Jugoszlávia szétesett, de mégis volt abban az országban egy olyan erő és vibrálás, ami a mai napig össze tudja kötni az ott élő embereket. Ennek megértéséhez azonban ki kell lépni a megszokott nacionalista vagy nyugatias narratívákból.

Tizennyolc éve lőtték le Zoran Đinđić szerb miniszterelnököt. Ma illik a haladás hősének tartani. De miként lett a jugoszláv újbalos ifjúból Frankfurtban a liberális Jürgen Habermas, majd Belgrádba visszatérve a jobboldali Carl Schmitt híve? Miért kellett jobban tartani tőle, mint Miloševićtől? És mit hagyott hátra a halálával örökségül?

Peter Handke, a Nobel-díjas osztrák író a mai napig nem tagadta meg Jugoszláviát, és a szerbek szenvedéseit hangsúlyozza. De nem Miloševićet védi ezzel, hanem a jugoszláv történet azon részleteire is rámutat, amelyek a liberális olvasatban mindig kimaradnak.

Az osztrák-spanyol származású, Norvégiában oktató Sabrina P. Ramet a világ legismertebb Jugoszlávia-kutatója. Az Azonnalinak adott interjúban elmondja, mi vezetett a polgárháborúhoz Boszniában, és hogy hol tévedtek nagyot a nemzetközi szereplők. A daytoni egyezmény kapcsán nem táplál 25 év után se illúziókat: az ott megszületett békéből szerinte nem lesz egységes állam sohasem.

Nem a nacionalizmusába bukott bele Milošević húsz éve. Ellenzéke jobbról előzte, a horvátoknak elég volt csak nemzetállamot csinálniuk. A szerb kihívás azonban bonyolultabb volt. Ez lett Milošević végzete.

A Milošević-kritikus Slavko Ćuruviját a vád szerint a szerb államvédelem tisztjei gyilkolták meg, akikre ki is szabták már a börtönbüntetést, de fellebbezésükre hatályon kívül helyezték az ítéletet.

Orbán kiegyezett kismagyar hatalmi céljaiért a szerb sovinisztákkal is, elárulva ezzel azon Vajdaságot, amely fénykorát a Magyar Királyságban élte, és amelyet Orbán szerb szövetségesei ma hadizsákmánynak tekintenek. Száz évvel Trianon után nem a magyar kisebbségek, hanem saját hatalma érdekében politizál Budapest a környező országokban.

Tizenhárom év után megszűnik az egyetlen független magyar boros lap, a Pécsi Borozó. A főszerkesztő, Győrffy Zoltán, elmondja az Azonnalinak, van-e Budapest-vidék harc a borsajtóban, miért nem ismeri szinte senki a pécsi borvidéket, és hogyan került a Vajdaságból az ostromlott Szarajevón át Pécsre. Nagyinterjú.