A válságokból kiutakat mutatnak az ökofeminista közösségek

Előfordul, hogy a környezettudatos, vegán életmód képviselői a szegényebb társadalmi rétegeket méltatlanul vádolják azzal, hogy nem képesek elsajátítani a zöld, bolygóbarát életmód csínját-bínját. Az ökofeminista gondolkodók azt is hangsúlyozzák, hogy az élővilág és olyan társadalmi csoportok, mint a nők, a romák, a fogyatékkal élők és a szexuális kisebbségek alávetettsége egy tőről fakad a modern társadalmakban.

A globális klímaváltozás okozta katasztrófák megelőzésére, az egyre mélyülő gazdasági válság csillapítására, a sérülékeny élelmiszer rendszereink és az otthonukat elhagyni kényszerülő embertársaink helyzetének jobbítására eddig aligha találtunk megoldást. Mégis merre tekintsünk ilyen bizonytalan időkben, amikor alapjaiban megrendült a döntéshozók munkájába vetett bizalmunk?

A szakértői ígéretek helyett az ökológiai, gazdasági és társadalmi válságok összeéréseiről gondolkodók, és azok ellenében cselekvők ébreszthetnek reményt bennünk. Köztük az ökofeminista szemléletben fogant hálózatok, amelyek közös összefogással fesztivált rendeznek a hétvégén Budapesten.

Mi az ökofeminizmus?

Az ökofeminizmus abból a felismerésből indul ki, hogy az anyaföld, az anyatermészet kifejezéseinkben rejtőző természetközeliséggel leegyszerűsítően jellemezték a nőket évszázadokig. Mindeközben a magasztos, anyagi elismerést érdemlő tudomány és kultúra intézményét a férfiaknak tulajdonították. A korai ökofeminista gondolkodók felismerték, hogy

az egymással szembe állított nő-férfi és természet-kultúra kategória párban a nők és a természeti környezet hasonlóképpen alsóbbrendűek.

A nők otthon végzett munkáját, a szülést és a gyermeknevelést, valamint az élővizek, az erdők és a termőföld használatát magától értetődőnek és költségmentesnek véljük. Ha úgy tekintünk a feminizmusra, mint a legelesettebbek, legsérülékenyebbek, köztük kiemelten a nők érdekeit hirdető eszmerendszerre, akkor az ökofeminizmus az elesett társadalmi csoportok mellett a természeti értékeink védelmét is képviseli.

Ahogyan családtagjaink, barátaink, házi kedvenceink felé szeretetteljesen fordulunk, morális felelősségünk, hogy más élőlényekről, és a velük közösen belakott bolygónkról is hasonlóképpen gondoskodjunk. Az ökofeminista kezdeményezések a nőknek és a természeti környezetünknek tulajdonított olyan pozitív értékeket szeretnék terjeszteni, mint a kölcsönös segítségnyújtás és a feltétel nélküli együttműködés.

Megvalósításuk kisközösségeken keresztül igenis lehetséges, anélkül, hogy a jövőnk megmentésének feladata kizárólag a nőket terhelné.

Amikor az ökológiai gondolkodás nem elég

De mégis miben képes az ökofeminizmus többet nyújtani az ökológiai szemléletnél? Az ökológiai szemlélet önmagában nem biztosíték arra, hogy természeti értékeink védelmére, a biodiverzitás megőrzésére tett egyéni kísérletek a hátrányos helyzetben élőknek is szebb és zöldebb jövőt hozhatnak. Ellenkezőleg, előfordul, hogy

a környezettudatos, vegán életmód képviselői a szegényebb társadalmi rétegeket méltatlanul vádolják azzal,

hogy nem képesek elsajátítani a zöld, bolygóbarát életmód csínját-bínját.

Az ökofeminista gondolkodók azt is hangsúlyozzák, hogy az élővilág és olyan társadalmi csoportok, mint a nők, a romák, a fogyatékkal élők és a szexuális kisebbségek alávetettsége egy tőről fakad a modern társadalmakban.

A felgyorsult, profitorientált életmódunk a férfiaknak tulajdonított értékek mentén szerveződik, ahol az egymásról való gondoskodás helyett a profitorientált versenyszellemet részesítjük előnyben. A szabadpiaci versenyben a természet ápolását és az elesettek megsegítését másodlagosnak tekintik.

A nagyvállalatok zöldítéssel (sokszor csak látszat zöldítéssel) és egyszeri adományosztással kezelik ezt a két problémakört. Ezzel szemben az ökofeminizmussal megtermékenyült kezdeményezések más fajokkal közösen belakható, befogadó és fenntartható közösségi tereket igyekeznek létrehozni.

Pince és társasházi gombaközösségek

A Boszorkánykörök Gombaismereti Hálózat elsősorban amatőr gombászokból, képzőművészekből, társadalomtudósokból szerveződik, annak érdekében, hogy apró, önellátó közösségek alakuljanak Budapesten. Főként gombákat termesztő közösségi foglalkozásokat szerveznek, és támogatják olyan helyek létrehozását, ahol az élelemtermelés kis léptékben is megvalósítható.

A hálózatok egyik ötletgazdája, Hódi Csilla a Klubrádiónak elmondta, a gombákhoz fordult inspirációért. A gombákról, más élőlényekhez viszonyítva, elenyészően keveset tudunk. Bizonyos fajokat, mint például az őzláb gombát, mesterséges körülmények között nem tudjuk termeszteni. Ellenálnak az élőlények változatosságát nélkülöző környezetnek. Ez ösztönözte a hálózathoz kapcsolódó önkénteseket és gombászokat, hogy meglévő tudásukat úgy gyarapítsák, hogy közben folyamatosan tanulnak a gombákról és egymástól az önfenntartás módszereiről.

„Az ökofeminista közösségekben jó benne lenni, felfedezni új dolgokat. Ez egy elfogadó, alkotói kör. Szívesen támogatok kezdeményezéseket, amik csak előbukkannak a földből, mint a gombák”

– meséli Udvarnoki Tünde, aki a hálózatban aktív innovátor, egy lakásban használható komposztálórendszer megalkotója.

A gombatermesztés alapjait önképző foglalkozásokon osztják meg az érdeklődőkkel több helyszínen: egy budafoki borospince-óvóhelyen, a Társastájházi Gombatermesztők szeszgyári alkalmain, a Budapest Bike Maffia Seeds4Hope kertjében, a pátyi Szezon kertben és a Diverzitás Alapítvány szociális kertjében

A résztvevők akár kereskedelmi léptékben is tudnak termelni az ott megszerzett tudásra alapozva. A hálózat a gombákkal végzett munka sokoldalú gyakorlatait közvetíti (helyi élelmiszer és gyógyhatású szer, környezettisztítás, öko-építészet).

Ökofeminista Fesztivál a Szeszgyár Közösségi Parkban

A Szeszgyár egy vegán, ökofeminista közösségi tér Budapest VIII. kerületében, az Orczy tér melletti Szeszgyár utcában. A tér egy egy hektáros, több mint 20 éve kihasználatlan földterület, amit egy éve vettek birtokba az ökofeministák a pandémia alatt Margit Anna szervezésében.

„Ez egy aktív kísérleti projekt, ami arról szól, hogyan lehet kritikusan és örömmel szembenézni a jelenlegi elnyomó politikákkal és a válsághelyzetekkel”

– írja Anna a Szeszgyárról.

Anna örömmel meséli, hogy a Szeszgyárban tett első látogatások alkalmával a zöldterületre rálátó szomszédok önkéntesen csatlakoztak a kert rendbetételéhez. A törmelékekkel borított területet közösen tisztították, majd lótrágyával, friss komposzttal építették újra a talajt, zöldségeket ültettek és kialakítottak egy közösségi komposztáló kupacot.

A Szeszgyár közösségi kert kapunyitása óta biztosít helyet az Ökofeminista Fesztiválnak. Idén március 13. és 15. között már a harmadik mini-fesztivál kerül megrendezésre. A VIII. kerületben aktív, alulról szerveződő közösségeknek és a helyi lakosoknak sikerült a pandémia idején egy biztonságos, befogadó zöld helyszínt közösen kialakítani.

Az elkövetkező pár napban interaktív workshopokkal, könyvklubokkal, természetjárással, nyílt beszélgetésekkel, előadásokkal és közös főzőcskézéssel várják az érdeklődőket a szervezők. Szó esik majd a gombák jótékony hatásáról, a gyomnövényekkel való együttélésről, a gyógynövények felhasználásáról, a szezonális ételekről és sok egyéb olyan témáról, amelyek az ökofeminista gondolkodásmódba beilleszthetők.

A fesztivál mindenki számára nyitott, akit mélyebben érdekel, hogy milyen gyakorlati megvalósításai lehetnek az ökofeminista gondolkodásnak. A részvételhez nem szükséges semmilyen előzetes tudás, a gyakorlatias tevékenységektől az előadásokig mindenki saját kedve és ideje szerint kapcsolódhat be.

NYITÓKÉP: Ökofeminista Szeszgyár, fotó: ESSRG