Ordacsehi külterületén kigyulladt a szeméttelep.

A döntésnek voltak előzményei is.

Kihalt élővilág, kiüresedett tengerek, szemétszigetek az óceánon. A Seaspiracy című dokumentumfilm szerint ilyen jövő vár ránk, ha nem változtatunk jelenlegi szokásainkon, és nem lépünk fel erőteljesebben a kereskedelmi halászat ellen. Vészjósló, hátborzongató, reményteli film, aminek az egyetlen problémája, hogy sokszor a problémákat felnagyítja, hogy hatásvadászabb legyen az alkotása. Kérdés, hogy ezzel a zászlóra tűzött ügynek inkább árt vagy segít.

A pandémia miatti fokozott higiénia felpörgette az egészségügy műanyagfelhasználását, miközben abszurd paradoxon, hogy a minket gyógyító eszközök alapanyagai kis mértékben, de károsak is lehetnek az egészségünkre. Van, aki már a szájmaszkok 450 éves lebomlási idejéről beszél. Száműzni nehéz ezeket, de vannak azért előremutató lépések.

A lesajnált fejlődő országok, amelyekbe a „fejlett” nyugat sokszor a szemetét importálja, a műanyagok betiltásában előrébb járnak, és fenntarthatóbban is működnek a „fejlett” világnál. De meddig maradhat ez így, amíg minden erejükkel a GDP-orientált versenybe szállnak be, és fenntarthatóságuk fő oka, hogy még nem elég sikeresek ebben a versenyben?

„Malajzia nem a világ szeméttelepe” – jelentette ki az ország környezetvédelmi minisztere.

Egy csapat lelkes civil két hét alatt 600 kiló kidobásra ítélt élelmiszert mentett meg a szupermarketek selejtjeiből, szétosztva őket a környékbelieknek, legyenek azok rászorulók, vagy csak átlagemberek, akiknek fáj a pazarlás. Nem itt, Barcelonában. De ugyanezt bárhol meg lehetne csinálni: az első lépés, hogy kicsit szégyelld magad, mikor kaját dobsz ki.

Több utcát is letakarítottak állítólag a Csarnoknegyedben szombaton, legalábbis ezzel dicsekszik a VIII. kerületi önkormányzat. Körbefotóztunk vasárnap, mutatjuk, mennyi látszik belőle.

Magyarország a V4-ek közül a legszemetesebb, de még így is jobban állunk, mint az uniós átlag.