A gesztus a fehérorosz hatóságok szerint a jószomszédi viszony kiépítésére irányul.
A belarusz történelemkönyvekben külön fejezete van a náci inváziót akadályozó „vasúti háborúnak”, az oroszok most megtapasztalhatták a „második vasúti háborút”, aminek nagyon fontos szerepe lehetett az agresszió első hullámának gyors kifulladásában.
A fehérorosz elnök Alekszandr Lukasenka garantálja a résztvevők biztonságát.
Lukasenka szívesen hazaküldené a menekülteket, de szerinte azok nem haza, hanem az EU-ba akarnak menni. Irak mindenesetre megpróbálja hazavinni az állampolgárait, az EU külügyminiszterei pedig a Belarusz elleni szankciók meghosszabbításáról és kibővítéséről tárgyalnak.
Mateusz Morawiecki az orosz elnököt tartja Lukasenka megbízójának. Az orosz külügy szerint azonban mindenről a Nyugat tehet, és felszólította az EU-t, fizessen Belarusznak a menekültek feltartóztatásáért.
Ebből az összegből fog jutni arra is, hogy további terepakadályokat, kamerákat és érzékelőket is telepítsenek a határszakaszra, megakadályozandó a Belarusz és Lengyelország között ragadt menedékkérők belépését az országba.
Mint az a bírósági döntésben szerepel, ez nem azt jelenti, hogy az EU-s tagállamok engedjék is be az afgán és iraki bevándorlókat a határaikon belülre.
Nagy port kavart, hogy a Nemzetközi Valutaalap egymilliárd dollárral segíti ki a szabadon lehívható SDR-keretből Belaruszt a koronavírus-válság kezelésére. Lukasenka ellenzéke szerint ezt kritikusai további elnyomására használja az ország diktátora.
A két edzőnek így távoznia kellett az olimpiai faluból, ügyüket a Nemzetközi Olimpiai Bizottság fegyelmi bizottsága vizsgálja.
Varsóban tartott sajtótájékoztatót Kriszcina Cimanouszkaja, a disszidált belarusz futó. A 24 éves atléta elmesélte, hogy őt soha sem érdekelte a politika és nagymamája kérésére döntött úgy, hogy nem fog hazautazni Belaruszba.