Kádár János alatt nemcsak gulyáskommunizmus volt meg elnyomott rockzenészek, hanem bizony kőkemény bűnözés is. Virágzott a betörés, a prostitúció, és az éra vége felé a szervezett bűnözés is. Hogy mit érdemes minderről tudni, azt Böcskei Balázs politológus és Bezsenyi Tamás kriminológus kezdte el összefoglalni egy beszélgetőkönyvben.
1989. július 6-án halt meg a huszadik század második felének legmeghatározóbb magyar politikusa, Kádár János. Gyászszertartása legalább akkora eseménynek számított, mint Nagy Imre és társai újratemetése, melyet nem egészen egy hónappal korábban rendeztek meg. Tavaly, halálának harmincadik évfordulóján minimális diskurzus zajlott megítéléséről, idén azonban – amikor a rendszerváltás óta telt el ugyanennyi idő – nemigen beszélünk róla. Vagyis beszélünk, de másként.
Hol lennének most, ha nem lett volna rendszerváltás? Van-e olyasmi, amiben nem értenek egyet a kormánnyal? Miért nincs benne a Demokrata a KESMA-ban? Miért nem a rendszerváltás hőse Orbán Viktor? Ezt is elmondja Bencsik András és Bencsik Gábor, akik beperelték az Azonnalit a rájuk egy cikkben használt egykori kommunista jelző miatt. Ez az interjú egyedülálló módon a perbeli egyezség terméke.
Teljesen joggal sajnálják le a fiatalok a boomernek nevezett, 1970 előtt született generációt, akik szépen belesimultak a kádárizmusba, majd megalapozták az orbánizmust. Csakhogy az utána jövő posztboomer generáció se jobb: ők a Fidesz fiataljai, akik minden baromságot kiagyalnak Habonnyal és Rogánnal az élen. De megmenti-e a Momentum a legifjabb posztboomereket?
Még egy fára is kiragasztotta a nacionalista-kádárista alakulat.