Az űrverseny a hidegháború technológiai vetélkedésének békésebb fejezetei közé tartozott. Kezdetben a Szovjetunió aratott nagyobb sikereket: 1957-ben ők bocsátották fel az első mesterséges holdat a világűrbe, négy évvel később pedig már embert is tudtak oda küldeni. Az űrhajós, Jurij Gagarin, egy csapásra világsztár lett – és a szovjet tudomány diadalát jelképezte, amerre csak járt.

Hosszú együttműködés után az oroszok most elfordulnának a NASA-tól, és inkább Pekinggel hódítanák meg a Holdat. Fix bázist hoznának létre rajta.

Bármiféle támogatás nélkül, munkaidejükön kívül dolgozó magyar tudósok értek el hatalmas sikert a NASA egyik díjának elnyerésével. Az általuk tervezett vízkereső akár a 2024-es Hold-misszión is segítheti az asztronauták munkáját. Pacher Tiborral, a Puli Space alapítójával beszélgettünk sikerük mellett arról, megmentene-e minket Bruce Willis az aszteroidáktól.

Sőt, a kormány szerint Ausztrália egyenesen jutalmat érdemelne, mert sikerült elérniük a 2020-ra kitűzött károsanyagcsökkentési céljaikat.

A NASA felvételén nem csak a tűz, de a több várost konkrétan élhetetlenné tevő füst is jól kivehetően látszik.

Tudják, mi történt tavaly augusztusban, de nem fogják elárulni.

A NASA animáción mutatta meg, merre terjedt a szén-monoxid a dél-amerikai kontinens fölött.

A szovjetek már 1963-ban küldtek nőt az űrbe, de az USA csak húsz évvel később, 1983-ban lépte meg ezt. Mary Robinette Kowal tavalyi könyve egy olyan alternatív történelmet mutat be, ahol az amerikaiaknak a valós idővonalnál egy évtizeddel korábban muszáj elkezdenie az űrversenyt – de ezúttal nem a szovjetek ellen, hanem az emberiség túléléséért –, és ahol a nőknek is több szó jut az űrkutatásban.

Mi a leghatékonyabb módja a galaxis benépesítésének? Az Európai Űrügynökség válaszol.

A Black Hole Sun című dala a kilencvenes évek egyik himnusza volt.