Palikné Anikó és Ferenc a Bakony lankáin gazdálkodnak egy 500 lelkes falu szélén több, mint tizenöt éve. Amikor az első gyermekük megfogant, átálltak ökológiai gazdálkodásra, amiért sokan szemtől-szembe bolondnak nevezték őket. Ma pedig már Walesből is jön magánvásárló a lisztjükért. Mások pedig azért, hogy megnézzék milyen az a föld-növény-állat-ember alkotta egyensúly, amiben élnek. A birtokuk kapuja olyannyira nyitva áll, hogy már be sem lehet csukni, benőtte a vasalatot a lila akác. És ugyanennyire nyitva van a szívük is a betérő felé. De nem csak nekik, hanem három gyermeküknek is, akik kedvük szerint vesznek részt a gazdálkodásban, az életmódjuk bemutatásában.

A társadalmi változások lenyomatai az üres épületek, amiknek lehetne ugyan új funkciót találni, de ennek gyakran a pályázati források ész nélküli elégetése szab gátat, és a megfelelő szakértelem is hiányzik hozzá. Vidék- és építészetszociológus segítségével mutatjuk, hogy hogyan hasznosítanak újra funkciójukat vesztett épületeket vidéken – és hogyan nem.