Tóth Csaba Tibor
2018. február 14. szerda, 18:00
A Guardian szerzője szerint simán. Tényleg bolondok az emberek, akik Jézus arcát fedezik fel egy kekszen?

 

Az összeesküvés-elméletek korát éljük, és a 2016-os nagy nyugati beszakadás (Brexit és Donald Trump) óta egyre többet is beszélünk arról, hogy a "hülye nép" mi mindent képest elhinni – egyszerűbben készít bonyolult folyamatábrákat, például Soros György veszélyes terve köré, minthogy belássa, politikai okokból szórakoznak vele a mindenható kommunikátorok.

 

Ilyenformán készülnek ilyen, valóban felettébb humoros karikatúrák is a jelenleg lassan dühöngőfázisba lépő magyar választási kampány idején (az eredeti képen egy Trump-rajongó amerikai szavazó látható, a magyar verziót egy Tumblr-népművész készítette):

 

 

De vajon tényleg ilyen egyszerű ez? A fideszesek buták, megvezethetők, a többiek meg okosak? Julian Baggini brit filozófus rámutat: korántsem.

 

Baggini először is a jelenlegi globális világrendet veszi górcső alá mai, a Guardianen megjelent cikkében. Itt arról ír, hogy végülis amikor a nagy gyógyszergyárak valóban létező elnyomásáról, kartellezéséről beszélünk, igazából ugyanazt csináljuk, mint az összeesküvés-elméletek hívei, akik szerint a gyíkemberek, vagy egy ősi, sátáni rend vette át a hatalmat: megpróbáljuk logikus rendbe állítani, értelmezni egy alapvetően átláthatatlan, kaotikus világrend eseményeit.

 

Az a pszichológiai folyamat, amely elvezethet a alufóliasapkákig, tehát mindennapos. A filozófus emlékeztet: az alapvető eszköz, amellyel a nagy összeesküvések dolgoznak, valójában egyszerű: szándékot kell tulajdonítani olyan dolgok mögé, amelyek valóban összefüggenek, ugyanakkor a mai gazdasági rendszer, a kizsákmányolás, az elnyomás, valamint például a piaci, profitszerző logika motiválja őket.

 

A természettudománnyal kapcsolatban ezt a szándék-tulajdonítást mindennapi nyelvünkben is használjuk, amikor azt mondjuk: "napra van szüksége ennek a virágnak," vagy "lehullajtotta leveleit ez a fa."

 

Amikor pedig olyan híreket hallunk, hogy valaki Elvis képét, vagy Jézus Kriszus arcmását fedezi fel egy pizzán vagy a fagylaltjában, valójában egy mindannyiunk által használt kognitív képesség, a pareidolia extrém esetével állunk szemben. Mindannyian mintákat keresünk ugyanis, összezavart betűkbe látunk bele szavakat, a Story magazin képrejtvényeiben fürkésszük az elrejtett fotót. Ezek természetes dolgok, csak éppen csúcsra járatva.

 

Hasonlóképpen, amikor különböző nemzetközi cégek például eltörlik a net semlegességét az USA-ban, vagy gátlástalanul rárepülnek katasztrófa-sújtotta térségekre, esetleg amikor egy patinás nemzetközi szervezet képviselőiről derül ki, megszálló kalózokként viselkednek egy karibi szigeten, sokan nem tudják összerakni a nagy képet. Ebben van segítségükre minden olyam elmélet, amely egységes, szűk csoportoz köthető szándékot magyaráz a jelenségek mögé, mondván: "ez itt mind egyetlen, zseniális, ördögi terv része!"

 

Így tehát Baggini szerint az összeesküvés-elméletek valójában nem mások, mint a világ megértésére tett radikális kísérletek. Nem a patologikus őrület a kiindulópontjuk, hanem egy kételkedő, elemző álláspont. Noha kicsit sem valószínű tehát, hogy az Illuminátusok nevű, 17. századi német mozgalom örökösei irányítják a világot (hiszen a sok weboldalas leleplezésből következtetve ezek egy csoport béna szerencsétlen lennének, akiknek a találkozóiról több részlet szivárog ki, mint egy MSZP-frakcióülésről), azok, akik emellett kardoskodnak, valójában legitim alapkérdésekből indulnak ki.

 

Tagadhatatlan ugyanis, hogy a világban folyamatosan nőnek a társadalmi egyenlőtlenségek, és hogy a globális, 21. századi kapitalizmus logikája kezelhetetlen méretű vagyonokat terel folyamatosan egyre kevesebb kézbe.

 

Mert rendben, a Soros-tervről szóló fideszes dumára nyilván könnyű azt mondani, hogy totálisan képtelen, káros baromság. Így is van. De amikor például ellenzéki tüntetések szónokai úgy érvelnek, hogy vagy a Nyugat, vagy pedig a velük harcoló gonosz Putyin és a félázsiai Kelet vár ránk, akkor is jogosan meg lehet kérdezni, hogyan van az, hogy a Putyinnal elvileg minden eszközzel harcoló Nyugat oligarchái folyamatosan üzletelnek az orosz elnökkel, és hogy nagy nyugati cégek, mint a Siemens még Paks II-ben is együttműködnek vele? Nem hiányzik valami ebből az egyszerű szembeállításból? Ez valójában nem más, mint egy kicsit bonyolultabb összeesküvés-elmélet.

 

Azok tehát, akik szerint egy darab titkos társaság irányítja a világot, még akár meggyőzhetőek is lehetnek arról, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. Ennél mindenképpen rosszabb a fölényes, tudálékos elutasítás a konteók irányába, azok mögött ugyanis gyakran a tulajdonviszonyokra vonatkozó összefüggések teljes tagadása rejlik.

 

comments powered by Disqus
Twitter megosztás Google+ megosztás