval egy beszélgetést szerveztetek?

Abszolút. A habonyi logika szerint semmi nem hangozhat el, ami kritikus. Annak ellenére, hogy ez egy értelmiségi fórum volna, ez szokatlan. És gondoltam, hogy ha én csak olyan embereket hívhatok a Morus-körbe, akik nem kritizálják a kormányt, akkor lehet, hogy abba kellene hagynom a szervezést.Ha nem lettem volna Izraelben, akkor lehet, hogy már sokkal korábban megtettem volna ezt a lépést.

Például ha itthon vagyok október nyolcadikán, mikor megszűnt a Népszabadság. De azért még vívódtam, mert többen úgy voltunk a baráti körömben, hogy azt terveztük, hogy majd egy jó KDNP-t fogunk csinálni pár év múlva. Ezért arra jutottam, hogy ki nem, csak hátrébb lépek. A CEU-ügynél aztán rájöttem, hogy nem tudok hátralépni, mert én el akarom mondani a véleményemet. Ha nem reflektálok arra, hogy én ezzel nem értek egyet, akkor nem vagyok önazonos, ahhoz pedig, hogy én erre reflektáljak, ahhoz ki kell lépnem.

Ezért nem értem ezeket a vádakat, hogy miért nem maradtam csöndben. Meg hogy áruló vagyok. Nem. Én önazonos vagyok.

Mi volt a legdurvább, amit a KDNP-ből való kilépésedet követően kaptál, és jött-e elismerés a táboron belülről? Mert az egy dolog, hogy a baloldalon most hősként látnak.

A CEU-tüntetések idején volt egy olyan pillanat, amikor úgy tűnt, hogy a baloldal-jobboldal ellentét megszűnik és tényleg mindenki hisz abban, hogy Nyugat-orientáltaknak kell lennünk, és a CEU fontos. Akkor az értelmiség is egységessé vált. Most ez megint széttöredezett, megint az van, hogy aki a 444-nek ad interjút, az egy hülye komcsi vagy ballibsi. Olyasmiket kaptam, hogy „milyen rossz lesz neked, hogy most a ballib média hősként tisztel, aztán majd megrág és kiköp”. Hogy mi volt a legcsúnyább? Például a jelenlegi budapesti IKSZ elnöke egy tanmesét posztolt akkor a Facebook-oldalára arról, hogy kígyót melengetett valaki a keblén. Engem persze nem nevezett meg. Azóta amúgy már nem követem, pontosabban kivett az ismerősei közül – pedig annak idején hoztam neki rózsafüzért a Szentföldről, és azért akkor hálás volt; most már inkább Soros-bérenc áruló vagyok.

Milyen érzés a sajtóban a KDNP-ből kiugrott embernek lenni? Ez lett az eposzi jelződ.

Nyilván ez nem hízelgő, de ez a reális valóság, ezt elfogadom. Erről ismert meg az ország, ez lett a címkém. Nyilván az a dolgom, hogy tegyek le még olyan dolgokat az asztalra a köz szolgálatában bármilyen síkon – nem feltétlenül a politika síkján –, ami érdemessé tesz egy másik eposzi jelzőre.

 

+++

A KDNP egyáltalán egy létező párt, vagy csak a Fidesz csatolmánya?

Létező tagsága van. Szervezettség szempontjából a KDNP sok törpepárthoz képest egy valódi alakulat, csak nyilván nem jelenít meg önálló arculatot, mert nem az az érdeke most, hogy önállóan tevékenykedjen.

Van saját KDNP-érdek, ezt jól hallottuk?

Döntés kérdése, hogy legyen. Nekünk van egy örökségünk, ami kötelezne minket, ha ezt felvállalnák. Nyilván a pártvezetés azt mondja, hogy önazonosak vagyunk a ’47-esekkel. De bármit lehet mondani.

A 444-es interjúban azt mondtad, hogy lehetne egy öt százalék körüli párt is a KDNP, ha akarna. Eszerint tehát van egy pártdöntés, hogy jobb a Fidesszel hatalomban lenni, mint önállóan saját utat járni? Most sokkal több hatalmuk van, mintha egy ötszázalékos párt lennének…

Nehéz kérdés. Szerintem ez több is lehetne, mint öt százalék. A brand eladható lenne, csak a múlttal el kell számolni, tehát az elmúlt hét évre valahogy reflektálni kell.

De persze ott vannak a hatalomban, és semmilyen érdek nincs arra, hogy onnan kilépjenek.

Mindezt úgy fogják fel, hogy kereszténydemokrata miniszterelnökünk van, miért ne támogatnák őt? Ez is egy olyan gumifogalom, amit bármire, bárkire rá lehet sütni.

Gulyás Gergelyt is kérdeztük erről, aki a Fidesz kapcsán a kereszténydemokrata jelzőt az elsők között sorolta fel. Amikor pedig a KDNP és a Fidesz közti különbségről faggattuk ennek kapcsán, azzal hárított, hogy ő református, a KDNP-ben pedig katolikusok vannak.

Ez történelmileg kimutatható, de a kereszténydemokrácia nem felekezetfüggő. Pont a vele készült Azonnali-interjúban olvastam, hogy minél kereszténydemokratább vagy konzervatívabb valaki, Soros György annál inkább támadja. Viszont nagyon izgalmas, hogy a kereszténydemokrácia nem egyenlő a konzervativizmussal, magyarán valaki nem lehet azonosan ugyanannyira a kettő. Minél kereszténydemokratább vagyok, akkor egyidejűleg nem vagyok annál konzervatívabb – és fordítva.

A KDNP amúgy nem egy nyugdíjas párt? Miért akar oda bárki fiatal belépni?

Van az ifjúsági szervezete, az IKSZ, ami pár éve egy nagyon aktív és jó, értékteremtő közösség volt, ahol otthonra leltem. Sok mindent csináltunk, és voltak reményeink, hogy hogyan nőjük ki magunkat később – nem párthatalmilag, hanem hogy mit szeretnénk megvalósítani. De aztán nem abba az irányba indult el a KDNP sem, és ki is öregedett az a generáció. Nem nagyon jönnek újak sem.

Hová mennek az újak? Az emlékezetes nógrádi videó óta látható, hogy a Fidelitasban is elég tragikus a helyzet, közben meg a Momentum körül tolonganak a fiatalok. A Momentum felé van átjárás az IKSZ vagy a Fidelitas felől?

Vannak a kilépők között olyanok, akik szimpatizálnak a Momentummal, de az IKSZ bázisa inkább a gyakorló – nem feltétlenül katolikus – keresztény fiatalokból áll. Náluk meg inkább az a probléma, hogy nem mennek sehova. Nagy kérdés, hogy hívőként hogyan lehet a politikában elköteleződni, az pedig egy

intő jel, amikor a vallásos fiatalok tömegesen gondolják azt, hogy nem tudják megélni a hitüket pártokban.

Mennyiben hitelesek ezen a téren a KDNP nagy öregjei? Ki a minta a pártban, aki jól össze tudja egyeztetni a hitét a politikával?

Tudtam, hogy a beszédemből azt fogják kiemelni, hogy a jelenlegi hatalom sem nem keresztény, sem nem demokrata, de ettől még nem akarom egyes politikusokról megmondani, hogy jó vagy rossz katolikusok. Ez egyéni kérdés. Én el tudom fogadni, hogy valaki akár pártpolitikusként is össze tudja ezt egyeztetni. Hogy mi az üzenete, az egy másik kérdés.

Például kollaborálnak egy olyan kormánypárttal, akik kreatívan értelmezik a közpénz-jelleget és az igazmondást. Ez kapásból két ponton sérti a Tízparancsolatot, hogy csak a legalapvetőbb dolgokat említsük.

Igen, ez nehéz kérdés. Ilyenkor azt szokták mondani, hogy „de a többiek még jobban lopnak, vagy még rosszabbak, úgyhogy ezt le kell nyelni”.

A legutóbbi, ellenzéki tüntetésen elmondott beszédedben azt mondtad, hogy nem csak a polgári Magyarországból csinálnak a kormánypártok politikai terméket, hanem a kereszténységből is. Ez azért a hívők közösségén és az egyházakon is múlik, hogy hagyják-e, nem?

Nem lehet egy az egyben beszélni a kereszténységről vagy a katolikusságról, mert ez egy nagyon színes közösség. Itt az önálló gondolkodásról van szó – abban a korban, amikor mindenhonnan ömlik a politikai marketing: arról, hogy az ember gondolkodik, vagy sem; és katolikus létére gondolkodik-e vagy sem. Katolikusként például elgondolkodtam azon, amikor a Magyar Kétfarkú Kutya Párt – azt hiszem még 2015 nyarán – közzétett egy vicces plakátot a menekültkérdés kapcsán azzal a bibliai idézettel, hogy „éhes voltam, ennem adtatok, szomjas voltam, innom adtatok”.

Az nekem tényleg egy görbe tükör volt: hogy itt csücsülök a KDNP-ben, és most hiteltelenül jelenítem meg a saját kereszténységemet. Persze a kereszténydemokrataság nem vallásosság, hanem egy pragmatikus politikai irányzat, de a pártunk és a kormány nem csak kereszténydemokratának nevezi magát, hanem egyébként is jó kereszténynek. Ez nagyon veszélyes, mert komoly a veszélye annak, hogy antievangelizációként hat: elijesztjük a kereszténységet azoktól, akik keresnék.

Németországban a katolikus és az evangélikus egyház volt a leginkább befogadáspárti, mire a bevándorlásellenes párt, az AfD kijelentette, hogy ők nem egy keresztény párt.

Ez is szomorú jelenség, hogy itt Magyarországon viszont ezt a fajta német kereszténységet egy felvizezett liberális mételynek tekintik. Engem Ferenc pápa kritikájával kapcsolatban is az zavar, hogy nem a szellemiségét kritizálják – mert az teljesen legitim volna –, hanem hogy a kereszténység romlásával azonosítják. Azért ez egy más minőség. Ezzel már nem tudok vitatkozni, és nem is akarok.

 

+++

Az előbb szóba került, hogy a KDNP önállóan is képes lenne pártként létezni. Magának az egyháznak – akár a katolikus vagy a protestáns egyházaknak – mekkora a hatalmuk a magyar közéletben, és ezt mennyiben a KDNP-n keresztül érvényesítik? Sokan – talán nem teljesen alaptalanul – úgy tekintenek a KDNP-re, mint az egyház lobbiszervezetére a kormányban.

Ez az ellentéte annak, amit Barankovics és a Demokrata Néppárt képviselt. Lehet azt mondani, hogy mi teljesen örökösei vagyunk a Demokrata Néppártnak, de hogy ténylegesen ez mennyire van így, az más kérdés. Semjén Zsolt azt szokta mondani, hogy a katolikus egyház kinyújtott keze a politikában a KDNP. Én ugyanakkor tiltakoznék ez ellen, a katolikus egyház nem is kezeli így a KDNP-t, nem beszélve arról, hogy a püspöki kar is nagyon színes. Helyi szinten pedig tényleg nagyon vegyes a kép.

Én a KDNP rendszerváltáskori történetét kutatom, és van olyan, hogy a plébános a szentmise végén azt mondja, hogy szavazzatok a KDNP-re, mert jóban van a képviselővel, de ezek elszórt példák – talán feudális hagyománynak is tekinthetjük. De sok plébános meg úgy gondolja, hogy a politikai iránymutatás neki nem tiszte: ez szerintem civilizáció kérdése is, hogy mennyire éretten kezeli a politikát akár egy plébános, akár egy püspök.

Az fontosabb kérdés, hogy melyik püspök kit tekint inkább irányadónak: a miniszterelnököt vagy a pápát?

A pápa a főnöke.

Nyilván. Költői kérdésnek szántam.

A keresztény értelmiségen belül létezik kritikai attitűd a Fidesz-KDNP-kormánnyal szemben – akár vallási alapon?

Igen, vannak kritikusan gondolkodók. Csak nagyon nehéz megszólalni. Nagyon kevesen vállalják: pont azért, amit én is kapok. Azt senki nem akarja, hogy gyűlölködjenek vele szemben. Az értelmiség árnyaltan gondolkodik, csak nagyon óvatosan artikulálja a véleményét, és az értelmiségi létből is fakad, hogy nem szeret szalagcímeket használni: nem úgy kommunikál, hogy bekerüljön három mondat belőle a híradóba. Nehéz azt mondani, hogy én keresztény értelmiségiként mondjuk a kormány családbarát intézkedéseivel egyetértek, de ezzel meg ezzel nem: akkor most te hazaáruló vagy, vagy nem?

Nehéz ezt megcímkézni. Nekem az is furcsa, hogy a kormány elvárja mértékadó konzervatív értelmiségiektől, hogy a párthoz úgy tartozzanak hozzá, mint egy egyházhoz. Ez szerintem pont ellentmondás: a konzervatív gondolkodó pont, hogy nem ez a lelkes azonosuló fajta, és pláne nem gondol egy politikust messiásnak. Ezért szükségszerűen kritikus. Ezért nem is értem, hogy hogyan lehet mindenki Soros-bérenc, aki a kormányt kritizálja.

Szerinted miért utálják ennyire Sorost a jobboldalon?

Nekem is csak teóriáim vannak. Nagyon megragadható, és az emberek rezonálnak rá. Most kijött egy kutatás, hogy csak negyven százalék fogadja el a kormánypropagandát, ami jó, bár még ez is elég sok.

Vona Gábor mondta nekünk nemrég, hogy választást nyerni meg már harminc százalékkal is lehet ebben a rendszerben.

Attól még, hogy kritikusan tekintek Sorosra, még nem biztos, hogy a Fideszre szavazok.

Ő egy jól megragadható toposz, sok mindent egybegyűjt: a nyugatellenesség, a kapitalizmusellenesség, a gazdagspekuláns-ellenesség. Azt nem mondom, hogy a gyanús vagyonra szert tettekkel szembeni ellenérzések megjelennek benne, mert akkor saját maguk ellen is fordulhatnának. Ezen kívül nagyon érzékeny pont az antiszemitizmus, és ezzel kapcsolatban volt vita is. Köves Slomó és Heisler András is kijelentette, hogy a sorosozás nem antiszemitizmus.

Aztán ezek után a közmédiában megjelent egy olyan hír, amiben az iráni ajatollahot idézték kommentár nélkül, miszerint cionista összeesküvő Soros. Úgy, hogy Soros egyébként egy tőről metszett anticionista. Ez volt az első – talán, és remélem, hogy az egyetlen – olyan pont, amikor antiszemita szál került a sorosozásba.

Mi még az irigységre gondoltunk. Ha a jobboldalnak is lenne egy ennyire gazdag milliárdosa, aki ilyen szinten tolja, akkor boldogok lennének vele, nem?

Csak akkor lennének boldogok vele, ha feltétel nélkül hű lenne Orbán Viktorhoz. Mert hát országos szinten van egy ilyen „spekuláns”.

Simicska Lajosra gondolsz?

Igen, persze, de hát ő addig volt jó, amíg teljesen kritikátlan volt.

Simicskáról amúgy mi a véleményed?

Érdekes kérdés, mert nagyon örülök a Magyar Nemzetnek, a Hír TV-nek és a Lánchíd Rádiónak, hírfogyasztóként én ezeket fogyasztom.

Csak most kezdted el fogyasztani őket, vagy mindig is olvastad, nézted?

KDNP-tag voltam, tehát nyilván olvastam korábban is, de örülök a platformnak, hogy ugyanazt a szellemiséget képviselik, amit én is. Van egy jó barátom, aki korábban IKSZ-es volt, és tíz éve a Magyar Nemzetnél újságíró, és ugyanezeket kapja: hogy Simicska kimosta az agyát – az enyémet meg ugye Soros. Sőt most már azt is tudjuk, hogy Simicska is Soros embere, szóval mindannyiunk agyát Soros mosta át. De a viccet félretéve, mint mecénás, örülök Simicska tevékenységének. Ugyanakkor van egy olyan múltja, ami nekem is van. Nyilván én nem olyan mértékben voltam a kormányzati hatalom része, mint Simicska, de KDNP-tag voltam, és így az én nevem is benne van sok mindenben, amivel természetesen nem érthetek egyet, és mégis vállaltam a közösséget. Ugyanez van Simicskával is.

Tehát akkor jár a második esély?

Abszolút. Ez a kereszténységemből is fakad: az irgalmasság a legfontosabb.

Nemrég hallottunk egy olyan nézőpontot, hogy Simicska most azért tolta át ellenzékivé a médiumait, hogy vezekeljen a korábban kiszipkázott közpénzekért. Számodra is egy vezeklés ez, hogy kiállsz a nyilvánosság elé és megszólalsz?

Nem vezeklésnek tartom, hanem tényleg önazonosságnak. Aki megkeres, én annak interjút adok, nem zárkózom el.

Adnál a 888-nak is?

Igen. De nem kerestek meg. De adnék, persze, valószínűleg felmosnák velem a padlót, de nekem vállalnom kellene, mert milyen jogon futok el?

Most, hogy felajánlottad, lehet, meg is keresnek.

Nem hinném. De a lényeg, hogy én ezt nem tekintem vezeklésnek. A vezeklés egy magányos lelkiismereti munka. Simicskára visszatérve: szerintem őt sokkal inkább hajtja bosszúvágy. De bár tévednék! Lehet, hogy neki őszinte demokratikus elköteleződése lett hirtelen – vagy volt mindig is, csak nem élte meg annyira. Bennem nincs semmilyen revansvágy – nincs is miért egyébként. Tényleg az országomért aggódok, és szeretném az országomat szolgálni.

 

+++

Mik azok a kompromisszumok, amiket megkötöttél a KDNP-ben, és utólag úgy gondolod, hogy nem kellett volna?

A kvótanépszavazási kampány, vagy a Népszabadság bezárása például. De a korrupciós ügyek is: sajnos ezekről úgy gondolkodtam, mint az átlag magyar állampolgár, mondván úgyis mindenki korrupt. Ez önmagában engem sem léptetett ki a pártomból, és lehet, hogy ez teljesen helytelen, mert azért mégis a Tízparancsolat ellen való. De például volt egy olyan kellemetlen dolog, amibe én abszolút beadtam a nevem: tüntettünk Juhász Péter háza előtt „Miből fizeti az albérletét?” feliratú táblákat tartva. Ezt feldolgoztam úgy, hogy megkerestem Juhász Pétert. Ebből aztán lett is egy kis videó. Arra megint megkaptam mindent: fúj, hogy merészelek azzal a drogossal leülni, csak a fényben akarok úszni.

De hogy pont Juhász Péter fényében?!

Igen, az élő közvetítés fényében. Tudom, hogy nagyon kevesen lehetnek ma Magyarországon, akik értelmezik ezt az üzenetet pártoktól függetlenül, de az szerintem pozitív üzenet, hogy ne utáljuk egymást: attól még, hogy másképp gondolkodik, ő lehet egy jó ember. Attól még, hogy ez demagógnak hangzik, nagy szükségünk van rá Magyarországon, mert nagyon hiszterizált a közhangulat.

Mit jelent ma szerinted a politikai hitelesség? Helytálló az a divatos megkülönböztetés, hogy az új, 2010 utáni pártok hitelesek, mert még újak, és vannak-e hiteles szereplők a régi pártokban?

Biztos vannak, de nem akarok megbélyegezni senkit. Szerintem úgy válhat hitelessé egy párt, ha kiállok és azt mondom, hogy ezzel és ezzel nem értek egyet, és máshogy csinálom. Hiszek a második esélyben, de a sokadikban is. A reflexió a lényeg. Annak az elmaradása rögtön frusztrációt kelt az emberben. Biztos vannak olyan politikusok, akik életükben nem mutyiztak. A KDNP-ben ilyennel nem nagyon találkoztam, mert a KDNP nem az a párt, ami milliárdokat kapna és zsebre tenné.

Szerintem a politikus semmivel sem rosszabb, mint az átlagmagyar. Nem a politikus a rosszabb, hanem mi mindannyian vagyunk rosszak vagy jók. A mutyizás nyilván rossz, de attól tartok, hogy rendszerszintű probléma. Nem tudom, hogy lehetséges-e tisztán és erkölcsileg makulátlanul befutni egy politikai karriert ma Magyarországon.

El tudod képzelni, hogy visszalépj a KDNP-be, ha szakítanának a Fidesszel és tényleg csinálnának egy ötszázalékos pártot?

Nem nagyon látok erre esélyt. Nekem nem hiányzik most a párttagság sehol sem. Látva, hogy mennyire fontos nekem az önazonosság, lehet, hogy nekem nem is való a pártidentitás.

Nem kacérkodsz akkor a Momentummal vagy az LMP-vel sem?

Beszélgetek, ismerkedek velük. Volt egy nagyon jó beszélgetésem Ungár Péterrel a Lánchíd Rádióban, a momentumosokkal is beszélgettem már. Nagyon szimpik, de tök más, amikor kívülről szimpatizálok ügyekkel meg emberekkel, meg az, hogy belépjek valahova. Nem is lennék hiteles, ha belépnék: így is teljesen lejáratódtam, akkor meg aztán pláne lejáratódnék. Nem csak a saját hitelemet féltem önző módon, de nem is vágyok pártba – pont amiatt, mert jó dolog szabadnak lenni.

Egy pártban nem vagy szabad? Nem az lenne a lényege egy normális demokratikus pártnak?

Dehogynem, de ehhez más közhangulat kell. Nem ez a hiszterizáltság, és nem ez a militánsság a pártokon belül. A lényeg, hogy ne egy vallási felekezet legyen egy párt, hanem tényleg lehessen ellentmondani egymásnak belül. Össztársadalmi feladat, hogy más legyen a közhangulat, más legyen a közbeszéd minősége, és akkor majd a politikai pártok is mások lesznek. Én mindenkit buzdítok, hogy lépjenek be pártokba, mert nagyon fontos.

Minél több értelmes ember lép be pártokba, annál értelmesebbek lesznek a pártok maguk is, és annál értelmesebb ország épülhet majd.

Én lehet, hogy hitelesebb vagyok, ha párton kívülről mondom el, hogy keresztényként nem a Fidesz az egyetlen üdvös út, szabad gondolkodni, kell is, és vegyük egymást emberszámba.

Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali alapító-főszerkesztője

EU-jogász. 2021 márciusa óta anyasági szabadságon.

olvass még a szerzőtől
Bukovics Martin
Bukovics Martin az Azonnali alapító-főszerkesztője

Német anyanyelv, gradišćei gyökerek, pécsi szőlő, olasz parkolási bírságok. Az Azonnalitól való távozása óta itt olvasható: Gemišt

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek