Egy szerb festő és egy magyar katonatiszt 1921-ben saját államot próbált meg létrehozni Dél-Magyarországon. A száz éve indult és bő egy hétig fennálló fantomköztársaság egyike volt annak a tucatnyi kísérletnek, melyek az első világháború után születtek Európa-szerte, és annyi ideje sem volt, hogy saját pénzt nyomtasson.

Kalózkodás, biszexualitás, adriai multikulturalizmus és egy extravagáns költő, aki élvezte, ahogy Mussoliniék élő istent csináltak belőle. Száz éve, Fiume karácsonyi bombázásával ért véget a 20. század egyik legérdekesebb kalandja, az olasz Gabriele D´Annunzio által vezetett fiumei államiság. A D´Annunzio-hagyatékot kezelő alapítvány elnökét, a neves olasz jobboldali értelmiségit, Giordano Bruno Guerrit kértük meg, magyarázza el, mennyiben volt anarchista vagy fasiszta az egész fiumei kaland.

Száz éve kiáltotta ki Gabriele D´Annunzio a saját államát Fiumében (a mai Rijekában), ami nem csak Mussolininek szolgált előképül, de elfogadta a drogokat, több politikusa meztelenül járkált a városban, kalózkodásból tartotta el magát, és menedéket adott volna Kun Béláéknak. Mi volt ez a teljes kavalkád az egykori magyar kikötővárosban?

Gabriele D’Annunzio olasz költő-forradalmár szobrát azon a napon leplezték le Triesztben, amikor az száz éve elfoglalta Fiumét.