Tudnak-e majd az unokáim magyarul? Rájuk csapok, ha nem!

A határon túli magyar fiatalok 100 évvel Trianon után nem gyászolnak, inkább a pozitívumokat keresik kisebbségi létükben. Fontos nekik a magyar állampolgárság felvétele? Mit gondolnak az ezzel járó szavazati jogról? Helyes szerintük a róluk az anyaországiakban kialakult kép? Mit gondolnak, az unokájuk még fog tudni magyarul? Erdélyi, felvidéki, horvátországi és szlovéniai magyar fiatalok beszélnek erről a Helyzetben.

– válaszolta a horvátországi magyar kisebbséghez tartozó Bálint Tivadar a kérdésünkre, amelyben arról érdeklődtünk, szerinte az unokái fognak-e még beszélni magyarul.

A nyelvtudás megtartását a Helyzetben megszólalók szinte mind nagyon fontosnak tartották – akár érzelmi, akár praktikus szempontból. Kevésbé voltak azonban azonos véleményen, amikor az állampolgárság és a szavazati jog került szóba. Van, akire szülei erőltették a magyar állampolgárságot, és felnőtt fejjel már nem venné fel. Ahogy a szavazati jogról is különbözően gondolkoznak: van, aki abban sem biztos, hogy a levélszavazatát figyelembe vették, mivel nem a Fideszre voksolt, más viszont a kormánypártokat támogatja szavazatával, mert hálás a támogatásért, amelyet Magyarországról kap.

Milyen volt a magyarellenes Vladimír Mečiar Szlovákiájában felnőni? Mi zavarja a határon túli magyar fiatalokat az anyaországiak gondolkodásában? És mit várnak el tőlünk, ha az elszakított területekre látogatunk? Erről kérdeztünk határon túli magyar fiatalokat a trianoni évforduló kapcsán.

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali