Orbánék több mint tíz esztendeje zsarolják azzal a jobboldali érzelmű embereket, hogy „a haza megvédésének” ígéretéért cserébe mondjanak le legalapvetőbb erkölcsi elvárásaikról és jóízlésükről. Dánia elmúlt néhány éve arra mutat rá, hogy ezt az árat nem kötelező megfizetni.

Helytelen, ha csak a társadalmi érdeket nézzük, és mindenkit potyázónak minősítünk, aki nem veszi fel az oltást, másrészt az sem helyes, ha az oltást orvosi és pszichés okok miatt elutasító kisebbségre hivatkozva morálisan nem ítéljük el a potyázást és a potyázókat.

Ha az ellenzék ajánlata ugyanúgy a bolsevista politikai logika és a morális határok cseppfolyósítása lesz, akkor miért ne választanák az emberek azokat, akiktől ezt már egy évtizede megszokták?

A legtöbb hírbe kerülő történelmi szereplőn nem 2020-as, hanem korukbeli erkölcsöt kérnek számon a tüntetők. A nyugati baloldal viszont naiv, ha azt hiszi, a gondolatok, amik ellen küzd, soha nem térnek vissza.

Borkai Zsolt győri polgármester sorsa sokat elárul nekünk arról, pontosan milyen is ma a kormánypártok gondolkodása az erkölcsről.

A politikai kommunikációban a papagájkommandózás ugyan hatékony, de jobban jártak volna, ha prostituáltakkal levideózott Borkai esetében nem erőltetik a családapa-szlogent.