Idrissa Gueye esete rávilágít, hogy, a woke-kapitalizmusban valójában a „fekete életek” is csak addig számítanak, amíg felhasználhatók ágyútölteléknek az identitásháborúban. S ugyanúgy nem számít a fekete élet, ahogyan a fehér sem, amint autonóm meggyőződése, hagyományai vannak a hagyományvesztett világban. Egyetlen dolog számít: a globális profit-maximálizáció.

Mi van, ha néhány év múlva az Audi is előáll egy ilyen-olyan chartával, értéknyilatkozattal, és szépen előírja a győri szalagmunkásoknak, hogy a közösségi oldalakon milyen tartalmakat nem illik lájkolniuk, ha holnap is náluk akarnak dolgozni?

Azért erkölcstelen a „cigánybűnözőzés”, mert nincsen kollektív bűnösség. A „munkaalapú” társadalom mantrázása helyett pedig észre kellene venni, hogy a bűnözés társadalmi jelenség.

Most arra lenne szükség, hogy az egész ország fegyelmezetten betartsa a járványügyi szabályokat. Ehhez tiszta szabályok kellenének: a „felhatalmazási” törvény viszont egy tákolmány.

Hanem azok, akik lenyúlták a közvagyont és a kommunista állambiztonsági kapcsolatrendszerük által építették ki a politikai befolyásukat.

Nem volt túl bölcs a közigazgatási bíróságokat a diktatúraépítés toposzává tenni az ellenzéki nyilvánosságban. Orbán a halasztással a befektetőket azért biztos megnyugtatta.

Olyasmiket is számon kér Magyarországon a Sargentini-jelentés, amit már az uniós csatlakozás idején se teljesítettünk. Az Orbán-kormányok legpofátlanabb húzásainak jó részét pedig szóra sem méltatja.

Az EU intézményeinek 2010 óta tizenöt esetben lett volna okuk beélesíteni a 7. cikkelyt Magyarországgal szemben. De ez az EP-határozat pont ugyanolyan demagóg propagandaszöveg lett, mint a Habony Művek politikai nyilatkozatai. A célja pedig minden bizonnyal a kétsebességes Európa-terv emészthetőbbé tétele.