Az, hogy a Meki és a kóla kivonulása után szinte azonnal jött az orosz helyettesítőjük, csak azt mutatja, hogy Putyin maga is tisztában van vele: országának lakói nem akarnak lemondani a lesajnált Nyugat által kínált életérzésről.

Kíváncsi lennék, milyen világban él Annalena Baerbock német külügyminiszter. Szerinte rózsaszín lovacskák ugrándoznak körülöttünk, az emberek pedig virággal köszöntik egymást? A valóságban gyerekek halnak meg óvodákban, amit a náci orosz hadsereg bombázott le, melynek vezetői már úgy érzik, bármilyen független államot megtámadhatnak, ha akarnak és már Finnországot, Svédországot fenyegetik esetleges NATO-csatlakozási terveik miatt. Eközben a német külügyminiszter a nagyok miatt aggódik, akiknek esetleg nem érkezik meg az átutalása?

Budapestről vagy Varsóból nézve egész egyszerűen nem lehet a NATO bővítéséről úgy beszélni, hogy „elfelejtjük” megemlíteni, hogy ez a térség választóinak demokratikusan megfogalmazott akarata volt. Lehet, hogy a világot mindig is a kicsiken átgázoló nagyhatalmak irányították, de nekünk innen Közép-Európából nagyon kell akarnunk, hogy ez ne így legyen a jövőben. Ez pedig úgy nem fog menni, hogy önként és dalolva átvesszük egyik vagy másik nagyhatalomnak a saját érdekeit szolgáló perspektíváját.

Szuverén hatalmak szeretik több oldalról is bebiztosítani magukat, és tudják, hogy a háború elkerülésének a legjobb módja a többoldalú együttműködés és partnerség. Az ukrán kormány azonban mindezt másképp látja.

Mint minden bántalmazó, Moszkva is önmagát állítja be provokált áldozatnak, aki nem tehet mást, védi magát. A Nyugat felelőssége, hogy ezt a státust ne adja meg neki, készüljön fel egy tartósan feszült viszonyra, és főleg emlékezzen: Münchenre, 1938-ra.

Vissza a hidegháborúhoz, amelyben Moszkva „geopolitikai érdeke” fontosabb, mint a lengyel kormány szuverén döntése, a cseh hadsereg tapasztalatszerzése, a szlovák állam biztonsága vagy az ukrán, grúz vagy bosnyák választók akarata (ez a három ország jelenleg NATO-tagjelölt). Ennek az 1990 előtti hozzáállásnak a visszautasítása lenne napjaink igazi szuverenista gondolkodásmódja.