A legnagyobb meglepetéseket az 1990 és 1994 közötti Országgyűlés tartogatja, de találtunk pár fiatalok számára meglepő finomságot későbbről is.
Sajnos az utóbbi évtizedben nem sok mély (és magas) írás jelent meg, amely efféle listába beilleszthető volna. De nemrég megjelent egy budapesti kiadónál az európai kultúra talán legfontosabb darabja, amit mindenkinek el kell olvasnia.
Miért távozik a HVG-től? Merre megy tovább? Miért vált szerinte katasztrófa sújtotta területté a sajtó világszerte? Miért nem lehet megúszni a járványt? Többek között ezekről beszélgettünk Hont András publicistával, aki úgy látja, a polgári helyett az alattvalói attitűd kezd elterjedni, de azért a dobozon kívüli gondolkodásra is van igény. Nagyinterjú!
A világ végét könnyebb elgondolni, mint a kapitalizmus végét – szól a mondás, és a kapitalista realizmus valóban „betölti a horizontot”. Tamás Gáspár Miklós esszékötete azonban rést üt a falakon, és elmeséli, milyen volt, amikor még tömegek tudták elképzelni a kapitalizmus végét. Ajánló utolsó nagy gondolkodónk esszékötetéről!
Az egyik oldalról ezeket a nyilas dumákat hallja az ember, a másik oldalról pedig azokét, akik Orbán vérét akarják inni, akik szerint alkotmányellenes puccsal kell megakadályozni Orbán visszatérését, ha 2022-ben veszít. Ebben nem akar szerepet vállalni Tamás Gáspár Miklós, aki a véleményvezér-interjúsorozat utolsó részében arról is beszél az Azonnalinak, miért érzi úgy, hogy nem hat eléggé az írásaival.
Annak a kimondása, hogy „a rendszerváltás megbukott”, valójában nem jelent sokat. Ez csak a rossz közérzet kinyilvánítása tartalom nélkül. Azt kellene megmagyarázni hozzá, hogy miért veszteség, vagy veszteség-e egyáltalán az alkotmányos jogállam szétzúzása, és hogy a joguralom csakugyan a Nyugat történeti kiváltsága-e vagy sem.